Ha egy fiú már túl sokszor mondogatta azt magának hogy úgysem lesz barátnője akkor már tényleg így lesz?

Régen depresszios voltam és nagyon sokszor azt mondtam magamnak hogy úgysem tetszem senkinek,úgysem lsz barátnőm,úgyisis egyedül halok meg.

Utana kigyogyultam a depresszióból,de még mindig mondogattam.. utána lett egy hosszabb időszak amikor mindig azt gondoltam hogy nekem isesz barátnőm,úgyis lesz,tetszem a lányoknak,en is kellek valakinek.

Utána mivel nem tortent semmi így inkább nem is mondtam semmit...azt sem hogy nem lesz azt sem hogy lesz...

Miután ezután sem tortent semmi ezért bénának éreztem magam és megint nem bíztam benne hogy lesz és megint elkezdődött az hogy szomoru vagyok hogy senkinek sem kellek.

Alapból nem vagyok negatív csak a lányok terén... mert semmi jó nem tortent még velem lányokkal kapcsolatban.

Tudom sok múlik a kinezeten,de az a baj én csúnya vagyok. (Legalábbis annak látom magam...pedig sokszor bebeszeltem magamnak hogy helyes vagyok.)

Így már felesleges próbálkozni?

Mostanában rám jön az érzés hogy el kellene kezdeni próbálkozni barátnőt keresni,de utána mindig eszembe jut hogy felesleges,mert túl sokszor mondtam már azt hogy nem fog sikerülni.

De mondom..alapból mindenben tok pozitív vagyok,de a lányoknál nem. :( Pedig minden álmom egy barátnő.

17/f