Várható néhány évtizeden belül az hogy aranyat és gyémántot nyomtassanak 3D nyomtatóval viszonylag nagy mennyiségben?

Nem.

Az elgondolásodban pedig ott van az óriási nagy hiba, hogy kevered a molekulákat az atomokkal és a szubatomi részecskékkel.

A technika ma legfeljebb azt teszi lehetővé, hogy egy adott anyagből (elemből, vegyületből, molekulából) összeállítsunk egy tetszőleges 3 dimenziós formát. Tehát tudok 3D nyomtatni műanyag kávéscsészét, de ahhoz szükség van az adott műanyagra (vagy olyasmi anyagra, amiből az fizikai úton az adott műanyaggá alakítható). Arra, hogy hogy TESCO faszénből gyémántgyűrűt nyomtassak, nincs lehetőség, mert egyikből a másikat nem lehet fizikai úton előállítani.

Az esetleg megoldható lesz idővel, hogy egy vegyületet az alkotóelemiből összerakjon (vagy szétszedjen) nyomtatáskor a nyomtató, tehát pl. elviekben a jövőben létezhet olyan 3D nyomtató, amibe keményítőt töltve szőlőcukor-tárgyakat nyomtathatunk. De szubatomi szintre semmiképp nem tudnak menni. Gyémántot előállítani nem olyan egyszerű dolog, mint mondjuk a keményítő bontása. Nagyon extrém fizikai körülmények szükségesek hozzá, amiket hétköznapi körülmények között nem lehet létrehozni. Egy elemből egy másikat előállítani pedig komoly magfolyamatokra lenne szükség. Ami laboratóriumi körülmények között már működik, lehet pl. ólomból aranyat csinálnil, de ehhez a megfelelő körülmények és a megfelelő technika kell (az atommagból "ki kell piszkálni" 3 protont, és ezt meg kell tenni minden egyes atommal), és emellett ez egy nagyon lassú, és energiaigényes folyamat.

A GYK-s válaszolók türelmét és színvonalát dicséri, hogy a helyes, tudományos válaszokra adott lehülyézős reakcióid ellenére még egyáltalán valaki szóba áll veled.

Tanuld meg egyszer és mindenkorra, hogy ha elsőre valami hülyeségnek hangzik, akkor az vagy tényleg az, vagy pedig simán te vagy hülye ahhoz, hogy felfogd. De hogy a kettőből melyik eset áll fenn, azt csak megfelelő tudás mellett lehet megállapítani. Neked ez jelen esetben hiányzik, úgyhogy nulla alapod van BÁRMIRE rámondani, hogy hülyeség. Kivéve, ha csak az a célod, hogy mindenki lássa a színvonalad.

"Ha azokat megfelelően rakják össsze abból lehet akármilyen anyag."

Az összerakás egyelőre két-három helyen megy.

1. egy csillagban

2. elektrongyorsítóban

3. atomerőműben (ahol egyébként nem fő jellemző a fúzió, mondhatni csupán ritka melléktermék).

Qrva nagy energia és/vagy nyomás kell ahhoz, hogy két atom összeolvasztható legyen, vagy atomot plusz protonnal bővíts.

A nagyságrendeket nem érted, kár is erőltetni, így nem fogod belátni, hogy ez miért más (és jelen esetben lehetetlen) történet egy 3 D nyomtatóval viszonyítva.

Nem kizárt, hogy a technika fejlődésével létre fog jönni olyan technológia, amivel gazdaságosan lehet elemeket egymásba átalakítani. De hogy annak semmi köze nem lesz ahhoz, ami ma a 3D nyomtató, illetve bármihez, amit 3D nyomtatónak lehet hívni, az tuti.

Az, hogy utána az előállított elemeket, majd molekulákat, vegyületeket egy valamilyen 3D nyomtatóval összerakjál egy tárggyá, az más téma.

De ha van kész aranyad elemként, akkor azt már nem kell 3D nyomtatni, hogy kapjál egy aranytömböt. Arra ott a több ezer éves technika, az öntés.

Persze, lehetsz akárki, de ha sötétek a reakcióid, akkor Mr. Akárkinek sem segít a kutya sem.

Mindenesetre elég szomorú, ha valaki csak akkor tud emberi módon viselkedni, ha kartávolságon belül, pofonveszélyben érzi magát, anonimitásban meg tajparaszt.

Biztos lehet aranyat nyomtatni, csak még nem gondolt rá senki.

Te egy zseni vagy!

Na megyek fénymásolok színes fénymásolóval egy csomót az arany ékszereimről és lekaparom a festéket a papírról és beolvasztom...

Tisztelt kérdező!

Nem az a probléma, hogy feltettél egy kérdést. Az a probléma, hogy mucsai-facebook stílusban reagáltál a helyes, de neked nem tetsző válaszokra.

A természet nem a kívánságaink szerint működik.

Igyekszem megmutatni a pozitív oldalamat is, megpróbálom elképzelni a megoldást.

Egy berendezéssel nem oldható meg, ezért ketté választjuk a problémát.

1) Elemátalakítás. Nagyon, nagyon energiaigényes, sugárzás veszélyes, ezért lakott területtől távol, esetleg a világűrbe képzelek el ilyen üzemeket.

Ritka elemek stabil izotópjait gyártanák szkandiumot, platinát, esetleg aranyat is.

2) Atomos nyomtató. A jelenlegi 3D nyomtatók kb. 20 - 100 mikronos réteget visznek föl egyszerre, tehát a felbontást kb. tíz-ezerszeresére kellene növelni.

Ma még meredeken hangzik 1024 fejes nyomtató, de ehhez a feladathoz legalább 1'048'576 fej szükséges. (Másképp nem haladna.)

A nyomtatóba úgy 100 "tintapatront" helyeznénk be különböző elemekkel. Biztonsági okból plutóniumot, rádiumot, polóniumot nem lehetne nyomtatni. Uránból is csak a szegényített változat kerülne be.

A nyomtató 10 K° körül, vagy az alatt működne. Ne fickándozzanak már el a nyomtatás alatt álló molekulák.

Hatékony hűtés azért is fontos, hogy akár cézium-fluorid kristályt nyomtatva se szálljon el a berendezés.

Hogy ez mikor valósul meg?

- Huhúú!