Van olyan rakétaüzemanyag, ami hidegen ég?

" hogy lehet ilyen pontatlanul fogalmazni. A kiáramló gáznak nem a hőmérsékletét, hanem a sebességét kell fokozni"

Persze.

Nem is írtam mást.

Pont egy sorral feljebb.

"Prioritás a gázmennyiség, nyomás, áramlási sebesség, ennek növelésének egyik útja a hőmérséklet emelése."

#12 - abszolút félreérted az ionhajtómű lényegét. A kiáramló részecskék energiája és a hőmérséklet között egyenes arányosság van, melyet a Boltzmann állandóval számolunk hétköznapi mértékegységek esetén.

Az ionhajtómű plazmahőmérséklete magasan a kémiai hajtóműveké fölött van, és több tízezer kelvin fokot is elérhet!

#14 - senki se kever semmit. Teljesen mindegy, hogy milyen rendszerű az elektromos gyorsítással dolgozó hajtómű, mert mindnek az a lényege, hogy a nyugalmi tömeggel rendelkező hajtóanyagot messze nagyobb sebességre gyorsítsa, mint amilyenre egy kémiai hevítőkamra képes.

Éppen ezért a kimenő ionsugár - amely természetesen neutralizálva van a gyorsítómű után, így neutrális gázzá alakul végeredményben - ekvivalens hőmérséklete nagyon magas. Semmilyen nagy specifikus impulzust adó rakétamotor nem lehet "hideg", mert minél forróbb - annál magasabb a specifikus impulzusa a rendszernek!

(Házi feladatként pedig el lehet gondolkodni azon, hogy miért nem izzik sárgán a kb. 800 C fokos termoszférában repülő nemzetközi űrállomás.)

15-ös, anno egy régi (1980-as években) cikkben olvastam a kezdeti kísérletekről.

Azok az eszközök nem működtek több ezer fokon, és nem volt mágneses szeparáció a plazmához, stb. Elektrosztatikus, izzórácsos gyorsítók voltak. Nem volt szó a mai nagy fajlagos impulzusokról sem még.

Hja kérem, nem lehet mindenki fizikatanár...

"Az elektrosztatikus rakéták

A hajtóközeg felgyorsítható elektromos tér segítségével is: ez az elektrosztatikus rendszerű (más néven ion-)rakéta elve. Az ilyen rakéták működését a következőképpen képzelhetjük el: Egy tartályban cseppfolyós állapotban, 40 Celsius-fok körüli hőmérsékleten céziumot tárolnak. Az anyag a tartályból porlasztón keresztül jut az párologtató térbe, amelyben mintegy 800 Celsius-fok hőmérséklet uralkodik. Innen a felhevült céziumgőz az ionizációs térbe áramlik át, ahol wolframból vagy platinából készült izzóhálón, esetleg rúdkötegen ionizálódik. Az ionok az elektromosan feltöltött teret az elektrosztatikus hatás következtében elhagyják, majd egy nagyfeszültségű negatív elektród hatására számottevő mértékben felgyorsulnak. Az ionizációs folyamat során felszaporodó elektronokat el kell távolítani, mivel ha ezek a rakéta burkolatán felhalmozódnak, akkor tértöltésük a kilépő ionsugarat lefékezi. Ezért vagy egy másik hajtómű segítségével az elektronokat is el kell távolítani a rakétából, vagy pedig az ionsugarat még a rakétából való távozása előtt el kell elektronokkal egyenlíteni, hogy a rakétatestből már szabad elektromos töltés nélküli, semlegesített sugár lépjen ki. Az ionrakéták munkaközegüket sokkal nagyobb sebességre gyorsíthatják fel, mint az előzőleg említett elektrotermikus és elektromágneses rakéták. Elvileg nincs akadálya a 4 000-20 000 sec értékű fajlagos impulzusok elérésének sem. A rakéta teljesítményigénye 1 kilopond tolóerőre vonatkoztatva kb. 100 kW.

A különféle tervek egyik igen fontos problémája viszont, hogy az elektromos rakéták energiaforrásának mérete ne legyen túlságosan nagy. A hagyományos energiaforrások tehát figyelmen kívül esnek. A tervek többségében az elektromos generátort atomreaktor-működtette higanygőzturbinával szándékozzák hajtani. E megoldás hátránya, hogy jelentősen növeli a rakéta holtsúlyát, tehát csak nagy méretű rakétákon jöhet szóba, ugyanis a nagyobb reaktorok súlyegységre eső teljesítménye viszonylag kedvező." [link] Én anno egy erről szóló ismeretterjesztő cikket olvastam alig tizenévesen egy magazinban.

És szintén itt van egy olyan elektromos rakétahajtómű, amiről esetleg még nem hallottál, viszont kb. 100 C' a működési hőmérséklete:

[link]

[link]

[link]