Űrutazás ? Gyorsabban a fénynél? Ütközés elkerülése?

> Vessük el a pillanatnyi álláspontot miszerint nincs gyorsabb a fénynél.

Az a baj, hogy akkor bármi és bárminek az ellentéte is feltételezhető, hacsak nem vázolsz fel egy konzisztens alternatív fizikát képletekkel együtt.

Mert ha sutba dobjuk a világról szerzett eddig ismereteinket, akkor a megoldás is pofonegyszerű. Ha az űrhajó tud a fénysebességnél gyorsabban haladni, akkor olyan részecskékkel kell detektálni az akadályokat, ami szintén gyorsabb a fénysebességnél, de még az űrhajónál is. Probléma megoldva. Hogy ilyet nem ismersz? Nos, lehet, hogy „számodra fantazmagória. 100 évvel későbbi változatodnak még jelen lesz.”

Homályos, légből kapott, ki nem fejtett spekulációkból nem lehet fizikát csinálni… Meg nem is lenne jó semmire. Kb. annyira értelmes ez, mint azon tanakodni, hogy ha Albert Einsteinnek nem Albert lett volna a keresztneve, akkor hogy hívták volna. Mert kb. csak arra lehet jutni ennyiből, hogy akárhogy/bárhogy, amivel tulajdonképpen semmi valós, érdemi megállapítást nem mondtunk el semmiről.

~ ~ ~

De ha a realitásoknál és a fizika jelenleg ismert törvényeinél is maradunk, akkor már 10%-os fénysebesség esetén is olyan problémák merülnek fel, amik megoldása már nem a jelenlegi technológia korlátaiba ütköznek, hanem elméleti, fizikai korlátokba.

Ha 10%-os fénysebességgel akár csak egy 1 grammos – mustármag méretű – jégdarabbal ütközöl, akkor annyi energia szabadul fel az ütközésnél, amekkora akkor szabadul fel, mikor egy átlagos méretű autó 100 km/h-val szalad bele a betonfalba. Az álmoskönyv szerint ez ritkán tesz jót egy űrhajó szerkezetei integritásának. Ha most 10%-os fénysebességgel haladsz, akkor az másodpercenként 30 000 km út (a Föld átmérőjének kb. a 2,5-szerese), ha 1 másodperccel az ütközés előtt akarod detektálni ezt a mustármag méretű valamit, akkor 30 000 km-ről kellene észlelned.

A gond az, hogy a jégdarab nem bocsát ki fényt. A visszavert fényből detektálni még egy csillagrendszeren belül is bajos, hát még a csillagközi űrben. Lehet másodpercenként kevesebb, mint egy foton a természetes visszavert fény, amit a detektorod érzékelne, így még akkor is esélytelen 1 másodperccel az ütközés előtt érzékelni, ha arról elfeledkezünk, hogy ennél a kozmikus háttérsugárzás is lehet, hogy nagyobb zajt csap. A kitakart fény megint nem játszik, ha nem pont egy csillag előtt van. Tehát ami szóba jöhet az valamiféle radar, valamilyen elektromágneses sugárzás (fény), amit az űrhajó bocsát ki, és egy detektor, ami érzékeli az akadályról visszavert fényt.

Nem elég csak azt a térrészt vizsgálni, ami az űrhajó előtt jelenleg van, hiszen az akadály miért ne haladhatna akár az űrhajó pályájára merőlegesen. Ha a mustármagunk maximális sebességét csak szintén a fénysebesség 10%-nál húzzuk meg, akkor egy majdnem 3 billiárd m²-es felületet kellene bevilágítani ahol egy 0,000001 m²-es felületű valami veri vissza a fényt. Még ha minden fényt az űrhajó felé is verne vissza, akkor is a kimenő teljesítménynek 10²¹-szer nagyobbnak kellene lennie, mint a detektor által észlelhető legkisebb energiának. De a testek már csak olyanok, hogy a fény egy részét elnyeli, a visszavert fényt szórják. Még kedvező alakú is az akadály és a fényt jellemzően az űrhajó iránya felé szórja, akkor is lehet, hogy a visszavert fotonoknak csak az 1/10¹⁰ része az, ami végül a detektort eléri. Ha kevésbé kedvező alakú az akadály, akkor lehet sok nagyságrenddel kevesebbet.

Egy analógia. Van előtted egy 100 méterre egy 200 méter hosszú csík. Ezen a 200 méteren valahol van egy vékony vasrúd leszúrva. Egy teniszlabda kb. 6,5 cm átmérőjű. Eleve 3000 véletlenszerű irányba kilőtt teniszlabdából 1 fogja eltalálni a vasrudat. De azokból a teniszlabdákból amik eltalálják a vasrudat, azokból is 99,9% más irányba fog lepattanni, és csak 0,1% fog pont hozzád visszapattanni. Tehát milliószám kellene labdákat kilőni, hogy a tőled 100 méterre lévő rúdról úgy pattanjon egy vissza, hogy az pont eltaláljon téged. A távolságok növelésével meg a probléma négyzetesen fog nőni. Pedig ez még csak síkban van, nem is térben. Ergo visszatérve az űrhajóra, ha nem 1 másodperccel az ütközés előtt akarod detektálni az akadályt, hanem 2 másodperccel, akkor nem kétszer, hanem 16-szor akkora teljesítményű radar kellene.

Nem akarok mélyebben utánaszámolni, de egyáltalán nem tűnik túlzásnak, hogy egy Paks teljesítményű radarra is kevés lenne ehhez. Nyilván az meg eleve növeli az ütközési keresztmetszetet is, nem beszélve arról, hogy magát a radart is tönkretenné idővel. Meg még kismillió egyéb problémát tudnék behozni.

Tehát eleve a detektálás nem pusztán azért problémás, mert nincs idő a fénynek visszaérni a detektorra, hiszen 10%-os fénysebesség ilyen szempontból alig okoz problémát. A méretekkel és teljesítményekkel van sokkal nagyobb probléma ekkora sebesség esetén. Ez akkor is probléma lenne, ha az űrhajó állna. (Egy álló űrhajó is bajosan tudna detektálni ekkora objektumokat ekkora távolságról.)

~ ~ ~

Az űrhajó kitérítése eleve halott ötlet. Mert mi van, ha nem egy mustármag méretű jégdarab jön szembe, hanem egy 25 km átmérőjű felhő, amiben ilyen mustármag méretű jégdarabok vannak egymástól méternyi távolságra? 1 másodperc alatt nem fogsz egy sok száz, vagy inkább sok ezer tonnás űrhajót arrébb tenni több tucat km-rel, (Az sem mellékes szempont, hogy ha az űrhajónak vannak utasai, akkor ők sem bírnak ki akármekkora gyorsulást, így vagy az ütközésbe halnának bele, vagy a falnak préselődésbe.)

Az akadály kitérítése sem problémamentes. Ahhoz – amúgy ez az űrhajó kitérítésére is igaz – nem elég észlelni a potenciális akadályokat, de ki kellene számítani igen nagy pontossággal a pontos helyét, sebességét is. A számításoknak megint van egy időigényük. Utána jöhet szóba csak az, hogy valamilyen módon módosítsd a pályájukat úgy, hogy ne ütközzetek. Itt megint a fő probléma az, hogy mekkora energiát kellene mindehhez generálni az út során.

"Nem magyaráztlan scifire várok, hanem konkrét elképzelésre."

De azért úgy kezded a kérdést, hogy hagyjuk figyelmen kívül a fizika egyik alapvető törvényét. Vicces vagy.

Én azt értem, hogy te megkérdőjelezed a fénysebességet, mint lehetséges maximum sebesség és azt vallod, hogy majd X múlva ez az elmélet megdőlhet, meg majd képesek lehetünk olyan, vagy annál nagyobb sebességgel utazni. Ez világos. De figyelted a feltételes módot? Azt jelenti, hogy jelenleg nincs ilyen. Jelenleg nem létezik. Jelenleg a fénynél semmi gyorsabb, mi pedig maximum a töredékét vagyunk képesek elérni. Pont. Innentől, most, itt, ezen a szép tavaszi napon, 2024-ben, ebben a pillanatban, eltekinteni a fénysebesség maximumától, illetve fénysebességnél gyorsabb utazásról fantáziálni, egyet jelent a fantáziával. A scifivel. Hiszen ha a világ így működne, ahogy te gondolod, akkor nem is létezne a scifi műfaj. A Star Wars nem úgy lenne kategorizálva, hogy "scifi", hanem "most még valótlan, de majd egyszer talán igaz lehet". Ilyen nincs. Scifi és kész.

"Számodra fantazmagória."

Értelmezhetetlen mondat. A "fantazmagória" nem szubjektív. Nincs "én számodra", nincs "te számomra" és nincs "ő számára". Van a valóság és van a fantázia. Lehet benne hinni, lehet benne nem hinni, de a valóság mindenki számára valóság, a fantázia pedig mindenki számára fantázia, függetlenül attól, hogy mit hiszel.

#5 "Nincs "én számodra", nincs "te számomra""

Hát ezt jól elb*sztam. :DDD Tekintsetek el tőle, reggel van (és már most zsibbasztanak az ilyen kérdések/kérdezők).