Miért lehet az, hogy a sci-fikben szereplő dátumok általában nem hozták el azt a technikai fejlettséget, mint azt a művekben akkorra megjósolták? Pl. űrutazás Marsra, repülő autók az utcai közlekedésben stb.

Nem torpant meg, jó úton halad a technikai fejlődés, de ha a sci-fi szót értelmezzük, akkor azt láthatjuk, hogy a science fiction rövidítése, ami tudományos képzelt, kitalált dolog jelent. Egy időben (főleg az 50-es, 60-as,70-es években)a 2000-es évtől vizionáltak egy technikai és társadalmi választóvonalat, ahol mindenki repülő autókkal jár egy már-már tökéletes világban, az űrt mindenfelé űrhajók kutatják ami, hát- tudjuk- nem jött el.

Viszont sok minden megvalósult, léteznek- ha nem is mindenkinek elérhető áron- teljesen automatizált lakások, robotok segítik életünket (robot porszívó, robot fűnyíró, stb.) kis túlzással bárkivel bárhonnan tudsz kommunikálni, és szinte bármilyen információt pillanatok alatt elérhetsz.

Szóval a lényeg, hogy- ahogy te is írtad- ezek a dátumok csak jóslások voltak.

"A megtorpant pedig az űr meghódítására mindenképp igaz, hiszen nincsenek Holdutazások jó rég óta."

Holdutazások nincsenek már egy jó ideje, ez igaz (főleg azért, mert túl drága ahhoz, amennyi gyakorlati haszna van), meg nem járják űrhajók a mélyűrt de az utolsó holdraszállás óta rengeteg műholdat, szondát, űrteleszkópot, egyebet bocsájtottak útjára.

A Marsot éppen elég aktívan felfedezik. Természetesen nem lehet oda csak úgy embert küldeni anélkül, hogy rendesen felderítenék, és nem egyenlő egy holdraszállással, se költségekben, se időben.

Plusz a scifi-k csak kiválasztottak egy távolinak tűnő évet - 30 évvel a jövőbe, sose lehet tudni, mi fog történni.

Fejlődik a világ, csak nem olyan látványosan, mint ahogy azt a scifi írók megálmodták - de itt valaki említette az automatizált háztartási eszközöket, a robotporszívót és fűnyírót, egyre modernebb orvosi eszközök vannak, egyre mélyebbre jutunk a Mariana árokban. Mindenki számára elérhető az internet, telefon, számítógép, nem kell hozzá a felső 1%-ba tartozni. Vezeték nélküli kapcsolat (Bluetooth, wifi, airdrop, tehát ebből is többféle)

De ha a kis részleteket nézed, akkor is látszik a fejlődés: érintés nélküli kártyás, sőt, telefonos (!) fizetés, sok szállodában már nem kulccsal, hanem kártyával nyílik az ajtó, beszédfelismerő programok (és a hanggal irányítható eszközök, funkciók, stb), ott van a chatgpt, ami bár nem tökéletes, de rendkívül hasznos, és most is folyamatosan tanul. Automata váltó az autókban, amihez szintén nem kell már a felső tízezerbe tartozni, hogy beszerezzen egy olyat az ember. Közel hangsebességel utazó vonatok, bőven hangsebesség fölött repülő gépek. GPS, ami azt is megmondja, az épület melyik szobájában vagy (és melyik irányba nézel).

Valós idejű gépi tolmácsolás, egyre jobb minőségben, de ez is már régóta érthető fordításokat ad

Fejlődünk, gyorsan, de nem látványos dolgokban, mint a repülő autó, űrhajók. Bár már létezik az űrturizmus fogalma, ha van rá néhány milliárd dollárja az embernek...

A technológia fejlődésének az ütemét rövidtávon túlbecsüljük, hosszútávon meg alulbecsüljük.

1957-ben lőttük fel az első műholdat. 1959-ben járt először ember az űrben, ugyanebben az évben a Luna 2 megközelítette a Holdat, majd szándékosan ütközött is vele. 1968-ban kerülte meg először ember a Holdat, 1969-ben meg ugye le is szálltunk rá. 1970-ben landolt az első űrszonda a Vénuszon, 1971-ben egy űrszonda már megkerülte a Marsot. Szintén 1971-ben indították el az első űrállomást, amin 3 űrhajós lakott 24 napon keresztül. Az amerikai Skylab már 171 napig volt lakott, és 1973-ban lőtték fel. Innen nézve mondjuk a 70-es évek közepén tényleg tűnhetett úgy, hogy az ezredfordulóra már lazán emberek fognak élni a Holdon.

Ami kimaradt a számításból, hogy az egész fejlődésnek volt egy roppant erős politikai katalizátora, muszáj volt a másik fél fölé kerekedni, és nem számított, hogy mindez mennyibe kerül. De a mérföldkő megvolt, jött egy politikai fordulat, már felmerült, hogy érdemes-e ebbe ennyi pénzt ölni, mi haszna van az egésznek. Változtak a prioritások, a figyelem egyre fokozottabban Vietnám felé fordult, jött az olajválság, jött a hidegháború enyhülése, a számítógépek kora, Csernobil, a berlini fal lebontása, a Szovjetunió felbomlása, az internet, a 9-11-es terrortámadás stb. stb…

Az űrkutatásra, űrprogramokra egyre kevesebb pénz jutott. Meg az is kiderült, hogy nem elég ugyanabból többet, vagy ugyanazt nagyobban megépíteni egy nagyobb léptékű cél eléréséhez.

~ ~ ~

Tehát ami a jelenlegi trend meghosszabbításából várható, az ritkán történik meg ténylegesen akkor. Általában van valami extra kör, extra kanyar egy adott célhoz. Vagy maga a cél is megváltozhat vagy megkérdőjeleződhet. Ezért becsüljük túl a technológia fejlődését rövidtávon.

Hosszútávon meg azért becsüljük alul, mert nem látunk előre olyan dolgokat, amiket tényleg nem lehet látni jönni, mert nem a meglévő fejlődés folytatása, hanem valami új dolog, ami minden másnak is új irányt tud szabni. A 70-es években ki látta jönni az internetet? Az internet őskorában ki látta jönni az okostelefonokat mobilinternettel és a közösségi médiával? Pláne ki látta jönni, hogy ez az élet hány területén okozott drasztikus változást?

~ ~ ~

A kedvencem ilyen téren az 1975-től sugárzott Alfa holdbázis című sci-fi sorozat. Ebben 1999-ben már van egy szép nagy holdbázis 311 lakóval. Oké. De a fő számítógép még mindig szekrénysor méretű és van olyan rész, ahol – bár van egy raklap monitor meg miegyéb is – hosszas számítások után egy papírcetlin dobja ki a számítási eredményeket. Hiába no. Azt űrkorszakban az, hogy lesz holdbázis, az úgy magától értődően következett, aztán mégsem lett 1999-re meg. Hogy egy mai PC méretű személyi számítógép az akkorinál milliószor nagyobb számítási kapacitással és memóriával rendelkezhet, meg felhasználóbarát grafikus felülettel, meg számítógépek hálózatával pláne az internettel? Az meg nagyon nem látszott magától értődően jönni.

Mindenekelőtt számos termék, amit sci-finek neveznek, mindössze fi(ction). A tudományhoz úgy nulla köze van.

Másfelől valódi sci-fiben nem szerepelnek dátumok, csk úgy, hogy "a jövőben", "valamikor majd", stb. A sci-fi lényege, hogy vagy felvázol egy lehetséges alternatívát, vagy megpróbál elvi álláspontot kialakítani egy jövőben várható gyakorlati dologgal kapcsolatban.

Két példát említek. Fred Hoyle bemutatta, milyen nehéz is két civilizáció kommunikációja. Már annak felismerése sem nyilvánvaló, hogy a másik egy civilizáció. Asimow felismerte, hogy az automatika nagyon messzire fog elérni, annyira, hogy felmerül, mi ember és mi nem. És mi legyen itt az értelmes viszony. Erre adott máig cáfolhatatlan és egyetlen hosszú távra értelmes elveket.

Évtizedekkel ezelőtt elképzeltek egy fikciós jövőt, ami szinte természetes, hogy nem úgy valósult meg.

Miért azt keresed, ami nincs, miért nem azok a részletek tűnnek fel, amelyeket meg sem álmodtak?

A '80- as évek alkotásaiban szinte semmi nincs, ami az internetre hasonít, de a mobiltelefonokba épített különböző technológiák (kamera, mikrofon, képrögzítés, stb) helyett is sokkal elavultabb lehetőségeket képzeltek el, ami akkoriban hipermodernnek tűnt (pl karóra telefonként használata)

Julies Verne kivételes látnoki képességgel rendelkező író volt, de az ő "jóslataiba" is bele lehetne kötni (nem rakéta hajtja az űrhajót ágyúból lőtték ki, stb)

5-10 évre előre is nehéz megjósolni hol tart majd a technológia, a sci-fi pedig nem is tudományos megközelítésű műfaj, a képzelet szabja a határait.

Egy fizikus a repülő autókat látva felteheti a kérdést, hogy az mégis, hogyan tud repülni, a fizika törvényeit figyelmen kívűl hagyva?

Az olvasó, néző számára ez nem fontos, neki elég az illúzió.

Nincs is ezzel semmi gond, legfeljebb annyi, hogy a mű néhány év, évtized múltán már kevésbé lesz realisztikus illúzió.

1898-ban megjelent egy novella, amit Morgen Robertson írt The wreck of the Titan.

A világ legnagyobb óceánjárója, az első útján jéghegybek ütközik, és esüllyed...

Kb senkit nem érdekelt a novella, 14 évvel később lett szenzáció belőle.