Mit tegyek? Létezhet, hogy ilyen könnyen elcsavarta a fejemet? Szerintetek kölcsönös az érzés vagy csak túl drámázom?

Néha szoktam menni az egyik ruhás boltba és pár hónapja találkoztam a főnök fiával, aki olyan helyes. Anyukám sokszor beszélt már a sráccal és azt mondta, hogy jófej, rendes srác (nem tudja, hogy hogy gondolok rá). Feltűnt, hogy amikor meglát mosolyogni kezd és azonnal köszön, amitől teljesen elveszítem a fejemet. Nagyon rendes első benyomásra és annyira de annyira szeretném megismerni.

Ma is bementem a boltba, mert barátnőm vett pár ruhát és amikor találkozott tekintetünk pár pillanatig néztük egymást majd köszöntünk egymásnak (mosolyogtam is önakaratomon kívűl). Amikor beléptem a boltba reménykedtem benne, hogy ott találom, de amikor nem láttam szomorú lettem, amikor pedig megláttam azt kívántam bárcsak ne lenne itt, mert szánalmasnak éreztem magamat. Sokszor amikor hátra fordultam engem bámult és rám mosolygott. Olyan jó lenne beszélni vele, de izgulok, hogy valami hülyeséget mondok, vagy nem kölcsönös és kinevet, meg szerintem nem nekem kellene megtenni felé az első lépést.