Mit jelent,hogy "józan paraszti ész"?

Eredetét tekintve azt, hogy nem kell hozzá iskolai/szakirányú végzettség (ami ugye a parasztságnak nem volt), hogy valamire rájöjj.

Mivel manapság már nincs parasztság, az iskola pedig kötelező mindenkinek, ezért talán jobb magyarázat az, hogy egy normális értelmi képességű (értsd: nem szellemi fogyatékos) felnőtt embernek illene megbirkóznia az adott problémával, ahelyett, hogy összevissza hülyeségeket csinál, vagy GyK-n kérdez ilyen "mennyi 1+1" szintű kérdéseket.

A nagyvárosokban szocializálódott emberek nézeteit sokszor alapvetően meghatározza a környezet véleménye és a hatalom által kontrollált véleményterjesztés. Az ilyen manipulált szellemű egyének felfogásán viszont megütköznek a tisztább gondolkodású emberek, kik sokkal közvetlenebb kapcsolatot ápolnak a valósággal.

Erre talán az egyik legszemléletesebb példa a gender-ideológia. Egy normálisabb ember képtelen felfogni, hogy egy fiatal miért akar szexuálisan megnyomorodni ahhoz, hogy rendbe jöjjön az élete - melyben soha semmi súlyos hiány vagy egyéb kellemetlenség nem érte. Azt sem értik, hogy egy transzvesztita miért sértődik meg azon a teljesen korrekt és udvarias formában feltett kérdésen, hogy mivel rendelkezik a lába között:

[link]

Nyilvánvaló, hogyha valaki tisztán egy szexuális objektumként kelleti magát (ráadásul nyíltan beismeri, hogy prostitúcióból él), akkor a potenciális partnerek számára alapvetően fontosak lesznek az illető rejtett szexuális karakterisztikái is. A transzvesztita reakciója a feltett kérdéseket illetően "józan paraszti ésszel" felfoghatatlan!

:-/

#4 - nem "istenről", hanem egy szemléletes példáról beszélek.

Pusztán a kérdéses fogalom jelentésére igyekeztem gyakorlatias módon rávilágítani, tehát nem volt célom senkit sem leszólni vagy megbántani!

:)

A "józan paraszti ész" többek között azt is diktálja, hogy nyílt tudattal szemléljük azokat a jelenségeket, melyek valamilyen szempontból rendkívülinek számítanak.

A "józan paraszti ész" bizonyos értelemben a "tudományos módszer" kezdetleges formájú megnyilvánulását jelenti!

A józan paraszti ész egyrészt józan, tehát egyrészt nem szabad asszociációk, meg összefüggéstelen ötletek mentén gondolkodik, hanem logikusan, a valóságban megtapasztaltan módon működőképesnek talált összefüggések (relációk, ok-okozati viszonyok) mentén, másrészt amit tud azt a valóság megtapasztalásából tudja, nem hallucinációkból, álmokból, tévképzetekből vagy hasonlókból.

A józan paraszti ész az paraszti is. A paraszt a földet művelte, nem volt tudós, aki célirányosan, pusztán a kíváncsiságtól hajtva próbált nyomára lelni a világ mélyebb összefüggéseinek akkor is, ha ebből nincs sem közvetlen, sem közvetett haszna. Régen – mikor már használtuk ezt a józan paraszti ész fogalmat – a paraszt nem volt tanult, írni-olvasni sem feltétlenül tudott. Tehát a gondolkodása olyan tudáson alapult, amit a mindennapi élet tapasztalataiból szűrt le, a világ kvázi passzív szemlélése során. (Passzív abból a szempontból, hogy azt tapasztalja meg, ami életmódja okán amúgy is szembejön vele.)

Talán Dávid Gyulától hallottam azt, hogy a józan paraszti ész nem más, mint az iskolás kor előtt szerzett előítéleteink összessége.

Pl. a „józan paraszt” élete során megtapasztalja, hogy ha sétál, ha lovagol, ha szekérre ül, akkor annak vannak kísérő jelenségei. Pl. érzi a zötykölődést, lötyög a víz a kulacsába, stb… Mivel úgy tapasztalja, hogy mikor áll, fekszik, ül, akkor nem történik ilyen. Leszámítva persze a földrengést, ami fene tudja mitől van, de mégiscsak egy ritka jelenségről van szó, abból nem lehet általánosítani. A józan paraszti ész következtetése az, hogy akkor nyilván a Föld nem mozog. Aztán lehet, ha vonatra száll, egy jobb minőségű kocsiban és egy jobb minőségű sínen haladva esetleg megfordulhat a fejében az, hogy bár jóval gyorsabban megy, mint lovon vagy szekéren, a zötykölődést alig érzi, a kulacsában sem lötyög a víz. Lehet el is gondolkodik azon, hogy akkor esetleg nem a gyorsaságon múlik az, hogy mennyire észleli a mozgásnak tulajdonított kísérőjelenségeket, talán még arra a következtetésre is eljut, hogy akkor nem is a mozgásnak a kísérőjelenségei ezek, még ha valamiféle összefüggés mégiscsak van a mozgással.

Az, hogy a Föld forog a tengelye körül, meg kering a Nap körül, ahhoz már nem elegendő a józan paraszti ész. Ahhoz mérni kell, számolni kell, amihez meg már kell, hogy legyen a világ mélyebb összefüggéseinek megértésére való igény, és az erre fordított erőfeszítés stb… Nyilván ha valaki képes józan paraszti ésszel gondolkodni, akkor mentálisan képes felfogni, befogadni, magáévá tenni azt, hogy a Föld forog, illetve kering, de ez már valami olyan tudás, ami némileg túlmutat a józan paraszti ész határán.

Sőt, mivel senki nem úgy nő fel, hogy elszigetelve él a tudományos ismeretektől, technikai vívmányoktól, így ezek módosítják a józan paraszti ész tudásbázisát. Egy ókori ember számára – úgy józan paraszti ésszel belegondolva – lehetetlennek tűnt volna eljutni a Holdra. Egy mai 4 éves gyereknek meg ez már természetes és tudott dolog, hogy ez nemcsak lehetséges, de már meg is tettük.

~ ~ ~

A józan paraszti ész viszont tud akadályozni minket. Van, amit kellő absztrakciós készséggel egzakt módon le tudunk vezeti, képesek vagyunk elfogadni, de továbbra is ellent fog mondani a józan paraszt eszünknek. Pl. a végtelen egy absztrakció. A hétköznapi életünkben véges dolgokkal találkozunk, vagy a világnak valamilyen véges természetű részével van dolgunk, így az általunk valósnak tűnő összefüggéseket is ezek mentén vezetjük le magunkban. Le lehet vezetni pl. azt, hogy a természetes számok halmazának (0, 1, 2, 3, 4…) és a páros természetes számok halmazának (0, 2, 4, 6, 8…) azonos a számossága. Van, akinek ezt könnyebb, van, akinek ezt nehezebb elfogadni, de kétségtelenül helyes ennek a levezetése. A józan paraszti eszünk viszont visít, hogy „de hát a páros számokat úgy kaptuk, hogy a természetes számokból csak minden másodikat vettük, nyilván akkor páros számból kevesebb kellene, hogy legyen, mint természetes számból”. Józan paraszti ésszel tényleg ezt várnánk, mert véges dolgok esetén, amiből a tapasztalatainkat is szereztük tényleg így lenne. Csakhogy itt végtelen halmazról van szó.

Vagy pl. fizika esetén az idő relativitása megint olyan dolog, ami viszonylag könnyen levezethető, megérthető, de a józan ész mégis tiltakozik a befogadása ellen.

Sokszor előfordul, hogy tudományos eredmények vitatása során valaki azzal érvel, hogy „én nem tudom elképzelni, hogy …”, „számomra elfogadhatatlan, hogy …”. Ilyenkor nem a kiinduló ismeretek helyességét kérdőjelezi meg senki, nem is a konklúzióhoz vezető út következtetésének az egyikét-másikát, hanem a konklúzió és a józan paraszti ész által sugalltak közötti (látszólagos) ellentmondásra mutat rá. Csakhogy ez nem releváns érv, hiszen a józan paraszti ész lényege pont az, hogy bizonyos szempontból korlátozott, korlátos az tapasztalat, amire épít, így korlátosak az azokból levont következtetések is.

Talán az elején szögezzük le, matematikai fogalmaknak vannak egzakt definícióik, azt lehet megérteni, kutatni, vitatni nem érdemes. Az élet számos jelenségének viszont nincs, csak körülírása, amiből következik, hogy különféle szemléletű és ismeretekkel rendelkező emberek ugyanazt másképp fogalmazzák meg.

A józan paraszti ész lényege, hogy egy következő olvasó ezen nem felháborodik, hanem megérti és elfogadja.

Az ember adott közegben él, hatások érik. Kezdetben ezeket értelmezi a szülője, és tanácsokat (gyakran példamutatást) ad, mit érdemes ezekkel kezdeni. Aki ilyen körülmények között nevelkedik, mire tudatos lesz (már 8-10 évesen, de 15 évesként biztosan) megszokja, hogy az őt érő hatásokra úgy reagáljon, hogy az számára a legkellemesebb/leghasznosabb legyen.

Nem kell semmi rendkívüli dologra gondolni. Ha erősebb izgága ember belém köt, kikerülöm. Ha erősen süt a nap, keresem az árnyékot. Munkában gondolok arra, hogy szomjas leszek, és a hideg víz jobb, ezért teszek azért, hogy a víz hideg maradjon. Számos praktikát megtanulok, mert hasznos. Általában az okosabbtól tanulok, mert hasznos számomra. Ha valamit nem tudok, kérdezek. Nem feltétlenül direktben, mert megtanultam, ekkor gyakran lenéznek.

A józan paraszti ész az a viselkedési forma, ahol az adott ember számos praktikát tanul meg arra, hogy a váratlan helyzetekből se jöjjön ki rosszul. Tud úgy segítséget kérni, hogy azt meg is kapja többnyire. A józan paraszti ész azt tudja, hogy minden helyzetre van megoldás, akkor is, ha ő nem tudja. Ezért izgága embernek nincs józan paraszti esze, mert rajta nem fognak segíteni, hiszen nem szeretik.

Ez a fogalom nem vész ki, csak átalakul a szokásoknak megfelelően. Mondják azt is, van józan paraszti esze, vagy jég hátán is megél, vagy kellemes ember akkor is, ha jó néhány szakkérdésben nem járatos. De kétségtelen, azt is valahogy kezelni tudja, nem sértődékeny, eligazodik az emberi társadalomban bárhol, tehát jól tud alkalmazkodni.