Mit kezdjek az életemmel? 20f

Nagyon magányos vagyok.Barátnőm még nem volt.A gyeremekkorom volt a legszebb és gyermekkori szerelmek.Azóta csak egyre rosszabb és rosszabb.Sok próbálkozásom volt csajoknál de mind hatalmas csalódással végződött.Ezek a csalódások még jobban leromboltak és így az önbizalmam is csökkent.Kevés barátom van talán 2-3. Volt egy kisebb társaságom akikkel mindig eljártunk bulizni de nagyon gyorsan szétesett.Mindenki elköltözött másik városba.. egyetem, munka meg ilyenek.Olyan személy vagyok aki szívesen lát világot és sok minden érdekel az életben.De sajnos társ nélkül semmihez sem tudok hozzáfogni.Rengetegszer volt már hogy menni akartam ide oda, bejárni az országot, de senki sem akart jönni,egyedül meg nem tudtam rávenni magam hogy elinduljak.Kalandvágyó vagyok de magányos.Szeretnék ismerkedni,utazni,szeretnék sokmindent kipróbálni de sajnos nincs kivel.Így itthon ülök a szobámban bezárkózva.Nagyon nehezen bízok meg az emberekben.Nehezen találok magamhoz illő barátokat.Egy komplikált személy vagyok.Évek óta szenvedek ezzel és semmire sem jutok.Kell az a személy akivel egyetértek mindenben,akivel mindig összetartok és az érdeklődési köreink is ugyanazok.Bármilyen sportba,foglalkozásba belekezdek abbahagyom 1-2 hónap múlva.Egyedül unalmas eljárni helyekre főleg ha messzebb van.Nehezen szokok hozzá új emberekhez ezért inkább feladom.Olyan társra van szükségem akivel nem lesz vége 1 hónap után.Egy haverom van akivel nagyon jól kijövök egymással és sok mindenben egyetértünk.És bírom a gyereket ugyanolyan mint én.De az csak hétvégén jelentkezik amikor bulizni kell menni.Máskor nem létezik,sehol sem lehet elérni.Semmi nem érdekli.A többi haverom rengeteget tanul,meg szintúgy bárhova el szeretnék velük menni őket az nem érdekli.Akármennyire is szeretem az a helyet vagy azt a valamit egyedül baromira kellemetlen és nem éri meg az a pénz nekem.Így el sem indulok sehová.Otthon ülök csalódottan.Munkahelyemre eljárok csak azért hogy ledolgozzam minél előbb.Jól kijövök ott az emberekkel de csak férfi személyek dolgoznak, egyetlen nő sincs.Munkahelyen barátkozunk, de nem tudok velük nagy barátságot kötni.És nem ők azok akik nekem kellenek.Meg szintúgy én sem kellek nekik.Nem vagyok csúnya, átlagosnak mondanám magam és adok magamra,mégsem változik semmi évek óta.Van bennem bőven hiba. Megválogatom az embereket.Nem szeretem a nagy társaságot.Vagy 2 en vagy 3-4 en de akkor olyanokkal akik nem csak havonta egyszer járnak ki,és a lelküket oda tudják adni egymásért.Egy barátnőnek örülnék a legjobban akivel teljesen passzolunk,de sokszor reménytelennek látom annyi csalódás után.Mint mondtam jelenleg egyetlen barátom van akivel el tudok járni ide oda de az is csak akkor jön ha bulizni kell. Aztán nem látni vagy 1-2 hétig.Szóval 2 választásom van. Vagy egyedül megyek, vagy nagyon ritkán "haverommal".Ez számomra nem élet.Hogyan változtassak ezen? Van még valaki ilyen helyzetben?