A reál szakok általában nehezebbek, a humán gyakran kevésbé, de jelent-e ez valamit?

Az IQ azt méri, hogy absztrakt mintázatokat mennyire, illetve milyen gyorsan látsz át, "fejtesz meg". Az kicsit sarkítás, hogy ez egyenlő "matekos tudás". Ez egy adottság, amin nagyon nem is tudsz változtatni, és természetesen nem ettől lesz értéktelen vagy értékes az ember.

Az viszont elég nagy sarkítás, hogy az IQ a matekos tudással lenne egyenlő. A zenei intelligencia egyébként azt jelenti, hogy mennyire ismered fel a hangokat, dallamokat. Mozartnak biztosan magas volt a zenei intelligencia mérőszáma, de valószínűleg az IQ-ja is, mivel elég sok absztrakciót, összefüggést fejben kellett tartania, át kellett látnia! Ugyanez igaz bonyolult filozófia diskurzusok folytatására is.

Hogy az IQ hogy függ össze a munkával... Magasabb IQ-val gyorsabban meg fogod tudni oldani a feladatot, mert gyorsabban átlátod a rendszert. Egy alacsonyabb IQ-jú emberbe ha időt fektetsz, ő is meg fog tudni oldani bonyolult feladatokat. Viszont ha változik a rendszer, vagy új feladat lép fel, akkor lassabban fog tudni alkalmazkodni. Tehát kaphat bonyolultabb feladatokat is, csak legyen repetitív jellegű a munka.

Hogy az iparosítás nagy korlátozása valamikor is bekövetkezne, az inkább a zöldeknek (az akár jogosnak is mondható) vágyálma. Ami viszont biztosan meg fogja változtani a munkaerőpiacot, az a robotosítás és a mesterséges intelligencia. A fizikai munkát a gyárakban meg a földeken már régóta szorítja ki a robotosítás, az az újdonság, hogy pont ezeket az "egyszerűbb fehér galléros munkákat", a repetitív jellegű szellemi munkákat is ki fogja szorítani.

Abban az egyben egyetértek viszont, hogy a bölcsészet fel fog értékelődni, mivel azt nem igazán lehet robotosítani. Abban nem értek egyet, hogy robotosítás helyett az ipar korlátozása miatt lenne így, meg abban sem, hogy ennek bármi köze lenne az IQ-hoz.

Még egy dologgal kiegészíteném, amit az előző válaszomban elfelejtettem.

Igen, a bölcsészettel összefüggő dolgokat nem igazán lehet robotizálni.

ÉS az úgynevezett "rózsaszín galléros" munkákat sem, ahol az emberi kapcsolatokat jelenti a munka! Sokan utálnak emberekkel foglalkozni, pedig egyre nagyobb arányban lesznek olyan munkahelyek, ahol emberekkel kell foglalkozni!

Tehát az óvónő az ember lesz 200 év múlva is, a tanár úgyszintén, az ápoló úgyszintén, az elegáns étterem pincére úgyszintén (a kevésbé elegánsban robot vagy futószalag is kihordhatja az ételt). Meg hát a szexmunkásoknak sincs félnivalójuk, a szexrobotok biztosan érdekes élményt nyújtanak kipróbálás szintjén, de azért nem fogják felváltani az embereket.

" Nem lehet, hogy ha majd korlátozni kell az állandó ipari gyártást, felértékelődik a többi típusú tudás is? "

Attól tartok nem. Egy jelentős termelés visszaesésnél az embereknek megélhetési gondjai lennének. A korgó gyomor fölülírja a filozófia iránti igényt.