Ti járnátok egy osztálytársatokkal?

Miért ne?

"Mi van, ha szakítunk?" -- Azért szép, hogy még össze se jöttetek, de már a szakításon agyalsz. :D Meg aztán ennyi erővel senkivel nem járhatnánk, "mi van, ha szakítunk" alapon. Nem lehetne járni olyannal, aki egy suliba jár velünk, mert minden szünetben összefuthatunk, nem lehetne olyannal, aki a környékünkön lakik, mert majdnem minden nap látni fogod, nem lehetne olyannal, aki ugyanazzal a busszal megy haza, mint te, stb... Sőt, senkivel nem lehetne, mert mi van, ha ugyanoda megy egyetemre, mint te, és mi van, ha utána szakítotok?

De ezek mindegyike felesleges agyalás.

Elmondom, mi van, ha osztálytárssal jársz, utána meg szakítasz. Pár napig-hétig búvalbélelt leszel, mint mindenki egy szakítás után, aztán meg túllépsz rajta. Egy szakításon túllépni nem annyit tesz, hogy "csak nehogy lássam őt". Pár hétig még fájni fog, de mivel szakítottatok, idővel mindkettőtök feldolgozza. Mint egy nagyjából érett ember. Nem pedig mint egy óvodás. A szakítás nem jelenti azt, hogy onnantól ismeretlenné kell válni egymás előtt.

Egyébként ez a legtöketlenebb hozzáállás. Inkább gyötrődjetek, meg jöjjetek össze mindketten másvalakivel, olyannal, akihez azért annyira nem vonzódtok, csak mert valami ostoba elv miatt egymással nem mertek.

Bárátommal majdnem egy éve vagyok együtt és oszttársam.

Nagyon jól megvagyunk de volt már hogy szakítottunk (nem elösször vagyunk együtt) és nem. Nem volt rosz hogy szakítottunk. Nem beszéltünk és sok lánynak tetszett is de semmi... Megvoltunk a magunk világában. Ha meg beszéltünk akkor sem volt semmi

Ha nagy a szerelem,miert ne?

Egyebkent meg ismerek egy part,a sulimba jarnak. 9.es koruk ota egyutt vannak,most vegzosok. Osztalytarsak. Latszik,hogy igazan szeretik egymast,nagy kar lett volna egy hulye szabaly miatt hanyagolniuk a masikat.