14-15 éves lányok! Ilyen a jellemem. Miért utál minden lány?

Nekem borzasztóan cringey vagy. Plusz el nem tudom mondani, hogy mennyire kiakadtam hogy Descartes-t szerinted a középkorban élt :D De azért egyik kedvenced, meg olyan sokrétű tudásod van, hogy IQ-t áraszt az aurád..aha :D

Egyébként el kell keserítselek, barátnőd nem a zsenialitásod miatt nincs, hanem a stílusod miatt. A mai átlag 14 éves nem képes felvenni veled a versenyt, te meg hosszútávon nem fogsz tudni "lebutulni" hozzá. Ez tapasztalat. Amikor én voltam 14, azért beszóltak, hogy miért használok olyan fura szavakat mint a "temperamentum" :D

17/l

Szia,bár én csak 13 éves vagyok,de azért válaszolok,ha nem gond!

Őszintén én nagyon meglepődtem,hogy létezik ilyen fiú.Akiket én ismerek teljesen mások,valahogy sokkal gyerekesebbek nálad(persze,mert 14 évesek 😂😂😂). Az írásod alapján érdekes személyiség vagy,és intelligensnek tűnsz. Hozzád képest én is alulképzettnek érzem magam. Ami a lányokat illeti,szerintem bennük van egy olyan gondolat,hogy meg kell felelniük neked,stb. Az elegáns öltözködés sok lánynak bejön,csak azért ne vidd túlzásba,néha lehet lazítani is :D

Mindenesetre szerintem az egy jó dolog,hogy nem vagy olyan mint az összes 14 éves. Különlegesebb az ízlésed,és műveltebb vagy sok korodbelinél. Én örülnék egy ilyen barátnak,bár nem tudom mennyire menne a vele való beszélgetés,valószínüleg nem annyira.:DDD

13/L

Milyen komikus ez az egész! :’D Érdekes ember lehetsz, mindenképp. Valamiért egy fiatalabb énem látom benned. (Ami logikátlannak tűnhet, mert egy hónappal idősebb vagy nálam.) Gondolom tudod, de azért megemlíteném, azért írom le az “önéletrajzomat”, hogy bebizonyítsam, közel sem vagy egyedül, már ha ez segít.

Életem első 12 évében egyfolytában olvastam a tudományos könyveket, minden érdekelt, és nagyon szívesen tanultam, kiváló tanuló voltam, én is tudtam olvasni, már oviban. (Megjegyzem: Angol nyelvű ovodába jártam, az oktatók nem beszéltek magyarul, csak az ovistársaim. Rájöttem, hogy kisgyerekként nincs szükség arra, hogy az anyanyelveden beszéljenek, anélkül is megtanultam a nyelvet.)

Sajnos a szüleim nem értelmiségi emberek, mitöbb az apám pszichopata. Nem volt könnyű gyerekkorom, panaszkodásra viszont nincs okom, sokan vannak nálam sokkal nyomasztóbb helyzetben.

Egyfolytában azt hallgattam, hogy nem vagyok elég jó, buta vagyok, idióta, és a hasonló anyázós káromkodásokat. Alkalmazkodtam ahhoz akivel társalogtam, utánoztam a beszédstílusát, a széles érdeklődési körömnek köszönhetően mindenkivel megtaláltam a közös hangot. Azt hittem ezt azért teszem, mert meg akarok felelni mindenkinek. Ez részben igaz, részben nem, mert egy kicsit mindegyik személyiség én vagyok. Már arra is gondoltam, hogy esetleg skizofrén vagyok. :’D

Untam az iskolát, mivel már tisztában voltam azokkal a dolgokkal, amiket ott tanítottak. És itt hibáztam, mert elvesztettem az érdeklődésem, később azt is láttam, hogy nem az ész számít, hanem az ismertség. Undorítónak találtam, és nem akartam fejlődni többé.

Olyan embert nem ismerek, akivel megvitathatnám a komolyabb kérdéseket, pedig mostanság rengeteget merengek ezeken, összezavar.

Nem vagyok elég okos, viszont elég buta sem ahhoz, hogy semmi se érdekeljen, a kapcsolatokon kívűl. Az utóbbi időben sokan érdeklődtek felelőlem, nem csupán baráti módon, de a gyerekkori traumáim miatt úgy érzem szánalmas dolog romantikusan szeretni valakit, mert gyengévé tesz.

Ebből a terjedelmes szóáradatból pedig az a tanulság, hogy nem feltétlenül jó, ha eltérő módon gondolkodunk a kortársainkhoz képest. Sajnos, én nem vagyok elég okos egy hozzád hasonlóhoz, viszont másokkal meg csak átlagos dolgokról beszélhetek. (Pl. 10’évesen teljesen oda voltam egy akkor 20 éves srácért, mert vele egyenrangúként kezelt, és törődött velem, bonyolultabb témákról is beszélhettem vele. Szégyeltem magam, mert tudtam, hogy ő sosem szeretne egy olyan “taknyost”, mint én, még arra sem vagyok méltó, hogy “úgy” nézhessek rá)

Noha, semmiképp nem dobnám el magamtól ezt a tudást, amit eddig megszereztem. Az egyik előttem szólónak teljesen igaza van abban, hogy “nem tudnál örökle lealacsonyodni” egy nálad kevésbé művelt ember szintjére, gondolom a párodtól elvárnád, hogy megértsen és kiegészítsétek egymást.

Egyik lány ismerősöm szintén ilyen, nagyon tisztelem őt kivűl-belűl majdnem tökéletes, most megtalálta azt a fiút, aki szintén “zseni”, és végre boldog. :)

Ez az eddigi leghosszabb válasz, amit írtam! Elnézést a mély depresszióval átitatott írásommal, nem tehetek róla. (Vagy mégis?)