Ez rányomja a bélyeget a majdani párkapcsolataimra? Szerintetek normális vagyok? (kicsit hosszú)

Én is hasonló személyiség vagyok. Csak se flegma, se bunkó stb.

Elég nagy az ingerküszöböm, és emiatt érzékeny se nagyon vagyok.

De én nagyon szeretem, ha a beszélgetőpartnerem szintén objektív és tárgyilagos is tud lenni, mint én.

Jó, ha nem mindent magára vetít ki, tud külsőleges nézőpontból is beszélni, úgymond személytelenül.

Ha tudományos válaszra is képes valaki, az mindig pozitívan meglep, örülök neki.

Nagyon jó dolog, hogy tudod, hogy változtatnod kéne, és olvasol a témában.

De a szakirodalom nem a teljes valóság, csak egy része.

Szerintem csak nem megfelelő személyekkel próbáltál kezdeményezni.

Vannak, köztük én is, akik sokkal jobban tudják értékelni, ha egy lány intellektuálisan nem átlagos, hanem megvan benne egyfajta különlegesség.

Lehet valaki elriaszt ez a személyiség, de nekem mindig tetszett, nem tudok az ilyen emberekkel unalmasan beszélgetni.

Mit tehetnél?

Keresd olyan emberek társaságát, akik hasonlóak, mint Te.

F20

3-as vagyok:

Igen, nagyon ritkák az ilyen emberek.

De kérdés mit szeretnél?

Nekem a minőség, nem a mennyiség a fontos.

Én képes vagyok szinte bárkit visszautasítani pont emiatt.

Toleráns is vagyok kellően másokkal szemben, de van amiben nem adom alább.

Inkább a semmi, minthogy csak legyen valaki vagy valami.

Vicekhez is szólnék hozzá:

Ne csak olvasd a vicceket, hanem amit a legjobbaknak vélsz, mentsd el őket.

Egyrészt magad szórakoztatására is kiváló visszaolvasni máskor,

illetve ha meg is jegyzel belőle, akkor egy beszélgetés során ha épp aktuális be tudod vetni. Persze nem erőltetetten.

Nekem van egy ilyen kisebb listám, nagyon hasznosnak gondolom.

Amit tehetsz, az az, hogy megpróbálod kicsit elengedni magad. Ne szabályokat tarts be, attól csak merev leszel, az pedig sosem vonzó. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, én pont az ellentéted vagyok: mindenkinek megadom a kezdő bizalmat, és sokan kihasználták már, nem jó így sem. Viszont egy idő után meg fogod tanulni kiszűrni, hogy ki az akivel jobb ha álarc mögül beszélsz, és ki az akivel ki lehet bújni onnan - csak ehhez sajnos csalódni kell. Ha félsz a csalódástól, mindig feszült leszel, semmi nem fog változni, és erősödni sem fogsz.

Vegyél fel valami hobbit amit tényleg szeretsz csinálni. Esetleg kezdj el írni, ha az megy neked, azzal könnyen ki tudod fejezni az elvlbújtatott érzéseid/érzelmeid, aztán egyszer talán a szádon is kijönnek.

Na de nem leszek még egy pszichológiai könyv neked. Ne feszülj, ennyi a lényeg. :) 19f

Ugyanilyen vagyok, csak másik nemben, és pont a hetekben kezdett el foglalkoztatni a téma, hogy mennyire

a) ridegnek nézek ki kívülről, mintha valami disztópikus világból szökött zombimészárló Alex Mercer tekintene vissza, amikor a tükörbe nézek;

b) sokak számára unalmas az, amiről én szeretek beszélni, szerencsére más az álcám iskolában, mint pl. az utcán, így el tudok vegyülni;

c) mennyire unom az átlagos emberekkel folytatott rövid és tartalmatlan, valamint önfejlesztésre alkalmatlan beszélgetéseket.

Az egyetlen dolog amiben különbözünk az az érzelmeink intenzitása, már most korlátoltak az érzelmeim, pár éven belül szerintem teljesen megszűnnek létezni.

Szóval, nem hinném, hogy normális vagy, mivel többre vágysz mint amit kapsz, a normális ember beletörődik a stagnálásba, de pont ez tesz érdekessé. Lehetséges, hogy balul sül el, ha nem hozzád passzoló emberrel jössz össze, hanem egy agyoniskolázott közmunkással, ugyanis túl nagy szakadék lesz az értelmi szintetek között, ami rengeteg veszekedést idéz elő. De ha egy hasonlóan értelmes és érzelmes emberrel lépsz párkapcsolatba, akkor nem lesz rosszabb mint akármelyik emberé, csak másabb.

A pszichológiai könyvekkel az a gond, hogy "tanár" nélkül az emberek csak kis része tudja hasznosítani azt, amit tanul, persze olvashatod, mert jó ha tudsz egy-két dolgot, de ha nincs melletted olyan, aki (akár csak mérsékelten is) ért a témához, nem fog menni a gyakorlati alkalmazása.

Én is ilyen vagyok, de ezalól maximális kivétel a kedvesem.

Mindenki más erősnek hisz, mert annak mutatom magam, de a barátom tudja, milyen érzékeny is vagyok valójában, mert neki elmondom a problémákat, az aggodalmaimat, ha úgy adódik, bizony elsírom magam (ritkán, de előfordul), tanácsot kérek ha bizonytalankodok, stb.

Mit tehetsz?

Ne félj kimutatni, mit érzel. Nyilván ne mindenkinek, de aki tetszik és akinek tetszel, azt valóban elriasztod a sznobságoddal és tudálékosságoddal - mert ez kívülről annak látszik, ami nem pozitív tulajdonság.

28n