Miért vagyok egyedül?

16(lassan 17) éves lány vagyok és még soha sem volt kapcsolatom. Régebben is tetszettek fiúk, de sose alakult semmi, mert eléggé introvertált vagyok, csak néhány barátnőm van(pontosabban 4) és ennyi, fiúkkal egyáltalán nem is beszélek. A helyzet az, hogy szeretném ha lenne fiúm, csak hát félek bárkivel is beszélni vagy ismerkedni. Tavaly ősszel volt olyan, hogy a régi osztálytársaimmal jött egy fiú hazafele menet, és a következő héten már ketten (pontosabban 3an találkoztunk, mert ott volt a haverja is, de igazából nem zavart mert vele valahogy "közvetlenebb"nek éreztem a beszélgetést, többet kérdezett, stb) találkoztunk, és nagyon kényelmetlenül ért a helyzet(mert azt hittem hogy a régi barátnőim is ott lesznek, erre otthagytak a fiúval). Nem tudtam ilyen " randiszerűségen" mit szokás csinálni vagy nem is tudom, próbaltam néha másra figyelni, meg stb, szóval eléggé kellementlen volt, pedig kedves fiú volt velem, de akkor is.

Mások azt mondják, hogy azért vagyok így, mert nem ismerkedek senkivel, nem járok inni vagy bulizni mint az osztálytársaim. A másik dolog pedig az, hogy én rocker vagyok. Imádom a Linkin Parkot, nagyon gyakran hordok Fall Out Boyos, RHCP-s vagy Linkin Parkos felsőket, illetve fekete lakk bakanccsal járok. Szóval gondolom ez is hátrány hogy ugye a legtöbb lány lányosan öltözködik de az a helyzet, hogy én meg nem vagyok hajlandó haspólóba elmenni suliba ilyen hidegbe(és alapból nem is szeretnék). Ezenkívül a lovak a mindenem, idén lesz 4 éve, hogy lovagolok, és már 6 éve van lovam. Igazából van egy ideálom, hogy milyen srácot szeretnék, de valójában úgy vagyok vele, hogy nem muszáj hosszú hajú, vagy rocker legyen, csak legyen kedves és tetsszen nekem, meg mindezek mellett bàtor, hogy ne nekem kelljen megszólítani XD.

Szóval csak azt akartam leírni ezzel, hogy rosszul esik, és magányosnak érzem magam egy kicsit, de mivel én nem vagyok az a nagy társasági ember, ez elég nehézkes, főleg úgy, hogy az öltözködésemmel(valószínűleg) sem keltem fel senkinek az érdeklődését. Másfelől pedig amikor jobban belegondolok hogy milyen lenne ha lenne barátom, akkor annyira idegennek tűnik a gondolat, nehezen hiszem el hogy ez valaha megtörténik velem.

Van hasonlóképpen valaki más is?