Az ibolya szín az kék vagy lila?

A lila egyszerűen a lila (vöröseskék) változata. Ennek azonban nagy jelentősége van abban, hogy az ibolyát a vizuális spektrum (a prizma által keltett szivárvány) rövid hullámhosszú (kék) végén látjuk, ahol elméletileg egyáltalán nem kellene vörösnek lennie, mivel a vörös a hosszú hullámhosszon van. a spektrum vége. Ennek az a magyarázata, hogy színlátásunkban van egy furcsaság.

A színeket a szemünkben lévő fotoreceptorokon keresztül, úgynevezett kúpokon keresztül látjuk, amelyek három típusban vannak:

Kékre érzékeny kúpok, amelyek válasza 450 nm hullámhosszon éri el a csúcsot

Zöldre érzékeny kúpok, amelyek válasza 550 nm hullámhosszon éri el a csúcsot

Vörösre érzékeny kúpok, amelyek válasza 600 nm hullámhosszon éri el a csúcsot

A szürke 4. görbe az éjszakai nem színlátásunkban használt rudak esetében.

Ha a fény egynél több típusú kúpot stimulál egyszerre, agyunk ezt köztes színként értelmezi. Például:

A kék és zöld kúpokat együtt egyformán ciánnak kell értelmezni

A zöld és a piros kúp együtt egyformán sárgaként értelmezhető

A vörös és a kék kúp együtt egyformán bíborvörösként értelmezhető

A piros, kék és zöld kúpokat együtt egyformán fehérnek kell értelmezni

A furcsaság az, hogy a vörös kúpoknak a 600 nm-en lévő elsődleges válaszukon kívül van egy másodlagos válaszuk is 420 nm körül. Tehát amikor ilyen hullámhosszú fény érkezik a szembe, azt az agy enyhén bíbornak, nem pedig tiszta kéknek értelmezi. Ezt hívjuk Violetának.

A fenti képen látható, hogyan néz ki az érzékenység és a hullámhossz grafikonján. Figyelje meg a másodlagos csúcsot a piros görbén, közvetlenül a kék görbe csúcsától balra.

Ennek érdekes következménye, hogy ahelyett, hogy a színek spektrumát csak a kéktől a vörösig tartó egyenes vonalként érzékelnénk, egy körnek is tekintjük, amelyben az ibolya vége körbe görbül, és simán beleolvad a vörösbe.