Az univerzum mekkora méretűre volt összezsugorodva az ősrobbanás előtt?

#29:

Én írtam azt. Persze, hogy találgatás, de ennél valószínűbb okot az univerzum kialakulására nem lehet jelenlegi tudásunk szerint mondani. Ennek egyszerű levezethető logikája van. Óriási energiasűrűség kellett ahhoz, hogy megtörténjen ugye az Ősrobbanás, és elkezdjen megnyújtódni az a sűrű "anyagmassza", amit mi univerzumnak nevezünk. Ugye abban egyetérthetünk, hogy csak úgy a semmiből nem lehetett Ősrobbanás. És hát a legnagyobb energiasűrűségű égitest, az bizony a szupermasszív feketelyuk központi része, az az anyag, amivé összeroskadt a neutroncsillag. Na most ugye van az a fizikai törvény cucc, hogyha összehúzod magad pörgés közben, akkor gyorsabban pörögsz. Ilyen az, amikor a neutroncsillag összeroskad, egyre kisebb lesz, de egyre gyorsabban forog a tengelye körül. Emiatt a hatás miatt alakul ki pl. a szupermasszív feketelyuk köré az akkréciós korong, ami ugye pont a forgástengellyel egy síkba alakul ki. Persze más dolgok is közbejátszanak (téridő torzulás főként), ezt csak érdekességképp írtam le. A lényeg, hogy itt 2D-ben kell gondolkodni, tehát nem csinálhatod meg, hogy jaaa, a korong az csak abban a síkban van, akkor én megközelítem máshonnan, mivel a gravitációs szingularitás olyannyira elgörbíti a teret, hogy konkrétan csak az a sík tér létezik, és bizony ahogy megközelíted a korong területét, tökmindegy, hogy milyen irányból, te is megnyúlsz és összemész, mint egy spagetti, és csatlakozol a koronghoz. Innen jön a "kozmikus spagetti" kifejezés. Mert csak az a tér létezik, az a sík tér. És az akkréciós korong anyagai pedig olyan gyorsan keringenek a szupermasszív feketelyuk körül, hogy már konkrétan beálltak "bolygó körüli pályára", avagy "orbitra", azaz nem szippantja be őket az az elképzelhetetlenül erős gravitáció, szóval elképzelheted, mennyire gyorsan kell mozogniuk azoknak a szubatomi részecskéknek, hogy ellenálljanak a vonzásnak. Aztán persze szépen lassan ígyis-úgyis bekebelezi őket a feketelyuk, csak ez egy újonnan érkező anyagnak nagyon-nagyon hosszú idő, évmilliók, amíg eléri az eseményhorizontot. Ott pedig lelassul az idő, szóval megint nagyon-nagyon sok idő, amíg konkrétan "belép" a feketelyuk belső részébe, amiről nagyon keveset tudunk, mivel hogy nem látható... mivel hogy fekete, érted. Az eseményhorizontot látjuk, az az a nagy feketeséget. Az pedig azért fekete, mert a feketelyuk nem engedi ki magából a fényt, szóval nem látjuk, mi van az eseményhoritonton túl. Mármint néha kilövell magából lézersugarat, amivel elpusztítja az adott galaxist, meg 1-2 másikat, ami a lézer útjába kerül, és kvazár lesz a helyükbe, ami viszont kib.szottul fényes, az eddig ismert univerzumunk legfényesebb jelenségei a kvazárok, a fényükkel még egy egész galaxist is kitakarhatnak. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy ezt mind egy feketelyuk energiája hozta létre. Szóval ja, ha kiderülne, hogy szupermasszív feketelyukak pusztulásakor keletkeznek az univerzumok, nem lennék meglepődve.

#32:

"A kérdés az, hogy a fénycsomag elindulásakor volt ilyen távolságra vagy most? Ha most akkor hol volt mondjuk 12 milliárd évvel ezelőtt? Ha 12 milliárd évvel ezelőtt már ott volt, akkor hogyan és miként került oda? A mai tudásunk szerint a fénynél nagyobb sebességgel semmi nem mozoghat. Hogyan kerülhet két pont - a távoli galaxis és a mi világunk - olyan távolságra egymástól, hogy a távolodás sebessége nem haladhatja annak a fénynek a sebességét aminek a visszaútja 12 milliárd évig tartott? Ezt hogyan magyarázza az egy pontból kiinduló ősrobbanás?"

Kicsit zavaros amiket leírtál, de megpróbálok válaszolni.

Tekintsünk mondjuk egy random csillagot, ami 300 fényévre van tőlünk. Minden pillanatban érkezik abból egy "fénycsomag", ami pontosan a 300 évvel ezelőtti állapotát mutatja. Tehát amikor mi belenézünk a szuperjó távcsőbe, akkor mindig a 300 évvel ezelőtti állapotát látjuk. Ha meg ismerjük a pályát, amin mozog, abból könnyedén ki tudjuk ma már számítani, hogy hol lesz 300 év múlva, azaz hol van a mi jelenünkben igazából. Színképelemzésből még azt is ki tudjuk számítani, hogy milyen idős, milyen anyagösszetételű az a csillag, azaz azt is meg tudjuk becsülni, hogy ma még él-e az a csillag, vagy már elpusztult.

Igen, valóban úgy hisszük, hogy a fénysebességnél nincs nagyobb sebesség, de ez igen csak megdőlni látszik, mivel látszólag a kvazárok a fénysebesség többszörösével haladnak.

"Hogyan kerülhet két pont - a távoli galaxis és a mi világunk - olyan távolságra egymástól, hogy a távolodás sebessége nem haladhatja annak a fénynek a sebességét aminek a visszaútja 12 milliárd évig tartott? Ezt hogyan magyarázza az egy pontból kiinduló ősrobbanás?"

Nem igazán értem ezt a kérdést. Leírnád részletesebben, hogy mire gondolsz?

Elég ha ezt elolvasod egyelőre:

[link]

Itt részletesen beszámol 3 különböző mérésről és modellről amivel meghatározták az univerzum korát. Mivel 3 különböző módszerrel is ~ugyan az jött ki, ez már eleg erős bizonyíték.

Az a baj, hogy itt jönnek be olyanok, hogy általános relativitáselmélet, a felfúvódás elmélet...sötét anyag, sötét eneriam.. és a háromdimenziós koordinátatranszformáció, ami baromira nem triviális matek. Eleve első körben kezdd az ált.rel-el, majd ízlelgesd a téridő fogalmát.

Továbbá gondolkodj el azon is, hogy vajon a téridő szövete tágul, ahogy a feltételezett nagyon gyors felfúvódás alatt, az ősrobbanás után, tart-e még ez a tágulás... vagy pedig egy adott térrészben került két különböző helyre az anyag.

Nagyon nem mindegy, hogy a gumimatracot nyújtod meg, amin a golyók vannak, vagy a golyókat pakolod át.

Szerinted melyikről van szó?

Mert ettől függ az idő, és a távolság felfogása is, a fény állandó vákuumbéli sebességét véve.