Miért az ibolya színnek a legalacsonyabb a hullámhossza a látható színek közül?

Meg kell különböztetni a fény hullámhosszát és a színt. A szín egy, az agyunkban képződő érzet. Az váltja ki, hogy a szemben lévő receptorokat (csapokat) megfelelő hullámhosszú fénysugár vagy fénysugarak ingerlik. Ha monokromatikus fényről beszélünk (azaz a fénysugarak hullámhossza egy szűk intervallumba esik), akkor igaz, hogy a 700nm-s fény piros, az 500 nm-s kék, a 400 nm-s zöld. De a lila szín érzete nem csak monokromatikus fénnyel, hanem több, különböző hullámhosszú fénysugár segítségével is kiváltható.

Ennek az oka a színérzékelés mechanizmusában rejlik. A szemünkben háromféle csap van (általában). Mindegyiknek van egy optimuma, egy adott hullámhosszú fény, amire a csap a legérzékenyebb. Ettől távolodva egyre csökken a csap érzékenysége. A három típus optimuma nem esik egybe, az egyiknek a lila, a másiknak a zöld, a harmadiknak a narancs-piros tartományba esik. Tehát egy adott hullámhosszú fénysugár különböző mértékben fogja ingerületbe hozni a három receptortípust. Az agyunk ez alapján fogja meghatározni a fény színét.

Ha több, különböző hullámhosszú fényt keverünk, akkor kaphatunk hasonló ingerlési mintázatot a csapoknál, mint egy adott monokromatikus fény esetén, így képződhet hasonló színérzet két más színű fény keverésekor.

[link]

[link]

[link]

[link]

A helyzetet bonyolítja, hogy az információ feldolgozása már a szemben megkezdődik. Az úgynevezett ganglionsejtek közvetítik az ingerületet az agyba. Ezek több csaphoz is kacsolódnak, és csak akkor közvetítenek jelet, ha ezek a csapok jellegzetes mintázatot adnak. De erről sajnos kevesebbet tudok, "opponent theory" néven olvashatsz bővebben utána.

[link]