Mi a magyarázata a LED-eknél alkalmazott fényporok esetében annak a jelenségnek, hogy minél rövidebb hullámhosszal vannak gerjesztve, annál nagyobb hullámhosszon emittálják a saját fényüket?

#1 - akkor kérlek add elő a privát teóriádat - hisz ha már az értékes válaszok úgyis elmaradnak, legalább mulassunk egy jót a LED kategóriás városi legendákon!

🤦

#5 (19:24) - sejtettem, hogy egy szélsőséges mazochistává kell avanzsálnom, de ez a trollkodás valahogy mégis új szinteket céloz meg!

Segítek:

1. Az általad linkelt LED katalóguslevél semmilyen "alapvető struktúrát" nem ábrázol ki a fehér LED szerkezetéről.

2. Az általad linkelt LED katalóguslevél LED tokja nem "fröccsöntéssel", hanem nyomásmentes nyílt formába való gravitációs öntéssel készül, melyre a kapilláris feltapadás erősen rásegít.

3. A fehér változatnál még egy kevés fényporos epoxigyantát cseppentenek a behuzalozott csipre, és csak utána mártják bele a LED szerkezetét az 2-es pontban említett pancsiba. A termelékeny gépsorokon szükséges gyors polimerizációt emelt hőmérséklettel - vagy ami itt valószínűbb - UV fénnyel csinálják.

4. A jelenleg menő típusú SMT teljesítményledek fehér színű tokját tényleg fröccsöntik, de a csip beszerelése után arra szintén szabad cseppentéssel teszik rá a struktúrát lefedő fényporral kevert epoxigyantát vagy szilikongumit.

Tetszik a #3 (18:20) válasza is - olyan szubtilisan allegorikus kapcsolatot teremt nálam ezzel a klasszikusnak számító filmművészeti snittel: [link]

Nyugodtan pörgessétek még a témát - szeretlek titeket és bírom a stílusotokat!

😃😄😎

#8 (14:18) - igen, lehetséges, hogy be lett nézve a dolog. A kérdés alapjául szolgáló megfigyelést már több mint egy éve végeztem, így lehetséges, hogy akkor nem vettem valamit figyelembe.

Mivel ez az izgalmas téma egész éjszaka nem hagyott aludni, így most egy órája vettem a fáradságot, és megismételtem a megfigyeléseket.

Jelenleg már egész szép készleteket halmoztam fel mindenféle kukázott körtékből kibontott teljesítményledekből. Ezek szinte kivétel nélkül SMD-2835 tokozásúak, de sokféle csipeléssel bírnak. Vannak 6, 9, 18, de még 36 voltos, szingli és többcsipes típusok is. Az egyes példányok fényporozásai sem egyformák, és most ezzel kapcsolatban észrevettem egy érdekes dolgot:

Két különböző, de egyformán 6000 kelvinre specifikált LED (mindig feljegyzem az adataikat az elbontandó körtékről, és keményfém-vágólapka skatulyákba szortírozom a termést) teljesen másképp viselkedett az UV-A fény hatására! Az egyik gyakorlatilag nem világított az UV fényre, míg a másik rendesen, ráadásul kissé narancssárgásan világított. 450 nanométeres kék leddel megvilágítva viszont mindkettő intenzíven citromsárga lett, és egyértelműen becsapta az emberi látást a maradék kék fény annál a típusnál, mely az UV fényre is jól reagált - bár akkor kissé narancssárgás árnyalattal.

A #4 (18:23) válaszadó által linkelt adatokban észrevehetünk egy érdekes dolgot - méghozzá azt, hogy a YAG fényporok szinte érzéketlenek az UV-A-ra, míg a "SrGa2S4:Eu" típus rövidebb hullámhosszon is nagyon jól gerjeszthető. Tehát nemcsak egyféle kémiai rendszerbe tartozó fényporokat használnak a gyártók, melyek csak csekély szennyezésbeli különbségekkel bírnak, hanem nagyon is különbözőeket!

A többi 2800-3000 kelvinesnek specifikált példány valahogy most egyformán narancssárgának tűnt a jelenlegi és jóval gondosabban végzett megfigyeléseimnél.

Nagyon valószínű, hogy a múltkor egészen pirosan fénylő típusok valamilyen TFT-LCD képernyő alávilágításra való, speciális példányok voltak, melyeknél adtak a tisztességesebb zöld és piros sávú emisszióra a szemet becsapó sárga és narancssárga helyett, de a zöld por nem reagált az UV-A fényre. (Ezek a ledek most már nem voltak kéznél.)

Tehát mára már itt tart a tudomány a privát sufnilaboromban...

Akinek még van észrevétele a témában, az nyugodtan szóljon hozzá. Szerintem már megérte kiírni ezt a kérdést, hisz így néhányan ráébredhettek, hogy a fehér ledekben még fénypor is van!

😀😁😆