Napjainkban miért nincsenek akkor tudósok mint 100-200 éve?

Miért ne lennének?

Mondjuk a korábbi évszázadok tudósai és feltalálói már előnyben vannak, hisz azóta számtalan újabb eredmény épül az ő munkájukra, ezzel utólag igazolva azok jelentőségét. Viszont a gyakorlatban miért lenne kevesebb Stephen Hawking (oké, ő sajnos két éve elhunyt, de ettől még korunk tudósának mondható), James Watson, Timothy Berners-Lee, Shinya Yamanaka vagy Elizabeth Blackburn munkássága, mint a korábbi évszázadok tudósaié?

Butaságot kérdezel és állítasz egyben kérdező.

Amolyan "Miért sárga a viziló?" féle kérdés ez. Nem sárga. Maga a kérdésben megfogalmazott állítás hamis.

Ahogy már felettem is írták, jó lenne egy "mérőszám" a tudományos teljesítmény méréséhez.

De az hogy egy tudóst te "nagynak" nevezel, az továbbra sem egy objektív meghatározás.

Maximum kiragadhatsz valamit, amiben mások előtt szerepel.

Pl.: Hányan hivatkoztak az ő eredményeire a későbbi kutatásokban.

Ez a publikációs index még a leginkább objektívnek mondható, mert mégis csak az határozza meg egy kutató tudományos teljesítményét, hogy hányan hivatkoznak rá a későbbiekben a szakmán belül.

Persze kitalálhatnánk más "mérőszámokat" is, pl.: "1000 random emberből hányan ismerik a nevét és hogy miért nevezetes?".

De ez nem túl tudományos.

Egy nagy bökkenő van az általad felvázolt állítással ami a kérdésedben megbújik. Mégpedig az, hogy 100-150 éve élt, és alkotott kutatók ismertségét, renoméját akarod összemérni a mai kor kutatóiéval.

Legalábbis nekem nagyon úgy tűnik, hogy te az "akkoraság" alatt a közismertségre gondolsz.

Egy 1970-ban született kutató most 50 éves. Ha mondjuk 45 évesen szerzett Nobel-díjat, akkor ő még bőven be se került feltétlenül a közoktatás tananyagába se, de még egyetemen se biztos hogy egy alapképzésen tanítják az eredményeit.

Ezzel szemben Einstein eredményei több mint 100 évesek. Pl a fotoelektromos elmélete (amiről baromi sokan nem tudják, hogy azért kapta a Nobelt, és nem a relativitáselméletért).

Einstein a tudományos teljesítményén túl nem csak mint tudós, hanem mint ikon, mém, modern kori legenda él a társadalom tudatában.

Ő lett az őrült, vagy épp kedvelhetően szórakozott tudós karikatúrájának az alapja. Az életútja eleve érdekes volt a II világháború miatt, és az amerikai politikában betöltött szerepe miatt is, úgyhogy már volt mire felfigyelnie az embereknek. Még vígjáték is készült róla (a szerelem relatív, vagy valami hasonló volt a magyar címe).

Azon kutatók egyike, akik már életük alatt is népszerűségnek és elismertségnek örvendtek. Volt tehát jó 100 év, ami alatt a modern kori tömegkultúrában meggyökeresedhetett a neve. De azt le merem fogadni hogy nem tudnád megnevezni az egy évvel előtte, vagy az egy évvel utána Nobel-díjat kapott személyeket, vagy azt hogy mit találtak fel/mit fedeztek fel akkoriban.

Faraday megint egy olyan eset, hogy eléggé nyílvánvaló az ismertsége.

Egy olyan területet vizsgált, ami addig gyakorlatilag ismeretlen volt. Mondhatni ő volt az egyike azoknak, akik letették az elektromosságtan alapjait.

Természetesen nem lebecsülésből mondom, de valljuk be: ha valamiről halvány fogalmunk sincs, és valaki tesz egy első lépést abban a valamiben a megértés irányába, akkor nagy betűkkel felvési magának mindenki azt a személyt.

Az elsőkre mindenki emlékszik. Mindenki emlékszik az első spanyol nevére, aki az újvilágot elérte, mindenki emlékszik az első repülőt megalkotó testvérpár nevére, mindenki emlékszik az első űrbe kijutott orosz nevére.

A másodikra, harmadikra, ötvenedikre már nem igazán szokás...

Oppenheimer pedig többek közt pont Einsteinnel dolgozott közösen, kortársak voltak. Meg még jó néhány tucat emberrel Los Alamos-ban.

Na de továbbra sem értem hogy az "akkora tudósság" az miben mérendő...

Látható hogy a hírnév nem értelmezhető mérőszám olyan emberek esetén, akik közt 100 év van. Esetleg egymással kortárs kutatók esetén, de ez is csalóka. Nem kell szerintem magyaráznom (aztán lehet mégis kell...) hogy a tudomány olyan mint a művészet: Egyes kutatók nevét lehet hogy húsz évvel a haláluk után fogják csak felfedezni, és megérteni az eredményeiknek a valós fontosságát.

Pl Mendel, a genetika atyja nem volt különösebben ismert a saját korában, mondhatni több különböző kutató fedezte fel "újra" az ő eredményeit néhány éves csúszással, és csak ezután lett megbecsült tudománytörténeti személy.

És arra végképp kíváncsi vagyok, hogy hogyan méred össze egy 100 éve élt kutató eredményének a "nagyságát", meg egy olyan kutató eredményének a "nagyságát" aki a 100 éve élt elődjének az eredményeire építkezett?

Einstein Newtonra építkezett. Newton pedig Galileire. Galilei meg még korábbiakra... Természetesen a sor elején, mint mindig a görögök vannak...

Aztán Einsteinre is jó sokan építkeztek, de ezek már mind új eredmények.

Hogyan vethetőek össze?

Elárulom: Sehogy.

Ráadásul ma már olyan kort élünk, hogy a tudomány is tömegtermeléssé vált. Elképesztő számú eredmény, kutatást leíró publikáció születik minden nap.

Ténylegesen annyi, hogy átcsap a kutatók feje felett a hullám. Sokszor emiatt süllyednek el az ismeretlenségben remek eredmények. De ez már a 60-as években is előfordult.

A transzpozonokat pl azt hiszem kb 20 évvel azelőtt írta le, és publikálta egy amerikai biológus hölgy (Barbara McClintock) kukorica genetikai állományának vizsgálata során, mielőtt felfedezték volna az eredményeinek a fontosságát. 20 évig csücsült a fiókban az eredménye amit leközölt a tudományos folyóiratok egyikében, és csak a 80-as években kapott érte fiziológiai Nobel-díjat.

És mivel hogy ez már a genetika egy nagyon bonyolult területe, és messze nem a tudományterület alapköveinek egyike (pl Mendel), ezért nem is ismert annyira a neve. Őt már tényleg csak azok ismerik, akik jobban beleássák magukat a témába.

Ugyanez van Einstennel, vagy Faraday-el. Faraday annyira alap dolgokat tárt fel mai szemmel, hogy az ő nevével indít minden 8-os fizikakönyv.

Biológiában ugyanilyen Linné vagy Darwin.

Kémiában Mengyelejev, vagy Arrhenius.

De mondjuk Oláh György, aki a 20. század végi üzemanyaggyártási technológia területén tett hatalmas előrelépést, már kevésbé ismert.

Értelemszerűen ha van egy már jócskán szerteágazó, elmélyült ismeretanyaggal rendelkerző terület, abban csak egyre bonyolultabb összefüggéseket, jelenségeket fognak leírni.

100 évvel ezelőtt mondhatni bárhová vetette egy jó kísérletező kedvű kutató, mindenhol talált feltáratlan, Nobel gyanús felfedezéseket.

Pl leírt egy új vitamint, felfedezett egy addig ismeretlen sejttípust, felfedezett egy új elemet...

A huszadik század elején még tudott a magányos kutató is fontos eredményeket prezentálni. Ha megnézed, akkoriban kifejezetten ritka volt a megosztott Nobel-díj. Ma már szinte csak megosztva kapnak Nobelt, és még ilyenkor is vitás hogy ki is kapja pontosan (max hárman kaphatják egy területen).

Vége annak az időnek, mikor kis Bunsen-égő mellett mindenféle festékekkel teli üvegcsékkel körbevéve egymagában Nobel díjas felfedezést prezentál egy kutató.

Csapatban kell dolgozni, ami sok esetben több országhatáron is átívelő, több tucat főből álló munkát jelent.

És gondoljunk arra is, hogy a mai kor kutatójának ahhoz hogy újdonságot találon, még több ismeretet kell elsajátítania a saját kis területén, mint 100 éve kellett volna.

Most hogy jó hosszúra engedtem a kommentemet, röviden-tömören: Ne akarj összemérhetetlen dolgokat méricskélni.

A krokodil se hosszabb mint amennyire zöld.

Amúgy kérdező, csak kíváncsiságból: Meg tudnál nevezni egyetlen személyt is aki közreműködött az internet megalkotásában?

Voltak páran.

Mert akármekkora név is Einstein, az ő eredményeit is kb csak 20 évvel később kezdték el gyakorlatias dolgokra használni, szemben az internettel ami már a legelső perctől fogva átformálta a világot. 1990 és 2000 között eszetlen nagy változást hozott a világba, még 7 évvel már megjelent a Facebook, ami a mai kor egyik legikonikusabb vívmánya lett.

7-es! Az internet lehet, hogy a 90-es években robbant, de a 60-as évekre nyúlik vissza a története. Nem azonnali.

***

A régiek közül ki volt nagy tudós, ki csak feltaláló stb., meg ki mit lopott kitől, arra nem térnék ki, meg előttem már hosszú értekezést is látok.

Lehet már írták:

Mára eljutottunk odáig, hogy nincs mit egyedül feltalálni, nincs mit egyedüliként felfedezni stb.

Csak csapatmunka lehetséges. A jé, a folyó fentről lefelé folyik már nem nagy szám.

Olyanok meg szép számmal vannak ma is, akik kutatócsoportok vezetőjeként, de legalábbis azok munkájára támaszkodva komoly sikereket érnek el.

Lehet, ezek kevésbé látványosak, a bulvársajtó nem foglalkozik vele, és a hétköznapi ember ezért nem tud róla.