Milyen igeidők voltak a magyar nyelvben, amik eltűntek?

A magyarból kiveszett igeidők

A magyar nyelv korábbi életében, már az ősmagyar kortól fogva jelen volt számos más igeidő, amelyek mostanra jóformán kihaltak. Kijelentő mód múlt időt fejezett ki az elbeszélő múlt (várék), a folyamatos múlt (várok vala) valamint a régmúlt (vártam volt) is. Az elbeszélő múlt a jelenhez nem kapcsolódó események leírására szolgált, a folyamatos múlt idővel a múltban még zajló, folyamatban lévő történésekről számoltak be, a régmúlt pedig egy másik múltbeli eseményt is megelőző eseményre vonatkozott. Ebben a rendszerben a ma is létező múlt idő (vártam) elsősorban a befejezettségre utalt, és az élőbeszéd tipikus múlt ideje volt (bizonyára ezért is maradt fenn). – Ez a felosztás több indoeurópai nyelvben mind a mai napig hasonló formában él.

Jövő időben használatos volt egy másik alak is (várandok), a kötőmódnak pedig múlt ideje is létezett (vártam légyen).

A latin nyelv mintájára előfordultak egyéb alakok is, például a feltételes mód jövő ideje (várandanék vagy fognék várni), illetve a kijelentő mód egy másfajta jövő ideje (várandó vagyok), de ezek nem vertek gyökeret.

A kijelentő mód múlt idejű alakok és a szintetikus képzésű jövő idő a 19. század folyamán tűnt el a köznyelvből, Arany és Vörösmarty műveiben még szép számmal előfordulnak; egyes nyelvjárásokban pedig ma is használják némelyiket. A régmúlt egyetlen alakban, a szoktam volt szerkezetben a köznyelvben is előfordul (mivel az ige sima múlt ideje többnyire a jelenre utal), ám sokszor helytelenül, egyfajta álrégies stílus kedvéért (például mondottam volt).

Wikipedia

Igen, amelyek eltűntek. Miért, te azt hitted, hogy míg az angoloknak van 14 igeidejük, a franciáknak vagy húsz, a németeknek 6, addig nekünk mindig is csak ez a három volt?

Én ezen igeidőket gyakran használom is. Volt rá példa, hogy a fogalmazásomhoz a tanár megjegyezte, hogy az enyém kijavításával vesződött a legtöbbet, mert az igeidők miatt egyszerűen nem értette. Egy idő után rá lehet érezni arra, hogy mikor melyik használandó (idegen nyelv ismerete is segíthet: ha pl. tudod, hogy a német mikor használ Imperfektet, vagy az angol past continioust, akkor tudni fogod, hogy a magyarban mikor kell az elbeszélő vagy a folyamatos múltat használni).

Néha érzem hogy hiányzik valamely múltidő ahhoz hogy teljes legyen a mondatom. Leginkább a régmúltal fordul elő. Ma például ez a szerkezet hiányzott: jött volt.

Nem tudom miért tűntek el a nyelvből mert szerintem elég hasznosak. Ezeknélkül olyan egyhangú. Nem lehetne elkezdeni újra tanítani? "Szokásba" venni?

Én örülnék, ha ezek az igeidők még mindig élnének.

Néha én is érzem, hogy ha még meglennének a régi igeidőink, akkor nem kéne elmondanom, hogy pl. ,,vártam, és még várok is", hanem csak ,,várok vala". :(

Az igekötő-használat a magyar nyelv jellegzetessége. Míg más nyelvekben - például az angolban - a cselekvés vagy történés időbeli megvalósulásának kifejezésére a nagyszámú igeidő használatos, addig ezeket a magyar az igekötőkkel fejezi ki.

Például: While I was waiting for the bus, it started to rain. - Amíg vártam a buszt, elkezdett esni az eső.

a kérdéseidre pontos választ kaphatsz itt:

[link]

már ha a 19.századi nyelvtan érdekel (középkori ragozás néha eltér pl.: 19.sz. enni jövőben eendek k.k. ejéndek), az igék ragozási táblázatát a 41. oldalon találod