Mit jelent matematikai megközelítésből a formális pontosság?

Matematikai pontosság. Matematikában nem úgy megy ám, hogy feltételezünk valamit, és abból messzemenő következtetéseket levonunk, hanem megalkotunk egy azonosságot / tételt azt bizonyítjuk és csak aztán vonunk le belőle következtetéseket.

Régen csinálta ezt Euler, volt valami amiről tudta, hogy igaz, mégsem tudta bizonyítani -az akkori matematika nem tette ezt lehetővé-, ezeket nevezte "bizonyítatlan igazságoknak". Az egyik cikkében pl leírta ezt a "bizonyítatlan igazságot" majd ahelyett, hogy igazolta volna áttért annak alkalmazására (ilyen pl a négyzetszámok reciprokának összegének értéke (π^2/6))

Az én megfogalmazásom nem szabatos, csak próbálok rávilágítani a lényegére, "csak téglából tudunk házat építeni".

Ha jól sejtem, a definiálás feltételi között olvastad ezt.

Abban a környezetben arról van szó, hogy amikor megfogalmazunk valamit, akkor nekünk van a dologról egy elképzelésünk (az most nem számít, jó-e, vagy rossz). Amikor azonban ezt közöljük, az olvasó értelmezi, mégpedig a saját ismereteinek függvényében. És mivel az olvasó sokféle ismerettel rendelkezik, sokféleképpen érti. A cél pedig az, hogy a legkevesebb szöveggel a legtöbb információt (pontosságot) adjuk. Szakmai köröknek (ahol feltételezünk jártasságot) sokkal rövidebben (szakzsargonban) fogalmazunk, mert tudjuk, ugyanazt értik alatta, hisz úgy sajátították el, ahogy mi. De például egészen másképp mondjuk ezt középiskolásoknak, másképp általános iskolásoknak és másképp óvodásoknak. A maga szintjén mindenkinek lesz valami fogalma a közlésemről. Minél több a saját szintjéhez képest, annál pontosabban fogalmaztam. Ez azt mutatja, hogy a pontosság nem abszolút kritérium, hanem relatív. Összefoglalóan, a formális pontosság igazodik leginkább a befogadó képességeihez. Nem magyaráz túl, de nem is hiányos. Pont jó.