Tehetek még valamit?

Csupán egy átlagos, 16 éves fiú vagyok. Idén 7 éve, hogy megtetszett egy számomra különleges lány. Sokáig félénk voltam, de nem is tartottam fontosnak a kezdeményezést. 4 év elteltével megváltozott a véleményem, így bátorságot gyűjtöttem és megszólítottam. (A folyamat csak még nehezebb volt az eltelt 4 év miatt, de akkor már nem tudtam magamban tartani a gondolataimat.)

Próbálkozásom sikeres volt, elkezdtünk beszélgetni. Egy bizonyos idő után felszínre bukkantak mélyebb érzelmeim is, szerelmes lettem belé. Nem sokkal később elmondta, hogy ő is hasonlóan érez irántam. Ezek után egyenes lett volna az út, hiszen akkor már jó pár hónapja személyesen is ismertük egymást, nem csak látásból. Ez az állapot kb. 1 évig tartott. Ezalatt elkövettem egy hatalmas hibát: Sosem bizonyítottam be szavak nélkül, hogy szeretem. Emiatt fokozatosan eltávolodott tőlem, majd egyenesen megutált. Persze akkoriban értetlenül álltam a helyzet előtt, de történt egy nap, hogy összefutottunk az utcán. Kavarogtak bennem az érzelmek, muszáj voltam valamit tenni. Végül megállítottam. Jó pár másodpercig csak egymás szemébe néztünk 1-2 cm távolságból. Ott egy eufórikus érzés kapott el, és csak ennyit mondtam neki: „Szeretlek!". Kiakadt, majd ezt mondta: „Jajj, dehogy szeretsz (...), sohasem szerettél! [A (...) a keresztnevemet jelöli.] A válaszom az volt, hogy bebizonyítom. Ő csak ennyit felelt: „Hajrá!". Azóta nem találkoztunk, nem is beszéltünk, és ennek már 1 éve! Tehetetlennek érzem magam, mert nem tudom, hogy milyen emlékei vannak rólam, ráadásul elérni sehol nem tudom, hozzájuk személyesen pedig nem szeretnék elmenni, mert a szülei ismernek, és állítólag miután megutált, olyanokat mondott rólam nekik, amik nem a valódi énemet tükrözik. Időközben csak annyi történt, hogy megpróbáltam őt elfelejteni más lányok mellett, de nem sikerült. Még mindig őt szeretem, de fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. Lehet, hogy akkoriban nem is lett volna helyes mondjuk egy csókot kezdeményezni, mert túl fiatalok voltunk hozzá, de pontosan ezért a helyzetet sem tudtam megfelelően kezelni. Mit tehetnék, ha még mindig ő jelenti életem értelmét? Várom a komoly válaszaitokat! Előre is köszönöm mindenkinek!