Hiroshimában hogy tudtak fényképezni nem tette tönkre a sugárzás a filmet?

Ami éppen ott volt, azt nyilván, de utána már nem volt annyira erős.

Esetleg kicsit szürkébb lett a film, amit ott használtak, de ez is csak rövid ideig.

A kellően eltávolodott repülőgépből fényképezték a lényegi eseményt. Az a rövid gamma-impulzus már nem ártott meg a filmeknek, ahogyan a repülő személyzetének sem, mert nemcsak a távolság, de a levegő és a gépek konstrukciós anyagai is erősen csillapították a sugárzást.

Az utólagos helyszínen már nem volt nagy gamma sugárzás, inkább a szervezetbe hatoló radioaktív por miatt kellett csak vigyázni. A filmek az emberi szervezethez hasonlóan jól bírják a terhelést - és logikus, hogy totojászás nélkül odavitték, exponálták, elvitték, majd hamarosan előhívták őket.

A klasszikus orvosi röntgentgépek filmje sem a röntgensugárzásra érzékeny, hanem két mikrokristályos szcintillátoranyaggal bevont fólia közé van rakva a kazettában. A filmet a keletkező kékeszöld fény exponálja.

A reptéri röntgenes csomagvizsgálat sem árt meg a nagy érzékenységű modern színes filmeknek - ez még két évtizede nagyon lényeges dolognak számított!