Teljesen őszintén! Mi lehet velem a baj? Miben kellene megváltoznom?

Szóval 16 (lassan 17) éves lány vagyok, és még sosem volt senkim, nem is nagyon kezdeményeztek, nem csókolóztam stb...

Nagyon sokan azt mondják, ez nem gáz, sőt, örüljek neki, mások meg sajnálkoznak, hogy ,,jajj szegény, persze, mert nincsenek normális fiúk manapság''...

De engem egyik sem segít ki, mivel miért örülnék, nagyon hiányzik, hogy legyen valakim, még ha nem is mutatom ki. De azt meg nem gondolom, hogy, ,,nincsenek normális fiúk'', ez milyen diszkrimináló baromság már, könnyű általánosítani meg másokat hibáztatni...

Igazából nem nagyon vagyok otthon az ilyen párkeresős témában, de gondolom ahhoz, hogy tanácsot tudjatok adni, megmondani mi lehet a gond, a belső és külső tulajdonságaim fontosak, mert a fiúk is ezek alapján választanak, nem?

Ha ezek nem lényegesek, akkor ugorjátok át a következő részeket.

Szóval a belsőm:

Jó tulajdonságok:

Intelligens vagyok, bár ez nem olyan nagy dolog. Nagyon érzékeny és empatikus vagyok, jó hallgatóság. Műveltnek meg kreatívnak szoktak tartani, plusz szerintem alapvetően kedves, meg barátságos vagyok. (Már akivel). Elég elmélkedős, ,,mélyérzésű'' vagyok. Amit mondani szoktak még, hogy ,,színes és meglepő egyéniség'' vagyok. (Jelentsen ez bármit is.)

Aztán, hogy ezekből mind mennyi az igaz és mennyi az amit csak én képzelek / csak úgy mondanak, az is jó kérdés...

Rossz tulajdonságok: eléggé félénk vagyok, olyan folyton elpirulós, idegenekkel dadogós fajta, (ennek ellenére nem vagyok extrém módon csendes, hallatom a hangomat ha kell, meg jól tudok beszélgetni csak félénk vagyok). Iszonyú szerencsétlen és béna tudok lenni, állandóan kínos szituációkban találom magamat, az ilyen helyzetekben pedig nem tudom megjáttszani, hogy nem érdekel, elvörösödöm, összevissza beszélek, benyögöm az első dolgot ami az eszembe jut, amitől minden csak még kínosabb lesz. Eléggé furcsa tudok lenni. Olyanokkal akik nagyon mások mint én / olyanokkal akik nem szimpatikusak nem tudok rendesen kommunikálni, nem tudom elrejteni az érzéseimet. Nagyon naiv tudok lenni, mindenkiben a jót látom, de nem ilyen ,,milyen pozitív és kedves vagyok'' szinten, hanem elég durván, abnormálisan. Nagyon makacs vagyok, ami szintén nem jó, illetve iszonyú szarkasztikus tudok lenni. Vannak furcsa szokásaim, nem teljesen mindennapi az ízlésem, ami elég rosszul jön ki sokszor.

Külsőm: hát nem tudom, nagyon nem vagyok olyan típus, aki elmehetne samponreklámba, tehát nem vagyok 170+ centi (éppenséggel csak 163), nincs fenékig érő szőke hajam, meg bomba alakom végtelen lábakkal... Azt szokták mondani, hogy nagyon nem átlagos értelemben véve szép arcom van, ami karakteres és aranyos. Tehát leginkább olyan vagyok, akinek érdekes arca van, nem tucat, de vagy nagyon megragad valakit, vagy nagyon nem. (Nem tudom ennél jobban leírni, ha valaki nagyon nem tudja elképzelni, privátban küldök képet). Vékony vagyok, kicsit talán túlságosan is, de azért nem csont és bőr, az alakom rendben van szerintem. Amúgy vöröses barna hajam van, kicsit túl nagy barna szemeim (ilyen álmatag játékbaba fejem lesz tőle :/ )... Semmi különös szerintem és mivel fogalmam sincs mi az ami fontos a fiúknak, nem nagyon tudok mit írni. A stílusom ilyen teljesen minimalista, elegánsabb mint ahogy a korombeliek öltözködnek, amit szeretek igazából, de ez csak én vagyok, ki tudja mondjuk a fiúk hogy vannak vele.

Szóval ennyi nagyjából, nem vagyok egy világrengető valaki, de azért ez még nem indokolja, hogy ne tetszek senkinek. Illetve csak az idősebbeknek jövök be, tehát az ilyen 20+ korosztály, nem tudom miért lehet ez, de olyanokkal elsőre meg nem szeretnék azért 17 évesen kavarni... Nincs bajom a korkülönbséggel, csak minden tapasztalat nélkül elsőre kicsit ijesztő.

Amúgy járok társaságba, nem vagyok antiszoc, csak nem szeretem az ilyen nagy bulikat, ezért inkább kisebb baráti körrel szoktunk csinálni dolgokat, de sok barátom / haverom / ismerősöm van, csak, nem egybe egy nagy társaságként, hanem külön külön... Nem tudom ez mennyire lehet baj.

Ja az elvárásaim pedig nincsenek az egekben, szeressen, tiszteljen, legyen valamilyen szinten hasonló hozzám, tehát legyen bennünk közös... Nincs igazából kikötésem, mert úgyis maga az ember tetszik meg, egybe úgy ahogy van, elmondhatom, hogy ,,legyen ugyanaz a hobbink és legyen magas és szőke hajú'', de ha egyszer valaki olyan jön, aki valami másért rajong, amihez tudok kapcsolódni, és akivel egymásra vagyunk ,,hangolódva'', de mondjuk barna haja van és nem 190, akkor az lesz az ideálom... Nem igazán értem ezt az ideál dolgot, de szerintem nincsenek nagy elvárásaim, csak, hogy passzoljunk egymáshoz, akármiben is nyilvánuljon ez meg.

Mi lehet a gond? Változtassak valamin? Min és hogyan?

Bocsánat a hibákért, elnézést, ha összeszedetlen, köszi a válaszokat, stb stb... :)