A tudomány jelen állása szerint három dimenziót ismer?

@12: Oké, tényleg nem keversz semmit, hanem alapjaiban teljesen félreérted.

Az általános relativitáselmélet a teret három dimenziósként kezeli, aminek a geometriája azonban nem euklideszi. Az einstein téregyenletek valójában négy dimenziót írnak le, de a negyedik az idő. Amiről te azt hiszed, hogy negyedik térdimenzióba görbülés, az valójában csak az euklideszi geometriától való eltérés. Ezt úgy szokás ugyan kifejezni, hogy görbül a téridő, de ez véletlen sem valami negyedik térdimenzióba görbülést jelent, hanem azt, hogy máshogyan kell pl szögeket és távolságokat mérni, mást fog eredményezni vektorok párhuzamos eltolása stb stb. Az említett téregyenletek egyik oldala pont ezt írja le.

Azért szokás 2 dimenziós hálón 3 dimenzióban ábrázolni, mert ez egy egyszerű és jól kezelhető szemléltetés. De egy szemléltetést érdemes annak kezelni, ami: egy puszta szemléltetésnek. Amúgy sok minden miatt nem szerencsés az a szemléltetési mód. Ilyesmi jobb lenne, és az emberek nem is értenék félre ennyire:

[link]

Mojjo, az a helyzet, hogy itt mindkettőtöknek igaza van.

Egy 3 dimenziós tér CSAK úgy tud görbülni, ha a 4. dimenzióban görbül.

De ez még nem jelenti azt, hogy a 4. dimenzióban mindenképpen kell lenni valaminek ezen a 3 dimenziós téren kívül.

VISZONT:

mostanában volt pár olyan kísérlet, amit valódi, létező 4. dimenzióval lehet jól magyarázni.

@14 és @15: Oké, érdekeseket írtok.

Viszont! Sehol nem jelenik meg a relativitáselméletben semmilyen formában negyedik térdimenzió - ebben szerintem megegyezhetünk.

Értem az érvelést, miszerint a józan megfontolások és azt kívánnák, hogy minden, ami görbül, egy eggyel magasabb térdimenzióba tegye ezt. A görbe vonal a síkba, a görbült sík a térbe görbüljön bele. Szóval világos, és adja magát a dolog nagyon, el kell, hogy ismerjem. De arról nem vagyok meggyőződve, hogy tényleg helyes-e ezt simán tovább alkalmazni a világegyetemünk görbült 3D-s terére. Illetve akár helyes, akár nem, magának a világegyetemünknek a tere három dimenziós az áltrel alapján. Vihetjük tovább a hasonlatainkat, mondván, akkor van ott egy negyedik térdimenzió. Csakhogy az a negyedik térdimenzió akkor nem a világegyetemünk része. Nem tudom, egyáltalán van-e értelme így a létezéséről beszélni. Ez, véleményem szerint, már sokkal inkább metafizika, mintsem fizika. A fizika pedig annyi, amennyi: van a relativitáselmélet, leírja a világunk geometriáját, mégpedig három térdimenziósként, nem többként.

"egyáltalán van-e értelme"

Erről beszéltem: ha vannak ilyen kísérletek, amelyek azt mutatják, hogy ez a dimenzió is létezik, és még kölcsön is hat a mi 3 dimenziónkkal - akkor van értelme.

Persze jó kérdés, hogy akkor ebből mi létezik, és az hogyan működik - mert az viszont biztos, hogy nem úgy, mint a mi 3 dimenziónk.

"A görbe vonal a síkba"

Csavarvonal?

Az az érdekes, hogy a térbe is görbülhet. Ott aztán tényleg érdemes a teret kutatni, egészen meglepő útrövidítések lehetnek egy jól föltekert csavarnál.

@17:

"Erről beszéltem: ha vannak ilyen kísérletek, amelyek azt mutatják, hogy ez a dimenzió is létezik"

Tudom. De egyrészt amíg nincsenek egyértelmű bizonyítékok, amíg nincs meg az öt szigmás eredmény a kezünkben, addig ez maximum érdekes fejlemény, amiből vagy lesz valami, vagy nem. Itt, a téma szempontjából, jelen állás szerint irreleváns. Mondjuk érdekességnek maximálisan jó.

Másrészt, ha be is bizonyosodik ez, mondjuk tegyük fel, már idén, azt biztosan nem fogja jelenteni, hogy ezt a sok évtizede halott Einstein bizonyította be. Einstein szempontjából a kérdésünk az, hogy az általános relativitáselmélet hogyan kezeli a teret. Három dimenziósként kezeli. Az összes többi a fentebb taglalt okokból már kívül esik az einsteini fizikai modell valódi, a saját matematikája által megszabott határain.