Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Segítséghez, pszichológushoz kéne fordulnom? 16/L
Elég szociális vagyok, eljárok társaságba szórakozni, nem vagyok későn érő, mégis én vagyok az egyetlen, aki fél attól, hogy valósággal romantikus vagy szexuális kapcsolatba kerüljön egy sráccal ?
Pedig nem tartom magam aszexuálisnak.
Tavaly nyáron voltam fesztiválozni, és a velem egy idős barátnőim elmentek konkrétan kijelentve pasizni, aztán meg faggattak, hogy én miért nem megyek és csinálom ugyanezt. Még nagyjából próbálkoztam is beszélgetni meg táncolni pár sráccal, de aztán rájöttem, hogy ez tök ijesztő. Nagyon sok ismerősöm örül neki, ha egy vadidegen emberrel smárol egy buliban, pedig a nevét se tudja. Tudom, hogy nem olyan nagy dolog, de nekem az lenne.
Azt i észrevettem, hogy mindig azok a srácok jönnek be, akik úgymond túl népszerűek. Nem tudatosan tetszenek az ilyen fajta srácok. Szerintem azért van, mert róluk tudom, hogy úgyse viszonoznák az érzéseim és ezáltal biztonságban érzem magam.
Folyamatos nyomás alatt is vagyok, mert mint mondtam, a barátaim többsége nem problémázik ilyeneken, a legtöbb nem szűz. Vannak hozzám hasonlóan tapasztalatlan ismerőseim is, de ahogy megfigyeltem, nekik csak nem jött még össze senkivel, mindig vissza lettek utasítva, de ettől függetlenül ők próbálkoznak, akarják. Én meg csak mondom, hogy bárcsak túl lennék már az első csókomon, de úgysem tudnám megtenni.
Voltak már, akik érdeklődtek irántam, de még akkor is, ha esetleg helyes, szimpatikus volt az illető, ellöktem magamtól, friendzone-oltam, mert megijeszt a gondolat is. A közelebbi barátaim egyfolytában össze akarnak hozni a haverjaikkal. Mindig nagyon kellemetlenül érzem magam olyankor. Nem tudják átérezni. Már itthon is furának tartanak, nővéremnek az én koromban már volt komoly barátja. Tudom, hogy vannak mások is, akik ennyi idősen még nem létesítettek semmilyen szexuális kapcsolatot senkivel, esetleg nem is igyekeznek, mert úgy vannak vele, majd eljön az ideje.
Csak nekem vannak ilyen trust issue-im? Igazából nem is tudom megnevezni, hogy konkrétan mi a problémám. Egyszerűen csak furának tartom, hogy annak ellenére, hogy nagy a szám, szoktam pasikról beszélni mindenféle megközelítésből, miért nem vagyok képes akár arra, hogy egy buliban smároljak valakivel, vagy arra, hogy ha elhív egy srác pl kávézni ne hazudjam neki azt, hogy van barátom, amikor nyilván nincs.
Lehet kicsit össze-vissza lett a dolog itt a végére. A lényeg, másnak is vannak hasonló érzései? Szerintetek érdemes lenne beszélnem erről az iskolapszichológussal? Vagy hülyeségnek gondoljátok, és magamban kellene legyőznöm valahogy zeke a gátlásokat?
válasza:Nem kell iskolapszichológus, ez szerintem tök pozitív dolog, nekem is nagyon furák ezek a dolgok, nem tudom, tudnék-e vadidegennel smárolni egy buliban.
Semmi gond nincs ezzel, mindenki más, különben is, 16 vagy, az még bőven fiatal ahhoz, hogy kötelezőnek érezd a barátot. Majd elmúlnak, szép lassan feloldódsz, de ezt ne siettesd, mert szerintem ez mindenképp jó dolog.
Köszönöm a gyors választ!
Még hozzátenném azt, hogy úgy érzem, hogy rohan az idő és én kimaradok. Tavaly ilyenkor azt hittem most már javában lesz barátom, de csak annyival vagyok közelebb a dologhoz, hogy egyre több srácot koptattam le. Tudom, hogy elvileg fiatal vagyok és eljön majd az én időm is, de mégis rosszul esik, ha meglátom a másik arcán azt a meglepettséget, amikor szóvá teszem hogy nem, még nem csókolóztam.
válasza:Nincs késő az ilyenekhez? Holnap iskola (ugye?)! :P
Szerintem nincs semmi probléma, max. még nem érzed magad teljesen késznek ilyesmire. Ha nagyon zavar, elmehetsz iskolapszichológushoz, de ezzel a problémával nem vagy egyedül a korosztályodban, sőt. Kitartás!
válasza:Az nem baj, barátkozni lehet, csókolózni is, de ne add könnyen magad :)
Majd érzed mikor vágysz arra a csókra igazán :) én 19 éves koromig elvoltam a számító géppel , és a kicsimmal 😂😂😂
Nem értem későn, de valahogy mindég volt valami más ami fontosabb volt, annál mint hogy én most ismerkedjek, és foglyam valakinek a kezét meg hasonlók :) 😂😂😂
Köszi a válaszokat!
De pont ez az, hogy általában az olyan emberek várnak ezekkel a dolgokkal sokáig, akik nem járnak bulizni, nincsen sok barátjuk, hobbijuk van van egyéb kötelezettségük.
De én minden hétvégén bulizok, közvetlen vagyok, illetve semmi hobbim, időm mint a tenger. Mégis egy balfaasz vagyok :D
válasza:"friendzone-oltam, vannak ilyen trust issue-im?"
Beszélj már normálisan!!!
válasza:szia!
a későn érésről csak annyit, hogy akármennyire is össze van már rakva a gondolkodásod az élet más területein, amíg olyanok vannak, hogy:
-"én vagyok az egyetlen, aki fél attól, hogy valósággal romantikus vagy szexuális kapcsolatba kerüljön egy sráccal"
-"rájöttem, hogy ez tök ijesztő"
-"úgyse viszonoznák az érzéseim és ezáltal biztonságban érzem magam"
-"én meg csak mondom, hogy bárcsak túl lennék már az első csókomon, de úgysem tudnám megtenni"
-"megijeszt a gondolat is"
simán lehet, hogy mégiscsak későn érő vagy.
az én személyes véleményem viszont inkább az, hogy túl normális értékrenddel rendelkezel a környezetedhez képest. aki "örül neki, ha egy vadidegen emberrel smárol egy buliban, pedig a nevét se tudja", az nem követendő példa, még akkor sem, ha esetleg bárhova nézel, csak ezt látod. nyilván kellemetlen egy szituáció, ha nem akarsz részt venni benne, akár még ijesztő is lehet. mivel trust issue-t is írtál, még inkább úgy gondolom, hogy nem a neked megfelelő emberekkel vagy körbevéve.
amit komolyabb problémának gondolok, az az, hogy folyamatos nyomás alatt vagy és már otthon is furának tartanak. akárki akármit mond, szerintem ez is a szociális környezeted hibája, nem pedig a tiéd. nem egészen ugyan ebben, de valamennyire hasonló cipőben jártam középsuliban. a lényeg, hogy egész népszerű voltam, de a barátnő téma nem igazán
(konkrétan egyáltalán nem) működött. emiatt/emellett valaki elkezdte terjeszteni, hogy meleg vagyok, plusz a helyzetemet tekintve jogosan felmerült a kérdés itthon is. ugye nem kell mondanom, hogy ez nem enyhítette a nyomást amit érzek, tudván, hogy nem vagyok meleg. amiért komolyabb problémának gondolom ezt a részét, az az, hogy én máig érzem a nyomát annak a pár évnek (de persze, mindenki máshogy működik). életemben nem voltam pszichológusnál, és nem is tervezem, mert szeretem magam megoldani a problémáimat, plusz szerintem nem létezik ember, aki nálam jobban ismerne engem. azonban, ha te úgy gondolod, hogy szükséges, nyugodtan keresd fel az iskolapszichológust, ha normális, legalább lesz egy ember, aki megért és tud veled beszélgetni erről.
üdv.!
22f
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!