Kezdőoldal » Tini párkapcsolatok » Szerelem » Hogyan lépjek tovább?

Figyelem! A Tini párkapcsolatok kategória kérdései 16 éven felüli látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogyan lépjek tovább?

Figyelt kérdés

Előre is elnézést szeretnék kérni, ha esetleg hosszú lesz, csak eléggé bonyolult téma.

Szakítottunk a barátommal közel másfél év után. Ő szakított. A mi kapcsolatunk úgy fél éve eléggé zűrös. Mindent én csináltam, azért, hogy együtt maradhassunk. Ő mindenre panaszkodott, közben a kisujját sem mozdította a kapcsolatunkért. A kapcsolatunk alatt eléggé lerombolta az önbizalmam, mivel mindenért szidott, mindennel csak a baja volt. Én tényleg megtettem mindent, mivel szeretem. És ezek ellenére is nehéz elfogadnom, hogy vége.

Egyszerűen nem tudom más mellett elképzelni az életem, és én magam sem értem, hogy miért.. Hogy felejtsem el őt? Amikor megismerkedtünk, olyan volt, mintha magamat találtam volna meg fiúban.. Fél évig olyan volt, mint egy álom kapcsolat.. Egyszerűen nehéz elfogadnom, hogy már nem lesz az életem része. Nagyon szeretem.. nem tudok ellene tenni.

18/L

#párkapcsolat #szakítás

2019. júl. 20. 20:25

1/4 anonim

válasza:

Úgy hangzik,ez így se úgy se lett volna működőképes hosszú távon,ha nem most,akkor később szakítottatok volna.( Én örülnék,hogy csak ennyi iőt pazaroltam rá) Biztos vagyok benne,hogy találni fogsz valakit aki értékel és megbecsül! :)

Menj el bulizni,vagy bárhová ismerkedni,meglátod sok fiú van még rajta kívül...

2019. júl. 20. 20:46

Hasznos számodra ez a válasz?

2/4 anonim

válasza:

Nagyon keveset írtál a kapcsolatról, de van egy kis mentális zavar érzésem. Amiket leírtál, azok tipikus jegyei a borderline/nárcisztikus személyiségzavarnak és a velük való kapcsolatnak. Ha nincs is szó erről, egyértelműen abúzívnak, elnyomónak hangzik. A kezdet egy álom, odavan érted és nagyon hamar haladtok/bombáz az érzéseivel, a megmentőjeként kiált ki - közben elkezd féltékenykedni, bűntudatot kelt benned és folyamatosan akarja a figyelmet tőled. Felesleges veszekedésekbe megy bele, de aztán nagy bocsánatkérésekkel "megvilágosodik" és ismét a tenyerén hordoz egy ideig. Nem engedi élni az életed, mert neked őt és az igényeit kell szolgálnod.

Aztán egyre inkább kezd eltávolodni és elhidegülni, egyre inkább piszkálgat, beszól, leszól, a végén már úgy bánik veled mint egy darab szeméttel. Ha elakarnál menekülni, akkor akár öngyilkossággal fenyeget, de mindenképp fenntartja a bűnösség-érzeted, viszont ha megun vagy talált mást, akkor örömmel elhajít. Vannak akik vissza-visszatérnek és keresik a korábbi áldozatokat, akár évek múltán, van akik nem.

Ez csak egy elmélet, te tudod miket éltél át, látsz-e ismerős történéseket. Mint mondtam a bántalmazó kapcsolat ennek ellenére is megvolt, ami szintén kialakít egy nagyon erős kötődést, ami hasonló mint a drog. Tehát függesz tőle, az agyad teljesen átáll azokra az impulzusokra, amiket ad és folyamatosan várja a következő pozitív adagot, amiből ugye egyre kevesebb lesz. Esélyes, hogy azért gondolsz rá még mindig, mert továbbra is megvan ez a függő kötődés, mintha tényleg pl. az alkoholról beszélnénk.

Én ajánlom a pszichológust, nem azért mert baj lenne veled, hanem mert ki kell ezt beszélned egy szakértőnek, aki segít felépíteni magad, megértetni a történteket.

2019. júl. 20. 21:37

Hasznos számodra ez a válasz?

3/4 A kérdező kommentje:

1-es válaszolónak:

Én is úgy gondolom, hogy így is úgyis szakítottunk volna. Próbálok úgy hozzáállni, hogy jobb még most lezárni, mert így is sokat szenvedtem mellette, de ettől függetlenül hiányoznak a közös szokásaink, meg úgy ő maga.

Idővel biztos találok jobbat, de még nem menne.

Köszönöm a választ! :)

2019. júl. 20. 23:32

4/4 A kérdező kommentje:

2-es válaszolónak:

Igen, én is úgy látom, hogy van egy kis mentális zavara, és valószínűleg emiatt fajult el a dolog idáig.

Csak azt sajnálom, hogy elhittem, hogy megtaláltam úgymond az "igazit".

Pszichológushoz nem szeretnék menni, mert bízom benne, hogy idővel helyrejön az önbizalmam, főleg, hogy ő már nem lesz az életem része.

Köszönöm a választ! :)