Miért fogják rá az emberiség bűneire hogy rengeteg fajt pusztított ki mikor ez más élőlényekre is ugyan úgy igaz?

Nagyjából egyetértünk, de itt sem teljesen.

Mindazok a fajok, amik kipusztulnak, pótolhatatlan veszteségek és sajnos rengeteg fog még eljutni erre a sorsra. Még azok a veszélyeztetett fajok is, amire próbálnánk vigyázni, mert a populáció végzetes szint alá csökkenése esetén csak a csoda segíthet rajtuk.

Az amerikai bölény ilyen csoda, mert az ember majdnem kiirtotta. Pár száz bölény véletlenül fennmaradt, mert még éppen idejében állatkertekbe és bekerített magánfarmokra menekítették őket. Néhány tucatnyit az 1872-ben alapított Yellowstone Nemzeti Park egyik nagy karámjában tartottak. Ez az „aranytartalék" képezte az alapját a tenyészprogramnak, és az állomány lassú, de biztató regenerálódásának. 1900 körül az Amerikai Egyesült Államokban kevesebb, mint 1000 állat maradt a korábbi sok millióból. 1972-ben az állomány ismét kb. 30 000-re szaporodott. Az elkövetkező időkben az állatok száma tovább növekedett, és 1990-ben az összállományt legalább 120 000 állatra becsülték.

Sajnos ez a sikersztori nem túl gyakori.

Annyi viszont bizonyos, hogy egy katasztrófa esetén, amely bekövetkezhet az ember tevékenysége, vagy természeti esemény miatt, esetleg egymás hatásait felerősítve, a már kipusztult fajok, amik rendkívül hosszú idő alatt alakultak ki, már soha többé nem lehetnek jelen a palettán, nem válhatnak az élet további forrásává, csökken a diversification és ezáltal a lehetőség is, hogy az élet meg tudjon újulni.