Miért érzem ezt, baj van velem?

19 éves srác vagyok. Úgy gondolom nincs velem különösebben semmi probléma, külsőre átlagos vagyok, volt már, hogy lányok helyesnek mondtak. Belsőre igyekszem a lehető legjobbá faragni magam. Azt elismerem, hogy talán túlságosan is társaság kerülő vagyok, egész életemben max 5× voltam buliban és ott is marhára kellemetlenül éreztem magam. Nem iszom, nem dohányzom, semmilyen káros szenvedélyem nincs és valahogy sosem éreztem szükségét, hogy ezekkel próbáljam meg elérni a boldogságot. Sosem volt párom, függetlenül attól, hogy már lett volna rá lehetőségem. Soha nem csókoltam meg senkit, ölelésen, kézfogáson kívül semmilyen tapasztalatom nincs, mert korábban egyszerűen féltem a kapcsolatoktól. Hiába voltak lányok, akik közeledtek, valahogy nem éreztem soha azt, hogy nekem abban az adott időszakban jót tett volna egy kapcsolatot. Jelenleg úgy érzem, hogy vágyom is egy kapcsolatra, de közben pedig egyedül lenni is jó. Viszonylag kicsi baráti társaságom van, de velük jól megvagyok, a jelenlegi munkám gyakorlatilag egyszerre a hobbim is, úgyhogy nagyon élvezem csinálni, de azért sokszor elfog a magány érzet és úgy érzem, hogy ezen csak egy párkapcsolat segíthet. Egyáltalán nem mondanak unalmasnak sem, élőben rengeteget viccelődöm, bármiről szívesen elbeszélgetek az emberekkel, sok minden érdekel is. Tudom, hogyha esetleg összejönne egy párkapcsolat, akkor abba mindent beleraknék és a lehető legtöbb szeretet próbálnám adni annak a lánynak akit szeretek, de közben a párkereséstől eléggé elment már a kedvem, semmi motivációt nem érzek rá és a legtöbbször belenyugszom, hogy nekem jó így egyedül is.

Baj van a gondolkodásommal szerintetek?