Megáll az ember biologiai fejlődése?

Nem áll meg, főleg, hogy van spontán mutáció még élő szervezetben is pl egy angol faluban mindenki immunis lett a pestisre spontán mutáció miatt még anno.

A herpesz vírusa mindenkibe van, de nem mindenkinél jelenik meg.

A "selejtes" emberek génkészletébe lehet, hogy egy későbbi vírus/természeti katasztrófa ellen van egy gén.

Szinte semmit nem tudunk (a teljes megismeréshez képest) a DNS felépítésének módjáról és az egyes gének pontos funkciójáról.

A nemesítésnek lettek rossz következményei: Pl: Nagyobb több termés, de a szárazságot nem bírja a növény.

Ez is egy olyan népszerű téveszme, ami időről-időre felbukkan itt, és nem az vele a probléma, hogy "gonosz", hanem hogy a természetes kiválasztódást félreérti, és hibás eredményre jut.

Első dolog, (amit leginkább hangsúlyoztam, amikor ez legutóbb előjött), hogy ez a jelenség, amit említesz, természetes velejárója egy faj virágzási (nagy genetikai diverzifikációval járó) periódusának, de az ilyen fajta virágzás JAVÍTJA egy faj túlélési esélyeit, nem pedig csökkenti!

Miért is? A genetikus tulajdonságok a teljes populáción belül különböző kombinációkban léteznek. Minél sikeresebb, népesebb és elterjedtetebb a faj, annál többféle kombináció létezik a teljes populáción belül. Tehát amikor jön egy evolúciós katasztrófa, ami csak a faj egy részét hagyja életben, az esély, hogy ezt bármilyen más tulajdonság egyidejű elvesztésével járjon együtt, kisebb, de a legalkalmasabbak lehetősége nagyobb. A nagy változatosság segíti, hogy VALÓBAn a legalkalmasabb maradjon életben.

Ha te folyamatosan megnyirbálod a génkészletet, azzal CSÖKKENTED a faj hosszú távú túlélési esélyeit, nem növeled.

Másik, hogy a term. kiválasztódás nem kizárólag az egyre nagyobb "fejlettség" irányába visz (akármit is jelentsen az), és nem kimondottan hatékony. A t.k. egyvalamit csinál: az adott pillanatban létező körülményekhez való alkalmazkodás irányába visz.

Képzeljünk el egy világot, ahol megölsz mindenkit, aki örökletes betegségben szenved. Rögtön az első probléma, hogy ha a betegség recesszív, akkor nem is fejeződik ki - az ember hordozhat 'hibás' allélt és lehet teljesen egészséges. Ilyen allélolokkal MINDANNYIAN meg vagyunk verve - pontosan ezért tiltjuk a rokonházasságot, mert ott nagyobb az esélye, hogy ezek a rejtett hibáink előjönnek. Ha fel is tesszük, hogy az ilyen "hordozókat" is tudod azonosítani, már szembenézel a problémával, hogy egészséges és potenciálisan egészségesen örökítő egyént ölsz meg. De nem az igazi baj. Hanem, hogy miután lenyirbáltad az összes 'hibát' hordozó egyént, marad neked, mondjuk, egy szem 'tökéletes' ember. Akit másnap megöl egy kór, amit nem vettél a 'tisztogatásnál' figyelembe (amivel szembeni ellenállóságot a megölt emberek egy része hordozta).

A növénynemesítöid nem segítenek az adott fajnak a nemesítéssel, csak az embernek hasznos tulajdonságokat válogatják ki. A nemesített fajok KEVÉSBÉ ellenállóak, több genetikai problémával küzdenek, és többségük a vadonba visszaengedve eltűnne a 'vad' fajokkal való vetélkedés közben.

A másik téveszme, hogy ne lenne még mindig kiválasztódás. Egy beteges ember ugyanúgy nehezebben végzi el a munkáját, kisebb eséllyel vállal gyereket - sőt, aki TUDJA, hogy súlyos genetikus betegségre hajlamos, kisebb eséllyel is vállal gyereket. De az, hogy tudjuk egyáltalán, hogy milyen betegségek léteznek bennünk, növelik a TUDATOS kiválasztódást szintén. És azt is naív állítani, hogy az örkletesproblémával megverteket a társadalom nem "bünteti".

A hosszú élet dettó. Mi történt mondjuk az őskori egyénnel? Élt mondjuk 30 évet, aztán meghalt így vagy úgy, és nem érdekelt senkit, hogy milyen szervei mondják majd fel a szolgálatot 30 éves kor után, mert olyan allélokat hordoz. Most aki mondjuk 40-50 évesen vállal gyereket, az segít "terjeszteni" a hosszú életűséget javító örökséget.

Nagy átlagban, az egyén összegzett túlélőképessége csökken talán egy dverzifikált fajon belül, de a faj túlélőképessége jelentősen nő.

Nem áll meg. A biológiai fejlődés egy kicsit bonyolultabb, mint ilyen szimpla felvázolt mód. Nincs két azonos helyzet (ezt már az ókori görögök is tudták), következésképp az abban a helyzetben születő egyed sem lesz azonos egy másikkal. És a sokféleség pont azt jelenti, hogy ez nem következik be.

De beláthatod másképp is. Tegyük fel, hogy így van. Akkor ez azt jelenti, hogy először is van egy pillanat, amikor az "utolsó legfejlettebb" személy megszületik. Utána pedig egyszerűen nem lehetséges "jobb" ember. Mivel nem lesz mindenki egyforma, ezért arra kell gondolnunk, hogy egyre rosszabb lesz. De mégis mitől?

Annyiból nem hülyeség, amit a kérdező ír, hogy az ember, mint faj természetes kiválogatódásában már közel sem azok a hajtórugók működnek, mint emberré válásunk és civilizálódásunk kezdetének folyamán.

Nem teljesen alaptalan a feltételezés, hogy a javuló túlélési feltételek esetleg bizonyos szempontokból degenerációhoz vezetnek.

Viszont az emberiség globális szintű keveredése egy hatalmas "vérfrissítés", ami biztosan pozitív hatású.

Ekkora populációnál a "beltenyészet" veszélye nem igazán áll fenn.

A felvetett immunromlás nem genetikai, hanem életviteli okokra vezethető vissza (a gyerek nem eszi meg a szükséges több kg koszt, míg felnő) és maximum csak a leg-urbanizálódottabb területeken jellemző, a vérkeveredés ezt ellensúlyozza.

A genetika fejlődése a nagyon degeneratív irányokat úgyis tudja majd szűrni, ezen kár előre félni.

Biztos, hogy bizonyos faji tulajdonságaink, melyek mondjuk a dzsungelben egyedül ledobva történő túlélés képességét segítik, el fognak korcsosulni, mint szükségtelenek.

Ami már most láthatóan halad (lábujjak, fogak, köröm visszafejlődése) az tovább fog menni.

Ezt egy esetleg 100.000 év múlva élő utódunk nem fogja degenerációként kezelni.

Egyrészről említve volt a globális heterózishatás, másrészről az evolúció működik. Ne lenne hátrányban egy mozgássérült vagy egy szellemi fogyatékos?

Ez az egész egyébként sem arról szól, hogy a természet a legtökéletesebbet fejlesztené ki, hanem a leginkább alkalmazkodóképes marad életben.

"Ami már most láthatóan halad (lábujjak, fogak, köröm visszafejlődése) az tovább fog menni. "

Már miért haladna? Tán a zsiráfnak azért van magas nyaka, mert az ősei magasra akartak érni?