Van még esélye a normális kapcsolatra? (HOSSZÚ sztori)

Ő kb egy éve vett észre engem, én fél éve őt. Több mint két hónapja jöttünk össze. Mind a ketten 16 évesek vagyunk.

Róla annyit, hogy visszahúzódó, csendes srác, akit a focin, a fifán és a barátain kívül nem nagyon érdekel más.

Egy bulin jöttünk össze, ahol ő részeg volt (ezért vetette le a gátlásait, és jött oda hozzám.)

A kapcsolat elején még okés volt számomra, hogy nem olyan nyilt. Voltak szép pillanataink, de pl sosem bókol. Egy suliba járunk. Mindig én megyek át hozzá az osztályba. Amikor megölelem, nem úgy ölel vissza, hogy "jaj de jó, hogy újra látlak, na gyere bújj hozáám", hanem: "megölellek, mert ez a rendje". Az, hogy megcsókoljon suliban, szóba sem jöhet nála. Azt mondja, nem szeret nyilvános helyen csókolózni. Viszont néha megcsókolt elváláskor. (Persze randik után mindig csókolóztunk.)

Ahogy telik az idő, egyre távolabbinak érzem magamtól, pedig épp, hogy közelebbinek kéne. Mostmár ha átmegyek hozzá, van, hogy le se sz*r, csak nyomja tovább a tellóját. Csütörtökön kérdem tőle, megyünk ki valahova, mondja neeeem, hideg vaaan, meg úgy is tuti tel lesz a kávézó (ahová menni szoktunk). Ezen picit kiakadtam. Délután írtunk. És eléggé kimondtam a gondjaimat. Minden szavamra adott valami érvet, vagy cáfolta. Olyanokat mondott, hogy neki nincs ideje/energiája/pénze heti 3-4x kimenni (mintha kértem volna rá...). És neki a barátai is fontosak, meg focizni, fifázni is szeretne. Nem tudom megérteni őt. Mondom, nekem is vannak barátaim, meg programjaim, mégis hagyok időt kettőnkre. Erre írja, dehát ő sose kérte, hogy lemondjak a barátaimról miatta (holott, nem is ezt írtam.) Mondom, én képes vagyok áldozatokat hozni, ezek szerint, ő nem. Erre írja, hogy 16 éves tanulók vagyunk, nem 36 évesek. Ezen picit kiakadtam. Kérdem, szóval te nem akarsz kompromisszumokat kötni? Ere csak azt mondja, hogy én csak idegesíteni akarom ő, és menjek pihenni... Azóta nem írtunk. Sok fiú (és lány) barátaimat kérdeztem a dologról, volt aki bíztatott, hogy ez csak hullámvölgy, valaki egyenesen azt mondta, már az eleje óta halálra van ítélve a kapcsolatunk.

Sokat agyaltam, hogy feltegyem-e itt a kérdést, de végre sikerült megfogalmaznom.

Szóval, én vagyok a hibás, a nyávogós barátnő?

Mit tegyek, hogy változzon a dolog, és ne lefele, hanem felfele haladjunk, és egymáshoz közel jussunk?

Lehet, a pontos válaszért még szükséges némi információ, szóval nyugodtan tegyetek fel még kérdéseket.

És nagyon szépen köszönöm annak, aki próbál segíteni, és tanácsot ad!

16/L