Letagadhatatlanul is szerelmes vagyok belé? Továbbá, hogy állhatnék közelebb hozzá, akár barátilag, akár "úgy"? Nagyon bonyolult,6 hónapos történet.15/L

Szombatonként 10-től 14-ig járok színi-szakkörre, amit úgy hívunk hogy tanoda. Ott van egy fiú, kit nevezzünk most Balázsnak, aki 15 éves lesz. Tavaly szeptembertől új csoport indult a tanodában, de Balázs október környékén jött először hozzánk újként. Akkoriban nem volt szimpatikus nekem, nem foglalkoztam vele különösebben. Számomra olyan volt, mint a többiek. Se több, se kevesebb nem volt hozzájuk képest. Ennek ellenére is kedvesen és lassan nyitott az emberek felé, méghozzá felém is. Párszor ült le már mellém egyes drámajátékoknál, így elkezdtünk beszélgetni, kommunikálni egymással, de persze a többiekkel is kommunikáltunk. Pár hónap alatt már mindenki megszokta egymást, s végre egy rendes csapattá kovácsolódtunk össze. Amikor beszéltünk, szinte mindig ő szólt hozzám, ő kezdeményezte a beszélgetést. Időközben már decembert is elértük, azzal együtt eljött a Karácsonyi Gála, ahol mi is felléptünk. A Gálán nem történt semmi különös, kettőnkre nézve. Csak aranyosan elköszönt tőlem a téli szünetre, mert már nem volt több tanodás szombat abban az évben. Aztán január első felében megalakult a tanodás Messenger csoport, ahol megbeszéltünk egy találkát a West End-ben, úgy a hónap vége felé. Összesen hatan mentünk el, köztük ő is eljött. Mindannyian egy jót mekiztünk, beszélgettünk, de aztán felmentünk a tetőteraszra, ahol itt kezdtem el érezni iránta valamit. Ugyanúgy beszélgettünk tovább, és csak sétálgattunk hatan, ott fent. (Párszor csak ketten beszélgettünk, ami lehet hogy ezért jöttek elő az érzelmeim.) De még aznap megemlítette hogy van barátnője. Így hát tudtam hogy nem szabadna éreznem iránta bármit is, de sajnos nem tudtam a szívemnek parancsolni. De ettől függetlenül is rányomult a West End-ben az egyik tanodás lányra, akivel mégis csak jó barátok lettek. (Bár... az egyik ismerősöm mondott olyat, hogy általában egy lassan 15 éves kamasznak annyira komoly párkapcsolata nincsen, főleg ha rányomul másra.(!) Ez nyilván függ az érettségtől, de nem ez a lényeg.) Azt hittem, hogy ez csak egy hirtelen fellángolás lesz, ami már rég el fog múlni a következő szombatra. De nem így történt. Amióta elismertem magamnak az érzelmeimet, azóta más szemmel tekintek Balázsra, s ezért eléggé különös dolgokat vettem észre tőle. Februárban már szokatlanul is sokszor ült le mellém. Amikor mellém tudott ülni, ő oda ült, és el is kezdett beszélni velem. Egyszer direkt meg is kérdezte tőlem hogy foglalt-e a mellettem lévő szék. Ha én mellette voltam, én egyszerűen azt éreztem hogy megakarom őt érinteni. De önuralomból nem tettem, a legnagyobb fájdalmamra. Eközben hétről hétre megjelentek nála az első fizikai érintései felém. Legelőször csak megérintette a két vállamat gyengéden, mikor mellettem volt. (Aznap háromszor érintette meg.) Aztán a következő szombatra már nemcsak megérintette a vállaimat, hanem még a fejét is a karomra hajtotta, (Ez volt kétszer.) és +-ba még az egyik hajtincsemet is birizgálta finoman. Ekkor már márciust írtuk, s muszáj volt a Tavaszi Gálára külön próbálni. (Külön jelenetben szerepeltünk.) De még ilyenkor is fél karral átkarolt, és magához húzott. Olyan is volt, hogy megakart várni hazafelé. Ezek után sem mertem visszajelzést küldeni a testbeszéden keresztül. Csak hagytam, hogy megtegye. Aztán a Gála előtt egy jó három hétig nem láttam, de majd megölelt a Gálán, amit viszonoztam is. Érdekes, hogy ezek az érintések csak mély csendnél jöttek elő. Soha se jött elő egy beszélgetés közben. S utána megint két hétig nem láttam a tavaszi szünet miatt. (Hiányzott is nekem ebben az időkben, szomorú is voltam.) Most viszont azt érzem, hogy eltávolodtunk egymástól, amiért ilyen sokáig nem láttuk egymást. Mostanában nem mellém szokott leülni, és mással beszélget leginkább, egyszóval ritkábban beszélünk, ami eléggé zavar engem. De még mindig nagyon hiányzik nekem, mikor nem láthatom. De most nemrég megbeszéltük hogy elmegyünk ketten Rómeó és Júlia előadásra, amire sikeresen el is mentünk 2 nappal ezelőtt, s ezért újra beszélgettünk a műsor után. Még a villamoson is együtt utaztunk, egy ideig. Nagyon jól esett. Neten sosem beszéltünk, de most ott is beszéltünk 50 üzenetet az előadás miatt, de abbamaradt, így nem merek ráírni. S mikor köszön/elbúcsúzik tőlem, akkor megérint, mintha megakarna ölelni, csak félne az elutasítástól. De nekem továbbra is szimpatikus maradt, ezért én még közelebb szeretnék kerülni hozzá. Akár barátilag, akár szerelmileg. Szerintetek ő is érezhet irántam valamit? Igen, tudom hogy nem várhatom el hogy más érezzen helyettem, de ő az első ember aki így felfordította az érzelmi világomat, így bocsánatot kérek, hogy ilyet kiírtam az oldalra, mert nem tudom, hogy mit tegyek. Úgymond ő a legelső "szerelmem". Mert azt érzem, hogy szeretem őt, de közben fáj, hogy elrejtem előle az érzelmeimet. Nagyon szépen köszönöm hogy idáig kitartottál, és elolvastad! Kérdezzetek nyugodtan, ha valamit nem értetek, válaszolok, DE KÉRLEK SZÉPEN, NORMÁLIS ÉS RENDES VÁLASZT ÍRJÁL!! Április 23. :)