Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van valami baj a személyiségemmel? 20/F (többi lent)
Néha már úgy érzem, hogy sosem lesz barátnőm, de magam sem tudom, hogy miért.
Kedves vagyok az emberekkel (persze csak amíg nem bántanak meg:D), figyelmes, megértő (néha talán indokolatlanul is), és az igazságérzetem néha belevisz kisebb konfliktusokba.
Rossz tapasztalataim miatt szinte mindenkivel bizalmatlan vagyok egy kicsit. A társadalmi elvárásoknak nem akarok megfelelni, csak a saját értékrendemnek, ennek ellenére gimiben is 1-2 kivételt leszámítva mindenki kedvelt engem, szóval ez olyan nagy gond nem lehet...
Hozzá kell tenni, hogy tudok egy lányról, akinek évekkel ezelőtt bejöttem (innen-onnan hallottam, hogy rólam áradozik), de én őt ki nem állhattam, és ennyi év alatt egy lány (max. 2, de a másikban nem vagyok biztos) az nem túl sok.
Most már azért is gondban vagyok, mert többé nem leszek együtt nagy közösségben velem egykorú emberekkel, társkeresőn meg névvel és képpel kéne megosztani adatokat, amit nem szeretnék. Nem tartom magam csúnyának, nem erről van szó, csak a hirdetésemet akárki megnézheti, és ez engem zavar.
Tanácsokat szívesen elfogadok, hogy mit kéne tennem, illetve kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy vajon baj van-e velem. :D
Utóbbihoz ha felmerül valami kérdés (nyilván fog, mert nem írtam túl sok dolgot), szívesen válaszolok.
válasza:Velem is ez van, pedig ha valakitől akarok valami el is mondom neki..
18/f
válasza:Hali!
Említetted hogy 'rossz tapasztalataid voltak'. Konkrétan mire gondolsz, mik értek téged?
19/F
pl. valakinek elmondok bizalmasan valamit, a lelkére kötöm, hogy ne adja tovább senkinek, mégis elég hamar kitudódik a dolog - a legszűkebb családi körről van szó, illetve 1-2 emberről, akik a barátomnak monják/mondták magukat - a legtöbb esetben ráadásul a hátam mögött teszik meg, és igaz, hogy amit én mondtam, azt nem is tartják titokban, de arra odafigyelnek, hogy ne tudjam meg, hogy a hátam mögött kibeszélnek (ezt a család csinálja)
nem merek embereknek elmondani dolgokat, mert nem tudom, hogy miért szeretnék tudni, illetve, hogy mihez kezdenek az információval
válasza:Ezt teljesen meg tudom érteni, sokszor szoktam én is így érezni, de aztán mindig rájövök, hogy igazából nincs mitől félnem, mert ha pletykálnak is rólam valamit, csak magukat minősítik azzal, hogy a másik "problémája" vagy dolga fontosabb a sajátuknál.
Írtad azt is, hogy "kedves vagy az emberekkel". Nem lehet, hogy soszor már túlságosan is? Hogy ha valaki megkér valamire, szó nélkül mész és segítesz neki.
Úgymond "Bólogató János" vagy. Ha igen, akkor meg kell tanulnod magadra is figyelni. Nem azt mondom, hogy légy bunkó mindenkivel, de ha most épp nincs időd rájuk, akkor közöld velük szépen és léjp tovább. Nyilván nem fog megharagudni rád csak azért, mert nem tudtál vele akkor éppen foglalkozni. Ha valaki ilyenkor mégis megharagszik és nem áll veled szóba, akkor az az ember ennyit ér. Ő nem volt az igazi barátod vagy társad, mert csak kihasználni akart téged. Az igazi barátok MINDIG az ember mellett állnak, még a rossz időkben is.
És ha a szüleid/barátaid olyan dolgokat tesznek veled a hátad mögött, ami neked nem tetszik (jelen esetben pletykálnak), akkor közöld velük és állj ki az igazadért.
Szerintem kicsit hagyod, hogy mások irányítsanak téged. Másoktól várod el a megoldást, ezért mondassz el sok mindent sok mindenkinek és ezzel visszaélnek. Ez koránt sem jelenti azt, hogy bunkók akarnak lenni, csak mivel korlátlanul mondassz el mindent mindenkinek, ezért ezt kihasználva továbbterjesztik.
Szerintem tanulj meg szelektálni, azaz tud kinek mit érdemes elmondani és ha segítségre szorulsz olyan ember(ek)hez fordulj akikben megbízol.
19/F
Köszi a válaszod!
Van egy dolog, amit tévesen ítélsz meg:
Nem korlátlanul beszélek meg mindenkivel meg mindent - nagyon nem. (azóta inkább 1-2 kivételtől eltekintve szinte senkivel semmit)
Az ember gyerekkorában(!) kivel beszélje meg a problémáit, ha nem a szüleivel? Felnőtt fejjel még mindig azt mondom, hogy ezek valós és súlyos problémák voltak (amik megoldásának a hiányát a mai napig érzem, és iszom is a levét), a szüleimnek viszont a kizárólagos probléma az volt, hogy már megint nyafog a gyerek, és ők kvázi ezt a problémát igyekeztek orvosolni, magyarul kedvemet vették attól, hogy bármiről is panaszkodjak, így minden gondomat egyedül kellett megoldani - már ha meg tudtam. Amikor meg nagyobb voltam, már nem magamtól mondtam el a dolgokat, hanem, mert nem hagytak más választást, és ezek után adták tovább mindenkinek.
Soha nem voltam az a típus, aki fűnek-fának panaszkodik, sőt... már óvodás koromban is azt mondta rólam mindenki, hogy milyen rendes vagyok, mert soha nem hisztizek. Nem véletlen ide írok most is, és nem ismerősökkel/barátokkal beszélek. Nem akarok senkit sem kéretlenül terhelni a problémáimmal, itt meg azok válaszolnak, akik szívesen segítenek. (na meg itt senki nem ismer, így nem kell attól tartanom, hogy az ismerőseim körében híre megy ennek)
Sikerült egyébként elveszni a részletekben. Olyan dologról beszélünk, amire magától senki nem jönne rá, aki megismer engem. Ennek az egésznek az egyetlen tünete ma az introveráltságom.
válasza:Hát nem rosszból, de milyen szülő az ilyen, aki a saját gyerekét kibeszéli a háta mögött?
Az én szüleim nem csinálnak ilyet, de van a családban olyan aki viszont igen. Szóval nem vagy egyedül.
Igen, mivel nem ismerlek, nem tudom, hogy pontosan mi áll a háttérben, de köszi, hogy elmondtad, hogy "nem mindenkinek beszélsz a problémákról", jól is teszed.
Itt meg valóban, nem ismer senki, senkit... De! Ha nem bízol a szüleidben, akkor ne mondj el nekik ezentúl semmit, ha így visszaélnek azzal, hogy beszélgetsz velük.
Bár azt nem értem, hogy miért csinálják ezt... Nem kérdezted tőlük?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!