Teljesen őszintén! Mi lehet velem a baj? Miben kellene megváltoznom?

#31-32:

A kérdés így kezdődik:

"Szóval 16 (lassan 17) éves --->lány<--- vagyok"

Már akkor kinéztem ezt a kérdést, mikor egy válasz se volt rajta, de nem igazán jött az ötlet hogy mit írjak. Mindig nézegettem a válaszokat, és igazán negatív légkör alakult ki, mondhatom.

Én 18 vagyok, és srác. Nekem egy szerelmem volt eddig, aki nem mellesleg az osztálytársam volt, és még most is az. Két évig. Hosszú egy történet a miénk, a lényeg az hogy sose jöttünk össze. Az biztos hogy én többet éreztem, és ha a viselkedését nézzük akkor ő se volt közömbös hozzám. Legalábbis ezt állította... Nekem a lány bármit mondott, elhittem. Ha valamit kért, betartottam. Azt mondta hogy nem bírja ha ajándékokat kap, meg ha valaki csakazért is rámenős vele. Nos... Jött egy srác, aki rámenős volt, ajándékokkal halmozta el, és nem hagyta nyugton. A lány pedig egyszerűen belezúgott. A srác alig egy hónap alatt többet ért el mint én egy év alatt... Ráadásul miután összejöttek, én hirtelen ott találtam magam, hogy mindkettő nekem mondja el a problémáját a másikkal kapcsolatban. Párkapcsolati tanácsadó lettem, mindezt úgy hogy közben nem is gondoltam a saját érzéseimre. Akkoriban mindennél fontosabb volt ez a lány nekem. De komolyan. Ő vele keltem s feküdtem, ő volt az aki feldobta a napom, aki feltöltött energiával. Ha ő boldog volt, akkor én is. Sajnos erre csak akkor eszméltem rá, mikor kézenfogva láttam meg őket, és úgy vártak. Hirtelen olyan érzés tört rám, ami az egész testemet befolyásolta. És ebben a legrosszabb az, hogy én tettem ezt. Én okoztam. Mert ha nem lenne meg az érintés-félelmem, ha egy picit rámenősebb lettem volna akkor talán összejöhettem volna vele. De mikor megkérdezte hogy szakítson-e a sráccal, mert az lesz@rja, mondhattam volna hogy igen. De nem tettem. Én jobban hittem a kettejük kapcsolatában, mint ők. Előbbre tettem a lány érzéseit mint a sajátjaimat. Normális esetben a lánnyal való kapcsolatom ezek után is megmaradhatott volna, ugyanis azzal hogy én javítottam meg a kapcsolatukat, gyakorlatilag megástam a saját gödröm. Nem nézhetett a pasi konkurenciának ezek után... Valami mégis változhatott, ugyanis a lány a történtek után még egy hetet beszélgetett velem, aztán nem érdeklődött felém. Két éven át tartott a továbblépés. S amikor végre magam is elhittem hogy sikerült, szakítottak. A lány pedig visszatért, és megint a közelembe került. Azok az érzések, amik szinte teljesen kialudtak addigra, újra lángolni kezdtek. Persze számára ez nem volt semmi. Ott legyeskedtem körülötte, de ahogyan előtte két évvel; most se tudtam leküzdeni a határaimat egyedül. Ő meg nem volt partner ebben. Patthelyzetbe kerültünk, amit én rosszul viseltem. Egy másik lány jókor volt jó helyen, és nála sikerült kibuknom. Ez a lány pedig egy elszólás után már csak félve nézett rám, mert tudta; valamit nagyon elrontott. Az én kiszemeltem abból a fél mondatból is leszűrte, hogy a másik lánnyal beszélgetek, és végül úgy kelt ki magából, hogy alig lehetett ráismerni. Ekkor ábrándultam ki belőle. Most szeptemberben koleszos lettem, és ki lehet találni, hogy ki lett a szobatársam... a pasija. (killmepls) Nem volt jó hallgatni és látni őket, de már megbékéltem az egésszel. Szeptember végén szakítottak, és a lány egy hét elteltével már egy másik pasival volt. Egy olyannal, akit az egész város ismer. Egy olyannal, aki az osztályban már egy másik lányt is kipécézett magának. Egy olyan pasival, akinek az álmaim nője a 18. strigula a lapján. Két hét volt a kapcsolat. Kétszer voltak ágyban. A lány pedig annyit mond erre, hogy egyszer ő is megtehetett egy ilyet. Végül ő is szakított a sráccal. Nem kellett egy hét és ez a srác már újra becsajozott. Egy 14 éves lányt talált magának, akivel már együtt volt régebben. Ez a srác 21 éves, a báttya pedig jó pár évvel idősebb nála (nem tudom pontosan mennyivel). No az a lány akivel most van, a báttyával előtte együtt. A srác, és a fentebb említett lány is az osztálytársam. A lány újra közeledik felém, szokatlanul közvetlenül, de ahogyan megnyílik, egyre több olyan dolgot mond el nekem, amivel elássa magát a szememben. Anno egy meg nem értett léleknek gondoltam, aki csak egy kis szeretetre vágyik... mostanra pedig eggyé vált a sok közül. Neki se kell több, csak egy kigyúrt csávó, és pár szép szó. A közvetlenség, és a rámenősség. Legalább már nem tagadja... Ennyi kell hogy meghódítsd, és a tied legyen. Mindegy hogy én mennyit vesződtem érte, hogy jobban becsültem volna mint bárki más aki a közelében volt. Hogy mindig ott voltam mikor szüksége volt rám. Hogy minden tőlem telhetőt megtettem volna a kapcsolatért. Neki nem kellett ez. Neki az kellett, amiről saját maga is tudta hogy hazugság. Tudta, mégis elhitte. A másikkal meg veszekedett hogy nem őszinte vele, miközben az mindent elmondott neki.

Most kedden értem el azt a szintet, amire azt mondhatom hogy az emberekbe vetett hitem, az életkedvem, a lelki világom, és szinte minden az életembe; nullán van. Összeomlott minden. De nem adom fel. Maradok aki vagyok, még akkor is ha ez azt jelenti hogy se barátnőm, se barátaim nem lesznek. Nem fogok hazudni magamnak azzal, hogy egy maszkot húzok fel a világgal szemben. Nem fogom kigyúrni magam, és nem fogok hazudozni csak azért hogy imponáljak másoknak.

A gyengeségeim, a hibáim, az erősségeim, a személyiségem, a gondolataim, a stílusom, stb.

EZ MIND ÉN VAGYOK! Ha valakinek nem tetszik, nem kapja meg azt a szívességet hogy miatta változzak. Csak akkor ha ő is megteszi értem. Mert másképp fölösleges időt és energiát feccölni bármire is.

Szia.

Szerintem nincs veled különlegesebb baj, csak a nyílt pozitív gondolkodást kellene javítani. Az a helyzet hogy akik egy kicsit intelligensebbek és talán kicsit még realitikusabbak is , azoknak még inkább nehezen megy az ismerkedés és a mélyebb barát/párkapcsolatok kialakítása. Ezek az emberek (én is ilyen vagyok) sokkal többet töprengenek magukban és sokszor észre sem veszik egy egy pillanatot elkezdenek elemezgetni és újra és újra átértelmezni. Sokszor ilyenkor nagyon mélyre kell nézni magunkba hogy egy kicsit megálljunk az időben és magunkra szóljunk hogy miért is rágódok én ezen nem fontos ez és csak folytassuk a beszélgetést. Ha valamit elrontasz vagy nem úgy jön ki mint ahogy azt te szeretted volna, akkor csak vicceld el vagy gúnyold ki magad. Persze ezt se vidd túlzásba :). Ez után csak folytasd a beszélgetést és érezd jól magad és legyél nyitott és felhőtlen. Ha elkezdesz valakivel beszélgetni, akkor add meg a módját :)! Nézz a szemébe kicsit hosszabb ideig és többször is. Mosolyogj rá és legyél figyelmes vele. Ez lehet lány és fiú is, a lényeg hogy érezze hogy szimpatizálsz vele és érdekelnek az ő gondolatai és akkor őt is elkezded érdekelni. Egyébként és kifejezetten aranyosnak találom azokat a lányokat akik tudnak zavarba jönni, mert ez szerintem egy nagyon erős visszaigazolás is a fiúnk hogy nem rossz helyen kopog. Ez fiúknál hidd el ugyan úgy megtörténik, bár jól ki is bújnak belőle, mert hát elég jól kezelik ÁTLAGBAN ezeket a helyzeteket. Én már nagyon régen találkoztam olyan lánnyal aki visszafogottabb aranyos és azért nem félti a hangját. Szerintem te egy nagyon különleges lány vagy és ha ezt elhiszed magadról is akkor még különlegesebb leszel. Sajnos a személyiséged olyan, illetve a érzelmi "IQ" szinted, ami nem a te korosztályodnak megfelelő és ezért keresnek téged az idősebb fiúk, de ne félj te is leszel idősebb és akkor már nem csak feltétlen az idősebb korosztály fogja a társaságod keresni. Szerintem amúgy egy nagyon aranyos lány vagy, legalább is leírás alapján és ha egy közösségbe tartoznánk biztos vagyok benne, hogy szívesen áldoznék az időmből arra, hogy beszélgessünk és jót szórakozzunk egymás gondolatain.

Ha kérdésed van, vagy szeretnél beszélgetni, akkor priviben megpróbálok segíteni/beszélünk.

jah és egy képet légyszi, csak hogy teljes legyen a kép. ;)

By

18F