Ez az időutazási teória jó ötlet szerintetek?

Kérdező: látom, nem erősséged a tények figyelembe vétele.

Kérlek, menj át az ezotériára. Ez itt a tudomány, ott a te gondolkodásodnak helye nincs.

Az a helyzet, hogy már az első lépcsőben borul a teóriád, a távolság fogalmának definíciója szerint nincs negatív értelmezése, nem is lehet.

Nem kell a magasabb dimenziókat misztifikálni, az már vallásos hitnek minősül, hogy nem ismerjük, ezért mindenféle csodás tulajdonságot és képességet feltételezünk róluk, ami az ismert világunkban tényszerűen, bizonyítottan lehetetlen.

Felejtsd el, hogy egy v=s/t képletből kiindulva csodát lehet tenni. Sok magát tudományosnak gondoló ezomániákus próbál például az E=m*c^2 képletből fizikai varázslatokat produkálni, de ezek, mint a te próbálkozásod is, abból születnek, hogy csupán a képletet nézik, az abban álló paraméterek adott eseti értelmezését nem veszik figyelembe. Sok helyen nem elég egy fizikai jel alapértelmezésének ,definíciójának ismerete ahhoz, hogy bizonyos célra alkalmazhasd őket. Ott van sok matematikai képlet is, ami az értelmezési tartományok szigorú kikötése nélkül önellentmondáshoz vezet.

A te hipotézised viszont, mint írtam, már azon megborul, hogy egy fizikai mennyiség ALAPÉRTELMEZÉSÉT is rosszul kezeli.

Érdekes téma lehet itt a Kelvin féle abszolút hőmérséklet, röppentgetnek a tudományos hírek, hogy sikerült mínusz Kelvin fokra hűteni részecskéket, de ha valóban elolvasod a nem szenzációszagú bulvárváltozatot, hanem az eredeti tudományos hírt, kiderül, hogy ott simán csak egy olyan energetikai állapotról van szó, ami a sima termodinamikai képletekkel csak negatív hőmérsékletként fejezhető ki, de valójában nem erről van szó.

Na, röviden, a fizikát nem lehet megerőszakolni.

Egyébként, ha hipotetikusan negatív irányú időről filozofálgatunk, a magasabb dimenziók bevonása tartogat elvi lehetőségeket.

De azoknak nincs köze a newtoni fizika sebesség-képletéhez.

"Na, röviden, a fizikát nem lehet megerőszakolni."

Dehogynem, csak sosem a fizika lesz a szenvedő fél :D

De egyébként érdekes elképzelés, ez ezek szerint nem csak nekem jutott eszembe fiatalabb koromban ilyesmi :D Érdekes lehet pl. egy olyan gömb, amelyiknek a sugara negatív. Ez pl. egy olyan gömb, amelyik kívülről bárhonnan nézve mindenhol homorú, belülről pedig domború. Fincsi, nem? :)

Az ilyeneken való filozofálgatás fejleszti a képzelőerőt, a fantáziát, a kreativitást, az intuíciós képességet, meg még egy sor más jellemzőnket, ennyi előnye van a dolognak. De azért nem árt ismerni a világunk korlátait.

"Érdekes lehet pl. egy olyan gömb, amelyiknek a sugara negatív. Ez pl. egy olyan gömb, amelyik kívülről bárhonnan nézve mindenhol homorú, belülről pedig domború. Fincsi, nem? :)"

Ez tényleg érdekes gondolat, de ez sem jelent negatív távolságokat, csupán egy kifordult geometriát. A "csupán" nem jelenti azt, hogy hülyeség, sőt, valóban érdemes ilyenben gondolkodni. Ha a 3D illetve 4D tér tulajdonságait jobban meg fogjuk ismerni, lehet, hogy ez a fogalom már nem egyszerű agytorna lesz, hanem konkrét fizika.

Ha belegondolsz, ha esetleg sikerülne egy teniszlabdát a 3D-s terünkből kiemelni és a 3D-s tér körül elforgatni 180 fokkal, majd visszatenni, a szőrös fele lenne belül.

"a szőrös fele lenne belül."

Ezt mégis, hogy lehet megoldani? Leírnád ezt a transzformációt?

És hogy fog kinézni utána a labda?

"a 3D-s tér körül elforgatni "

Ezt mondjuk én sem értem :D Forgatni valamit a saját tengelye körül lehet, nem más körül :)

"Forgatni valamit a saját tengelye körül lehet, nem más körül :)"

Három dimenzióban. De ez négy, ott a tengelyes és a sík körüli forgatás is értelmes.