Hogyan értelmezzem a pszichológiát, mint tudományt?

A pszichológiai kísérletek amelyek műszeres mérésekre épülnek... jelentős részük (EEG, fMRI) nem megismételhető. Ezek a területek pedig az egzaktnak mondott pszichológia hatáskörébe tartoznak. Több publikáció is jelent meg már erről.

Ez jelentős probléma manapság, mivel magára a kutatásra sem adnak sok forrást. Amit pedig jóval nagyobb elemszámmal és független csoportoknak kéne megerősíteni. A területen kutató ismerősöm is megerősítette, hogy gyakran zajt hoznak ki szignifikáns eredményként, ekkora elemszámmal.

Ahol még műszer sincs csak kérdőív meg beszélgetés, azt méginkább érinti ez a nehézség. Igaz ez persze a szociológiára is.

Érdemes fenntartásokkal kezelni az eredményeit, és remélhetőleg kevés konkrét döntésekkel járó dolog épül rá... bár egyre többen "fegyverként" használják emberek viselkedésének előrejelzésére, rendszerezésére és manipulálására a kérdéses mivolta ellenére.

Természetesen nem hagyhatjuk ki a pozitív hozadékát sem. A bizonytalan kísérleti eredmények ellenére ez a fiatal ága a tudománynak még gyerekcipőben jár, így elnézhető ez. Nyilván az emberi pszichét és viselkedést kutatni kell, és remélhetőleg a műszerek és metodika fejlődésével egzaktabbá válhat. Illetve fel kéne oldani a feszültséget a pszichológus bölcsészet és az orvostudomány, neurobiológia között.

Ez kétoldali konszenzus... A pszichológiának is sokkal nyitottabbnak kéne lenne a klasszikus idegtudomány felé, együtt tervezve a kísérleteket. Fordítva pedig nem lenézni a bölcsészeket.

Ezek alapján egyik tudomány se tudomány. Sok területen ennél jóval nagyobb tévedések éltek évszázadokig. Persze itt is kérdés egyáltalán mi alapján határozod meg egy tévedés nagyságát.

Másik részről a tudomány mivolta nem kérdőjelezhető meg mivel sok esetben bizonyitottan müködik.

A pszichológia erősen empirikus tudomány, tapasztalatokból, megfigyelésekből állít elméleteket, azokat próbálja igazolni vagy cáfolni, de tudományos módszerekkel. A fizikai vagy orvosi elméleti háttér csak egy szűk részét képezi.

(Ilyen alapon akkor az orvostudomány sem lenne tudomány, mert akkor pl. nem kellene hosszasan figyelni az új gyógyszerek mellékhatásait, hanem már a tervezésnél mindet tudnák.)

Tudományos módszertannal, csak gyakran nagyon nem komolyanvehető és megismételhető metodikával.

Ami nem véletlen, mert a psziché és az emberi viselkedés (a társadalom is) nagyon komplex, és hatalmas szórást mutat emberek között. Nem is mérhető a klasszikus objektív műszeres módszerekkel, mert az eredmény mindig egy szűrőn megy át, és általában a kísérlet meg is zavarja magát a viselkedést.

Nem lehet úgy megkérdezni valakit valamiről, hogy ne torzulna a válasza az adott körülményektől függően. A reakciói pedig akaratlanul is változnak a kísérleti körülnényektől.

Az előbbit műszeres méréssel lehetne orvosolni.

Ha beleszúrok 100 ember agyába egy elektródát, miközben hazudik, vagy bedugom őket egy fMRI-be, akkor legalább a "válaszaik" nem egy személyes szűrőn mennek keresztül. A másik problémát viszont ez sem orvosolja, hogy az emberi viselkedést nagyban megváltoztatja hogyha egy 3 Teslás mágnesben kell feladatot megoldanod.

Ezért megbízhatatlan ez a módszertan, és csak kapargatják a felszínt.

Persze ezer féle terület van itt is:

[link]

ELTE PhD témák... látható, hogy kb a fele/kétharmada a témáknak könnyedén besorolható lehetne orvosi pszichiátria (betegségek, személyiségzavarok, addikciók stb)

és humán neurobiológia területére (fejlődés, memória, viselkedés mérései, kvantitatív mérhető folyamatok). Ezeknél a témáknál sokkal fontosabb lenne az orvosi pszichiátria és humán neurobio műszeres metodika összekapcsolása a "bölcsész résszel".

...

A maradék harmad pedig a társadalomtudomány és a pszichológia határterülete. (Ember és környezet kapcsolata, nemi szerepek, kultúra, előítéletek, attitűd stb). Ez már egy nagyon komplex terület és nem igazán mérhető műszeresen, objektív módszerekkel. Természetesen statisztikai, kérdőíves, és beszélgetés alapú módszertan használható, amit el is fogadhatunk mint tudományos módszertan... csak ne felejtsük el, hogy itt magán az emberen, mint szűrön megy át a válasz, emiatt sokszor mégkérdőjelezhető, vagy megismételhetetlen a vizsgálat. Illetve azt se felejtsük el (sajnos), hogy szinte bármilyen adatból kihozható az a csillagos szignifikáns eredmény, csak ügyesen kell használni a statisztika fegyvertárát. Ezt még klasszikus méréseknél is be lehet trükközni... hát még egy eleve nem egzakt területen, ahol ezernyi paraméter beleszól az eredménybe.

Ja és még annyi, hogy mivel egy emberi gondolat, összetett viselkedés vagy egy reakció szinte minden agyterületre kiterjed, annyira komplex... hogy emiatt nem igazán mérhető jelenleg műszeresen. A méréshez egy teoretikus fMRI kéne, ami rejtetten szkenneli az agyat méghozzá sejt szinten, és pontosan ismert az agy kódoló mechanizmusa is.

Mikor, miért, milyen emléknyom és asszociáció és neurotranszmitterszint mellett cselekedte ezt az adott egyén. Mindezt úgy, hogy nem tudja, hogy épp egy kísérletben van, mert rejtetten szkenneli az eszköz.

Mint látható ez kb a következő 1000 év (ha nem több) sci-fi eszköze, mert ilyen elméletben sem létezik még. Ha ide eljutottunk akkor megértettüj az agy működését.

Addig viszont marad a kérdőív, beszélgetés, tudatalatti tesztek, reakciók figyelése stb... az elméletek bizonyítására, ami kicsit homályban tapogatózás, és hatalmasakat lehet tévedni (na meg hazudni is a cikkekben, csak hogy kihozzuk az eredményt... Úgy is megismételhetetlen a többsége, vagy tök más jön ki)

A pszihológia az tudomány. Csak nem egzakt, nem mindenkire teljesen azonos. (Persze ettől még sok egzakt része van)

Ezt úgy képzeld el, hogy.. informatikai példa: hogyan tudsz befolyásolni egy megírt programot? Hát átírod! Ez teljesen egyértelmű matematika és logika. Pontosan az lesz, amit csinálsz.

Viszont hogyan tudsz hatni egy mesterséges intelligenciára, ahol már a program írja és fejleszti saját magát? Annak már nem nagyon nyúlhatsz bele a kódjába. Azt már be kell tanítani. És rengeteg téves logikai következtetés lehet benne.

Az emberi gondolkodás utóbbihoz hasonló. Az eredeti intelligencia.

Szóval nagyrészet nem lehet pontosan logikusan egzaktan leírni. Viszont a sémákat, ismétlődéseket meg lehet figyelni, így lehet következtetni. És ez már elég tudományos dolog

#8, A gépi intelligenciás példád nagyon találó.

A gépi tanuló mesterséges neurális hálózatoknál főleg (amit pl a Deep Mind használ), gyakran a sötétben tapogatózunk, mert fogalmunk sincs mi miért történik. Alkottunk egy kvázi feketedobozt, amiben ismertek a rétegek, sőt még a kapcsolatok és a folyamatok is bitről bitre. Mégsem értjük teljesen, hogy mi miért történik tanuláskor.

Erre ma egy külön tudományág épült, hogy ezeket a folyamatokat megértsük, vizualizáljuk, és manipuláljuk.

A hasonlat érdekessége, hogy az agy ehhez képest áll 100 milliárd neuronból, és sokszor ennyi kapcsolatból és egy szinte alig ismeretlen kódolásból.

Ha már a mi általunk tervezett kezdetleges tanuló neurális hálót, ahol minden neuron minden bitje ismert sem igazán értjük... akkor a humán pszichológia kb olyan, mintha az Univerzum összes galaxisának az együttesét kéne vizsgálnunk egy mezei távcsővel.

Egyetértek amúgy, bár nehéz vizsgálni, sok metodikai buktató van... attól még tudományos megközelítés létezik.