Miért vagyok ennyire szerencsétlen a párkeresés terén?

19 éves srác vagyok, biszexuális. Elvileg ez megnövelné az esélyeimet (elvileg), de valahogy nem akar összejönni a dolog.

Eddig nem voltam még együtt senkivel. Volt pár randim pár emberrel (fiúkkal és lányokkal is), de ezeknek a vége mindig kimondott vagy kimondatlan visszautasítás lett (általában a másik fél részéről).

De tényleg olyan érzésem van ezzel kapcsolatban, mintha valamilyen természetfeletti erő nem akarná, hogy sikerüljön, vagy mintha a sors rendelte volna el, hogy nekem nem lehet senkim (annak ellenére, hogy egyikben sem igazán hiszek).

Volt már olyan például, hogy egy tök szimpatikus srác írt, hogy megismerne, de épp akkor alakult valakivel valami, amit meg is írtam neki. Ezután két órával az, akivel alakult a dolog megmondta nekem, hogy bocsi mégse. Meg mindig akkor próbálkoznak nálam, amikor nekem éppen alakul valakivel. Aztán végül semmiből nem lesz semmi.

Eléggé le vagyok taglózva, hogy mindjárt 20 leszek és még egy rohadt ölelést sem kaptam. És ami még rosszabb, hogy egyre inkább úgy látom, hogy soha nem is lesz rendes kapcsolatom. Nem vagyok rá büszke, de irigységgel nézem azokat, akik már akár csak az utcán a párjukkal mennek (ilyenkor általában nem is az illető csaját/pasiját irigylem, inkább csak azt, hogy van valakije). De mindegy, ők biztos sokkal jobbak, mint én és megérdemlik.

Mindenki azt mondja, hogy próbálkozzak, meg majd megtalálom a hozzám illőt, de én egyre inkább kételkedek ebben. Lehet vannak olyan emberek, akiknek soha nem jut senki.