2 G-s gyorsulással mennyi idő alatt lehet elérni a fénysebességet? (elméletileg)

"Van a természetben bármi ami képes lenne ezt megvalósítani?"

Nagyon kis mérettartományba van, Casimir effektusnak hívják,ha két tükröt nagyon közel helyezünk egymáshoz vonzani fogják egymást, ahol virtuális részecske -antirészecske pároknak oltják ki egymást tiszta energia keletkezik belőle ez az energia meg visszaalakul részecske antirészecske párokká és így tovább. Kvantumos tulajdonsága miatt nem nagy energiáról van szó. A hullám részecske dualitás miatt végtelen sok állóhullámból adódó energiának is felfogható, ahol 2 végtelen méretű ellentétes irányú erő különbsége lesz a vonzóerő. Ezt használják ki autók légzsákjának vezérlésénél is, meg sok más helyen is a nanotechnológiában.

Ezek a virtuális részecskék kitöltik az egész teret.

"Egy szupernóva vagy egy bazi nagy kvazár megtudja tenni?"

Nem. Makroszkopikus mérettartományban ha van is nagyon ritka hogy anyag és antianyag kioltja egymást, mivel erős elektromágneses sugárzást kéne észlenünk emiatt, hatalmas fényjelenséggel járna. Kivéve a korai univerzumban, de ezt már írtam. Egyéb E = m*c^2 mértékű energiafelszabadítás a természetben nem ismert.

Einstein relativitás elmélete annyit állít, hogy a fénysebességet tömeggel rendelkezö objektum nem érheti el, mert a sebességhatár megközelítésénél a gyorsításhoz szükséges erö a végtelenségig nö. Nem szól arról hogy mi van pont a fénysebességnél, vagy afölötti sebességek esetében. A relativitás elmélet erre nem ad megoldást, ami nem azt jelenti hogy nincs is.

Az hogy a gyorsításhoz szükséges erö nö, nem feltétlen jelenti a tömeg növekedését, csak azt hogy valami miatt egyre nagyobb erö kell ugyanolyan gyorsulás eléréséhez, tehát mondjuk a folyamatos 2G-hez egyre nagyobb erö kell.

De a gyakorlatban nem tapasztalható az elméletböl levont következtetés, hogy a tömeg növekedne. Vizsgáljatok meg egy elektront ami katódsugárcsöben gyorsul. Megváltozik-e a tömege? Ha egy elektron tömege megváltozik, az elektron marad? Akkor mi történik itt? A gyorsításhoz valóban egyre nagyobb erö kell, tehát fizikai történést leíró egyenletek a hatást jól írják le, de az okfejtésben valahol hiba van. Nem a tömeg növekszik, hanem a tehetetlenség, de mivel a fizika nem választja külön a tömeg és a tehetetlenség fogalmát (hiszen nem relativisztikus környezetben gyakorlatilag szétválaszthatatlan), emiatt azt a hibás következtetést vonták le a Lorentz transzformációból, hogy a tömeg megnövekszik. De ez egyszerüen nem igaz. Ez csak egy példa arra, hogy a valóságunkat aránylag helyesen leíró elméletekböl, egyenletekböl mennyire hibás következtetéseket lehet levonni. Próbáljátok meg ezt végiggondolni a Lorentz-traszformációval kapcsolatban idödilatációra és a hosszkontrakcióra vonatkoztatva is. Érdekes dologra fogtok rájönni.