A héliumos lufi pár órával később miért kezd "leesni" lassan a földre?

Középiskolásoknak szánt mérésnek gondolkoztunk olyanon, hogy nézzük meg milyen gyorsan diffundál a hélium a lufikból úgy, hogy plafontól földig érő madzaggal kötjük be őket. Ilyenkor ahogy elkezd süllyedni, egyre több madzag fekszik le a földre, és így elég pontosan lehet látni, hogy mekkora súlyt tart (vagy legalább annak a változását, mert csak a madzag méter súlya és az aktuális magassága kell a lufinak). De azt hiszem, végül nem adtuk ki nekik.

(((Lazán kapcsolódó megjegyzés: a héliumatomok picik, ráadásul egyatomos gáz, így a normálállapotbeli átlagos sebességük többre jön ki, mint a szökési sebesség. Ez lényegében azt jelenti, hogy ami héliumot a légkörbe engedünk – a lufikba fújt mind ilyen –, az nem marad itt, hanem a világűrbe távozik, és lehetetlen visszagyűjteni később. Tehát takarékoskodjunk a Föld héliumkészletével, mert az alapkutatásokhoz az fontos!)))