Mi történne ha 195-ös iq-um lenne?

Könnyen lehet 195-ös IQ-d, csak gagyi tesztet kell kitölteni!:D

Ezzel arra akartam célozni, hogy az IQ nem egzakt mérőszám. Főképp azért mert az intelligencia meghatározására számtalan elmélet van. Innentől kezdve nem lehet pontosan megmondani, hogy a magas iq, azaz elvileg magas intelligencia mivel járna.

Szerencsére téged tényleg nem fenyeget ez a veszély. :)

Egyébként miért ne bírná ki az agyad? Ez nem olyan, mint a chiptuning, hogy a nagy IQ-tól szétégnek a sejtek. De mondjuk nem sok barátod lenne. Nekem elég magas az IQ-m, a régi rendszer szerint 150 körüli, és elég nehéz természet vagyok, és elég jól taszítom a csajokat is, pedig nem akarom. Az a tapasztalatom, hogy a nagyon intelligens emberek nagyon sokszor hozzám hasonlóan nehéz esetek.

Hadd kérdezzem meg: miért pont 195? Van valami oka hogy ezt a számot választottad?

Ha érdekel milyen lehet hirtelen megnőtt intelligenciával élni, nézd meg a "Csodabogár" c. filmet John Travoltával, vagy a Virágot Algernonnak, Daniel Keyestől.

Egyébként ne aggaszd magad túlzottan a magas IQ miatt. Az IQ definíció szerint nem valami -természetes- adottság fokmérője, hanem azé hogy életkorához képest mekkora szellemi haladást értél el. Tehát "növelheted" puszta tanulással. Ne aggódj a tehetséged miatt se túlságosan; ez a genetika dolog messze nem olyan fontos mint amilyennek feldícsérik.

Akik itt és máshol az interneten vagy az ismeretségedben magas IQ-val kérkednek - sarlatánok, akik valószínűleg valamilyen matematikai tesztnek köszönhetik az eredményüket. Sok IQ-tesztnek hibája, hogy a matematikai és logikai képességeket helyezi előtérbe, márpedig ezek -tanult- dolgok; te is megtanulhatod őket; de ettől még nem leszel okos, mert az élethez más tudás is kell. Sok történelmi "géniusz" valójában csak rendkívül specializált volt a saját területén. Akik itt azt állítják, hogy a zsenik nehéz emberek, valójában azt ismerik el, hogy sok ember csak attól lesz "zseni" hogy akár a társas képességek kárára is valamilyen szakterületre koncentrál. Az én személyes hősöm Richard Feynmann, aki vezető fizikus létére sosem hagyta hogy az esze közé és a "hétköznapi" emberek közé álljon; sokan példát vehetnek róla (ha már olyan okosnak képzelik magukat). Feynmann szívesen kérkedett vele hogy a maga 125-ösnek mért IQ-ja kevés hogy a Mensa (a magas IQ-júak klubja) tagja legyen (náluk minimum 131 az elvárás), akiket elitista, értelmetlen társaságnak tartott. És nem mondom hogy nem volt igaza. :p

"Az IQ definíció szerint nem valami -természetes- adottság fokmérője, hanem azé hogy életkorához képest mekkora szellemi haladást értél el. "

Ez nem igaz. Az IQ független az életkortól. Az eltérő életkorokban elétrő tesztpontszámot kell elérni ugyanahhoz az IQ szinthez. Az IQ valójában azt méri, hogy az átlaghoz képest mennyire képes az ember jól (vagy rosszul) teljesíteni bizonyos szellemi kihívásokban. Aki 20 évesen a társadalom felső harmadában van, az 40 évesen is ott lesz (ezt egy kb 115-ös IQ fejezi ki, ha számszerűsítünk), pedig ugyanaz azember 20 és 40 évesen eltérően tölti ki a tesztet. Csakhogy a többi vele egykorú (20, illetve később 40 éves) kortársának is változik a teljesítménye, így emberünk mindig is a felső harmadban lesz, hisz a teszt úgy van beállítva, hogy midnig a saját korcsoportjához méri az embert.

"Tehát "növelheted" puszta tanulással. Ne aggódj a tehetséged miatt se túlságosan; ez a genetika dolog messze nem olyan fontos mint amilyennek feldícsérik."

Genetikusként álítom, hogy nem puszta genetika, de a világon nem csak genetika és tanulás van. Vannak oylan örökségeink, amiket nem a gének határoznak meg, hanem a környezet, de attól még ugyanúgy örökletesek, velünk születettek, illetve tőlünk függetlenek.

"Akik itt és máshol az interneten vagy az ismeretségedben magas IQ-val kérkednek - sarlatánok, akik valószínűleg valamilyen matematikai tesztnek köszönhetik az eredményüket."

Attól, hogy az IQ-t matematikai jellegű teszttel mérik, még nem sarlatán az ember. Ahogy a testi erőt mondjuk egy rugóval lehet lemérni, hogy mennyire bírod összenyomni, úgy nyilván a szellemi képességek közül az IQ-t szellemi feladatokkal lehet lemérni. Persze az IQ-t nem szabad összetéveszteni a műveltséggel, a kedvességgel, vagy egyéb mentális-lelki erényekkel és képességekkel. Az IQ csak az egyik ezek közül, talán nem is a legfontosabb, de azért elég hasznos. Ugyanis ahogy a testi erőt nem csak rugók összenyomására lehet használni (bár azzal mérjhetük), úgy az IQ sem csak arra van, hogy jól kitöltsünk valami tesztet és örüljünk. Aki jól tud rugót összenyomni (mert erős), az jobb eséllyel szabadul ki egy rázuhant gerenda alól, jobban tud befőttet kinyitni, jobban tud bútort cipelni, és az élet számos fontos és kevésbé fotnos, ritka és gyakori területén jobb - ahol az erejét kell használnia. Az IQ is ilyen, millió helyen használja az ember (pusztán attól, hogy van), például nehezebb átverni azt, aki intelligensebb, könnyebben talál meg információkat, önállób, stb. Tehát az IQ teszt eredménye és egyes életbeli dolgok közt igenis van korreláció.

"Akik itt azt állítják, hogy a zsenik nehéz emberek, valójában azt ismerik el, hogy sok ember csak attól lesz "zseni" hogy akár a társas képességek kárára is valamilyen szakterületre koncentrál."

Képzeld, nem ezt állítom. Én pl. mindig is nehéz ember voltam, iskolás koromtól kezdve. Baromira nem függenek össze a dolgok, amiket mondasz. Egyébként nem vagyok zseni, a szakmámban is sok-sok nálam jobb van. Akik még társaságilag is jobbak nálam. :) A zseni meg az intelligens az nem ugyanaz, egyébként se, ahogy a nagyon izmos ember sem egyenlő az olimpiai bajnokkal. Fekete Laci például nagyon erős, de sose nyert olimpiát, Szabó Bence (olimpiai bajnok vívó) valószínűleg sokkal kevésbé erős. Nem szabad összemosni a tulajdonságokat. A magas IQ sem műveltséget, sem zsenialitást, sem specializációt nem jelent. A magas IQ magas IQ-t jelent.

"Az én személyes hősöm Richard Feynmann, aki vezető fizikus létére sosem hagyta hogy az esze közé és a "hétköznapi" emberek közé álljon; sokan példát vehetnek róla (ha már olyan okosnak képzelik magukat)."

Feynman (ha már hős, akkor legalább a nevét helyesen) sem volt valójában egy egyszerű ember, de utólag persze mindent megszépít az idő. Állandóan matekon járt az esze, például a felesége is erről panaszkodik a válásakor (ezt az angol wiki is idézi):

"He begins working calculus problems in his head as soon as he awakens. He did calculus while driving in his car, while sitting in the living room, and while lying in bed at night."

"És nem mondom hogy nem volt igaza."

Savanyú a szőlő? :)

Egy Mensa tag

"Genetikusként álítom, hogy nem puszta genetika, de a világon nem csak genetika és tanulás van. Vannak oylan örökségeink, amiket nem a gének határoznak meg, hanem a környezet, de attól még ugyanúgy örökletesek, velünk születettek, illetve tőlünk függetlenek."

-> kapsz egy ötöst, ha ezt megmagyarázod! Milyen olyan velünkszületett, örökletes tulajdonságunk van, ami nem genetikához kötődik?

Vree: a válaszoló azt hiszem a környezeti tulajdonságokra utalt, vagyis a szociális körnezetre. Csak faramucin fogalmazott, mert épp a veleszületett vs. gén koncepción gondolkodott. A szociális környezet veleszületett (elvégre valahová "beszületsz"), nem a gének határozzák meg, és nem tudod módosítani. (Mire tudod, addigra már annyira meghatározó volt, hogy mindegy.)

Egyébként Vree-nek abban igaza volt, hogy sokan, akik magas IQ-szinttel dicsekednek, azok gyakran "sarlatánok", vagyis valami jöttment tesztet kitöltöttek, felkerekítették a pontszámot, és örülnek, hogy micsoda magas az IQ-szintjük, de egy hivatalos Mensa-teszten elbuknának.

Hogy a magas IQ hogy függ a személyiséggel össze, vagy a szociális kapcsolatokkal, nem tudom, és nem is akarok most részletes fejtegetésbe bocsátkozni róla, de az tény, minden általam ismert Mensa-tag nehéz természetű. Viszont nem ismerem az összeset, ez is tény.

"örökletesek, velünk születettek, illetve tőlünk függetlenek"

A fenti tulajdonsághalmaz a megfogalmazás eredeti szándéka szerint és/vagy kapcsolatban áll (erre akar utalni az illetve szó használata), de van olyan eset, amikor mindhárom egyszerre érvényesül.

Ugyanis ma már tudjuk, hogy egyes tulajdonságok epigenetikai meghatározottsága jelentős lehet. Az epigenetika (a gének kifejeződésének módosulása) rövid időn belül változó jelleg, öröklődik, örökíthető, velünk születik (és persze nem tehetünk róla). És nagyon sok minden bele tud szólni.

Aztán vannak olyan környezeti hatások, amik még az anyaméhben érnek minket (mit eszik az anyuka, mennyit streszel stb), amik befolyásolják a gyermeket. Bár ezek nem örökletesek, mivelhogy tovább már nem adódnak, de velünk születettek és nem genetikai jellegek.

"Mi történne ha 195-ös iq-um lenne?"

Akkor nagyon gyorsan megoldanál olyan feladatokat, amiket mások csak lassan vagy nem tudnának megoldani.

Mások számára érthetetlenül nehéz szövegeket vagy egyenleteket meg tudnál érteni.

Pl. egy matematika tankönyv összes egyenletét első olvasásra értenéd, és egy egyszerűbb egyetemi matek jegyzetet kb. olyan sebességgel tudnál olvasni, mint más egy regényt, miközben az évfolyamtársaid egész délutánokat küszködnének egy-egy egyenlet fölött.

Példa ilyen emberre Norbert Wiener, aki 11 éves korában kezdett egyetemre járni, és 17 évesen doktorált matematikából.

"Mi történne ha 195-ös iq-um lenne?"

nem kérdeznél ilyen hülyeségeket :)

Kedves Mensa tag!

Abban igazad van, hogy az IQ, az csak IQ. Én inkább úgy mondanám, hogy az IQ az, amit az IQ-teszt mér. Semmi több.

Ha valóban olyan okos vagy, beláthatod, hogy vagy a testi erős analógiád hibás, vagy mégiscsak fejleszthető a szellemi erő. Ha valaki nem tud olyan könnyedén bútort cipelni, és ez zavarja, akkor nekiáll gyúrni, és fél év múlva vígan cipeli azt a szekrényt, aminek korábban a látványától is összeszakadt. Ugyanez igaz a szellemi erőre is. Ha "rágyúrsz" az IQ-tesztekre jellemző rejtvényekre, akkor nagyon nagyon jó eredményt érhetsz el rajtuk, de okosabb nem leszel, csak az IQ-d lesz magasabb - egyrészt. Másrészt meg mivel magyarázod, hogy 10 évesen 100 körül volt az IQ-m egy (korcsoportos) teszt szerint, legközelebb 17 évesen töltöttem ki IQ-tesztet, akkor 131 volt, majd néhány éve megint kitöltöttem egyet, azon 127 volt az eredményem, legutóbb pedig, mikor az IQ-ról beszélgettem valakivel, hirtelen felindulásból kitöltöttem a Mensa tesztjét, azon száztizenakármennyi lett az eredményem, ha nem azzal, hogy az IQ bizony változik és korántsem annyira egzakt, mint a magas IQ-jukra oly büszke emberek állítják?

Azt nem hiszem, hogy pár év alatt több, mint tíz IQ-nyit butultam volna, egyszerűen csak arról van szó, hogy mindenfajta rákészülés nélkül fogtam magam, és kitöltöttem egy tesztet, pont, mintha bemelegítés nélkül akarnék felemelni egy nyolcvankilós szekrényt. Most lehet jönni azzal, hogy lám-lám a hivatalos Mensa teszten már nem is vagyok olyan okos! :) Aki ezt mondja, attól kérek két hetet, azalatt rágyúrok, és utána úgy kitöltöm a Mensa tesztet, hogy füle-farka kettéáll tőle.

Az IQ igenis változik, ugyanis egy olyan mérés eredménye, mint súlyemeléssel mérni azt, hogy valaki mennyire erős. Az is lehet, hogy valaki szkanderban kimagasló, de súlyemelésben gyatra, pedig a szkandereredmény is azt mutatja, hogy mennyire vagy erős.

Azzal meg, hogy a nagyon okos emberek nehéz esetek, csak a magukat rendkívül okosnak tartó (és emellett esetleg magas IQ-jú), de amúgy antiszociális és zárkózott emberek szokták mentegetni magukat. Tökéletes ellenpélda Isaac Asimov, aki köztudottan kimagasló IQ-val rendelkezett, a Mensa alelnöke volt évekig, és emellett kifejezetten társasági ember volt. Csak aztán otthagyta a Mensát, mert elitista sznoboknak tartotta őket. Biztos neki is savanyú volt a szőlő. :)

További kellemes állandó IQ-t!