Milyen egy kémkedési célra kibocsátoot mesterséges hold felbontóképessége?

A kérdés első felére nem tudom a választ, vagyis hogy tényleg ilyen jó-e egy műhold felbontóképessége.

A második kérdésre az a válasz, hogy a műhold nem gobdolkodik azon amit lát, nem küld riasztást, hogy "hahó, tömegsírokat látok!". Ha senki nem nézi meg a felvételeket, akkor bizony nem fogják észrevenni. Meg aztán a műhöld nem az egész Földet nézi, hanem egy viszonylag pici szegletét, azt, ahova irányítják. Különösen ha tényleg ekkora a felbontása, akkor valószínűleg csak egy párszáz négyzetméteres területet lát a világból. Szóval ahhoz, hogy lássák a tömegsír ásást, ahhoz vagy piszok nagy mázli kell (miért irányította valaki a műholdat éppen akkor éppen egy erdő közepére), vagy pedig már előre tudni kellett volna, hogy pontosan hova kell nézni.

És még azt is gondold hozzá, hogy ha most van is néhány ilyen műhold, nem biztos, hogy 20-30 éve is volt, és az meg egészen valószínűtlen, hogy a teljes Földet lefedik vele. A műhold nem tud letérni a pályájáról, tehát azt nézi, ahova felküldték. Azaz van egy nagyobb terület ahova el tud látni, és azon belül egy kis terület, amid egy adott pillanatban ténylegesen lát. Nyilván a legjobb műholdakat a legzűrösebb helyek fölé küldik, nem pedig a viszonylag egyszerűen megoldható problémák fölé.

A legnagyobb felbontás állítólag 5 cm. Itt van egy nyilvánosságra hozott kép (kisebb felbontásban):

[link]

Viszont hogy láss vele, tudni kell, hogy hol és mit keress..

"Minél nagyobb a felbontás, annál kisebb területet lát.."

Nos ez így nem igaz. A felbontóképességet az optikai elem átmérőjének, azaz a fénygyűjtő felület nagyságának függvénye. A látószög pedig az alkalmazott nagyítástól függ! A két dolog független egymástól.

Általánosságban elmondható, hogy a katonai műholdak felbontóképessége valahol az 5-10 cm nagyságrend körül van. Ennek nem is annyira az optikai elem átmérője szab határt (igazából nem gond egy 2-3 m objektívvel rendelkező műszer űrbe juttatása...), hanem a légkör zavaró hatása. Aki nézett már nagyobb (20cm feletti átmérőjű) távcsőbe, nagyobb nagyítást alkalmazva (200-600 szoros nagyításra gondolok), tudja hogy a levegő remegése teljesen el tudja rontani a képet. Erre a problémára földi telepítésű távcsöveknél van megoldás, az adaptív optika. Ez nem más, mint a levegő fénytörés változásának függvényében a főtükör alakjának valós idejű deformálása. Gyakorlatilag a tükör hátoldalán többszáz rudacska van elhelyezve, ami képes a milliméter tízezred, százezred részének pontosságával a hosszát változtatni, és azáltal a tükör alakját változtatni, másodpercenként akár több százszor. Könnyen elképzelhető, hogy ez milyen mechanikát, és számítástechnikai hátteret igényel. Egy ilyen eszköz energia igénye is nagy. Ezekből következik, hogy az adaptív optika nem alkalmazható a műholdak megfigyelő eszközeinél. Így a levegő remegését kiküszöbölni nem tudjuk. Ez pedig maximálja az alkalmazható felbontást, és a maximális nagyítást is. Én úgy vélem hogy a jelenleg alkalmazott katonai műholdak képesek egy-egy ember azonosítására szerencsés esetben, esetleg egy rendszám leolvasására. De az erős túlzás, hogy képesek lennének az óránk leolvasására, avagy a kézben tartott újság, levél elolvasására.

maci