Univerzumunk alakja? Mérete? (18,36,72 fényév? ) Alakja: Gömb, nyereg, sík, fánk, esetleg hipergömb (akármi is az)?
A "mostani elmélet szerint" nem volt tér és idő. Igen. "Kicsit" háttérbe szorult a multiverzum elmélet. (S itt nem is a Lindle féle multiverzum elméletre gondolok.)
Ide másolom, amit egy másik kérdésnél kifejtettem:
Úgy gondolom, hogy az "egyházi világnézet" -ha nem is közvetlen- ma is befolyásolja a gondolkodást - hasonlóan, ahogy a geocentrikus világnézetet sem volt könnyű megdönteni.
A két fő "csoport": a világegyetem véges, azaz a tér, idő, anyag egyidőben, az ősrobbanáskor keletkezett. Ez összeegyeztethető a vallással, tehát minden egy időben "teremtetett".
Ezzel csak egy bibi van: előtte mi volt? Semmi? (Csak az Isten?!)
Hasonlóan: Mi van az univerzum határán túl? Semmi? (Isten?)
Pláton, Ptolemaiosz a maga idejében volt olyan híres, mint napjainkban pl. Einstein, vagy Huble. Sőt. Közel két évezredre meghatározták világnézetünket, annak ellenére, hogy Arisztarkhosz már az Ókorban felvázolta a heliocentrikus világképet. Azaz csanem két évezered kellett ahhoz, hogy megdőljön a geocentrikus világszemlélet. Ki tudja, lehet, hogy újabb évezredek kellenek, hogy megdőljenek a mai nézetek?
Az ősrobbanás és a multiuniverzum nem zárják ki egymást, csak akkor, ha azt állítjuk, hogy minden EGY ősrobbanással "teremtődött" (Lindle). Erre mondom, hogy az "egyházi világszemlélet" ma is befolyásolja a gondolkodásmódunkat.
A másik "elképzelés": a Világegyetem végtelen, mely végtelen számú univerzumot tartalmaz, melyben végtelen számú univerzum pusztul, s keletkezik újra és újra. (A Teremtéssel nem összeegyeztethető, másrészt a "véges" emberi elme felfogni képtelen. - Miért? A Semmit könnyebb?)
Ez utóbbi a kevésbé elfogadott nézet, bár ez megmagyarázhatná a "megmagyarázhatatlan" sötét energiát, mely az Univerzum gyorsuló tágulását okozza. Egyszerűen a szomszédos univerzumok gravitációjának hatása. Tehát nincs sötét energia, nincs antigravitáció, csak gravitáció.
Elgondolkodtató, hogy minden galaxis középpontjában van egy fekete lyuk. Ezek folyamatosan "nyelik el" az univerzum anyagát. (A mi galaxisunk a "szerencsésebbek" közzé tartozik, a centrális fekete lyuk viszonylag lassan "hízlalja" önmagát, de van rá bőven ellenpélda.)
Az univezum/ok/on belül a galaxisok ütköznek, egyesülnek. Ezek új szuper galaxisokat hoznak létre.
De: ezek a szupergalaxisok, sőt -ha feltételezzük a multiunivezumot- az univerzumok is ütközhetnek -s ha igaz a sötét energia=univerzumok egymásra gyakorolt gravitációs hatása-, bizony ütköznek is, s ha időben nem is a végtelenben, de a nagyon, nagyon távoli jövőben.
S közben a fekete lyukak is egyre csak nőnek, majd egyszer csak "kipukkan mint a kisgömbőc"-, s jön egy újabb ősrobbanás, ahol miden kezdődik előlről. S ha erre -egyelőre- nincs is bizonyíték, megmagyarázná, hogy mért jön létre a "semmiből" ősrobbanással az univerzum. - Mert maga a fekete lyuk addigra egy univezumnyi anyagot, energiát (részecskét) nyel el.
Ez az elmélet több un. paradoxont megoldana.
válasza:Kezdetben valának a különböző megfigyelések eredményei, de bármiféle rendszer nélkül. A tudósok érezték, hogy ezeknek valahol össze kell függeniük egymással, de nem találtak kapcsolatot a fény, a gravitáció, a sebesség, a súrlódás, a nyomás, és a többi között. Ezeket egymástól elszeparált dolgoknak tekintették, és misztikus ködben derengve látták csak ezek körvonalait.
És lőn este és lőn reggel. Ezen a reggelen, a modern tudományismeret hajnalán jött Newton, aki képes volt rendszerbe szedni és összekapcsolni a különböző, egymástól csaknem szeparált tudományágak eredményeit, összefüggéseket talált ezek között. Ő a matematika nyelvén volt képes gondolkodni, amelyet addig egy önálló tudományágnak tekintettek. Rájött, hogy a matematika önmagában nem ér semmit, így egy kupacba gyűjtötte a fizikát, a kémiát, a biológiát, a földrajzot, a csillagászatot és a többit, majd - hogy azok ne hulljanak szét - egy pofás kis kosarat szőtt nekik a matematika hálójából. Ezzel együtt pedig felismerte a gravitáció alapjait, amellyel meghatározni volt képes a sebesség és a gyorsulás és az erő kapcsolatát is.
Sokáig megfelelt a tudományos világképnek ez a kosárka. De azért akadtak olyan dolgok, amelyek kilógtak a kosárból, és ha valahogy sikerült mégis beletuszkolni, akkor valahol máshol, vagy valami más kezdett kilógni belőle. És lőn este és lőn reggel.
Ekkor lépett színpadra Einstein bácsi, aki megtudta, hogy univerzumunkban semmi más nem konstans, statikus, csakis a fény sebessége, minden más relatív. Ezt felismerve aztán meg is alkotta a relativitáselméletet, először a speciálisat, aztán a gravitációt és gyorsulást is magába foglaló általánosat. Ezzel egyrészt szakítania kellett a hagyományokkal, és felismernie Newton több száz éven keresztül uralkodó gravitációs elméletének korlátait és hiányosságait, másrészt a statikus világgal kapcsolatos mély berögzüléseket is, főként a térrel, idővel kapcsolatos akkori nézetekről. A relativitáselmélet rengeteg új dologra engedett következtetni, amelyeket ezután szép sorban fel is fedeztek a tudósok, sok dolog pedig még ma is homályba burkolózik. És lőn este...
Itt tartunk most. Amit eddig a világból megismertünk, az az, hogy a számunkra általánosnak, hétköznapinak mondható dolgok esetében Newton sok évszázados elmélete tökéletesen megállja a helyét. Azonban ha extrém esetek kerülnek a látóterünkbe, akkor bizony el kell vetnünk ezt az elméletet, mert amit leírni képes, az nem terjed ki az extrém körülményekre (mint óriási sebességek, óriási tömegek, óriási távolságok, satöbbi). Azonban Einstein relativitáselmélete is ebben a cipőben járhat, az extrém kategóriában is kiemelkedően extrém körülményekkel nem tud mit kezdeni. Valószínűleg további kiegészítésre szorul, pont úgy, ahogyan Newton gravitációs elmélete is, csak még nem jött el az az idő és az az ember, amikor és aki teljes valójában képes legyen felfogni magát a relativitáselméletet, és lássa, hogy mit kell rajta módosítani ahhoz, hogy a jelenlegi, már jóval bővebb kosárból ma is kilógó dolgoknak is megfelelő matematikai kosarat tudjon szőni.
... és lészen majd egyszer egy reggel, melyen egy okos, intuitív és bátor ember képes lesz szakítani a jelenlegi világnézettel, és az egyre újabb felfedezések tudásának birtokában megalkotja azt az elméletet, egyenleteket, amelyek magukban foglalják a teljes relativitáselméletet, azonban azokon túlmenően képesek lesznek leírni a fekete lyukak, az ősrobbanás, és minden olyan, ma ismert extrém^2 jelenségeket, amelyeket ma még nem értünk, nem látunk tisztán, így nem tudunk számolni velük, predikciókat felállítani belőlük. Egyszer majd megszületik ez az ember, és akkor fényt leszünk képesek deríteni a ma még homályos dolgokra és jelenségekre is az univerzumunkat illetően.
"Az a legszebb az Univerzumban, hogy hagyja magát megismerni."
válasza:Nem tudok olyat mondani, ami ezt egészében cáfolná.
Én is arra hajazok, hogy az ősrobbanás okát és sok most ismeretlen aspektus magyarázatát (sötét anyag, energia, gravitáció) az ismert háromnál magasabb térdimenziókban kell keresni.
De ettől még lehet, sőt nagyon is valószínű, hogy eme 3 dimenzió és a hozzá tartozó tér csak az ősrobbanás óta létezik. És amennyiben az idő fogalmát meghagyjuk annak, aminek ma tekintjük, akkor az is csak onnantól értelmezett, mint terünk tulajdonsága.
Estleges további idődimenziók létét meg számomra fizikai fájdalmat okoz elképzelni. :)
"És lőn este, és lőn reggel."
Még Einsten tévedései, korrigációi is közismertek, ez nagyságát nem csökenti (Platont, Ptolemaioszt ma is elismerjük, mint az ókor hatalmas gondolkodóit). Az ált. rel. elméletben a sötét energiát "letudta" egy ~2/3-os kozmológiai állandóval, s ezzel, valóban meghatározott egy standard kozmológiai modelt.
Vannak különböző elméletek. Van olyan multiverzum elmélet is, mely szerint más univerzumokban esetleg egészen más fizikai törvényszerűségek érvényesülnek, mint a miénkben.
Eléggé "elrugaszkodottnak" tartom, de miért ne. Pl. antianyag, vagy akár az a "valami" amit ma sötét anyagnak nevezünk. Akár létezhetnek más dimenziók (egyes elméletek 11 dimenzióról beszélnek).
Univerzumunk ~68-74 %-a a sötét energia. Semmi bizonyíték arra, hogy ez is a nagy bummnál keletkezett. (Leszámítva azt, hogy minden akkor keletkezett - s máris visszajutottunk Istenhez). Ráadásul az első néhány milliárd évben a tágulás lassult. Akkor hol volt a sötet energia? Egyetlen logikus magyarázatnak tűnik, hogy kezdetben az univerzum anyagának gravitációja lassította a tágulást, később azonban a "külső gravitáció" ezt legyőzte (ahogy "közeledtünk" a többi univerzumhoz), s innen a gyorsulás.
Tudom, sok modellt készítettek, míg találtak "használhatót", de tudtommal a fentiek szerinti modell nem készült.
Idézem Dávid Gyulát:
"A "mainstream" tudósai ezeket az elméleteket általában gyanakvással fogadják, és legtöbbször nem tekintik őket igazi versenytársnak. Legfőképpen azért, mert míg a standard modellt számos megfigyelés erősíti meg (épp ezért számít standardnak), az alternatív elméleteket általában semmiféle megfigyelés sem támasztja alá, sőt ezek a modellek a legtöbbször egyszerűen képtelenek kísérleti előrejelzésre. Lehet, hogy ez a helyzet most megváltozik...
Az ilyen alternatív kozmológiai elméletek egyik visszatérő toposza az a gondolat, hogy Univerzumunk nem az egyetlen világ, hanem csak egy a végtelen sok világegyetem közül, egy "uni"-verzum a "multi"-verzumban. E modellek némelyikében a párhuzamos világegyetemek egymástól térben elkülönítve helyezkednek el, más modellekben időben követik egymást, és vannak még vadabb (például sokdimenziós világokat feltételező) elképzelések is."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!