Szerelmes vagyok egy lányba akinek már van barátja. Mit tehetek?

Mostanában még mindig csak rá gondolok... Könnyezés, hogy mégis már 7 éve szerelmes vagyok belé, de még mindig nem mondom el neki... Nem merek rá utalni hogy szeretem, félek hogy visszautasít, most nemrég volt az én meg az ő névnapja is: 0. Órám után felmentek az osztálytermünkbe, pont úgy sikeredett hogy megköszöntem névnapja alkalmából, megköszönöm, érdekes amikór én kérdem, mondok neki valamit (milyen óránk lesz) lágyabban válaszol nekem vissza, másabb hangon mint másoknak. A szüleim gyökerek, ha a lányra gondolok, mindig eszembe jut hogy az anyám gyökér (nagyon az, sokat tudnák mesélni anyámról hogy miért gyökér). Ha a lány mögött vagyok mikor megyünk pl. Sportcsarnokba, azt gondolom és képzelem el magamba hogy megölelem, megsimogatom. Félek attól hogy a gyökér anyám, a család, illetve az osztálytársak hogy reagálják le.. ahogy mondtam névnapom volt nekem is meg neki is. Anyám egyik reggel mondta nekem vigyek neki egy kis tábla csokit, el is vittem neki, reggel 7:00 lehetett (akkor még alig volt pár ember az isibe) amikor jött a lány odaadtam neki e módon(de az már 3 nappal azután volt miután névnapja volt, mivel egyszer felköszöntötték ajándék nélkül, nem merem neki odaadni akkor mikor 26 osztálytárs látja): én:Jóreggelt, boldog névnapot *odaadtam neki a csokit* ő:(tökre más hangon válaszol mint a többi embernek) köszi, én majd fönt adom (osztályteremben gondolt) neked, mert így most nehéz lenne. Én;oké, közbe a fejembe ez járt: hát mondjuk alig vannak itt emberek., Mondjuk nem is kell hogy odaadja, mivel úgy vagyok vele hogy ő ne adjon nekem semmit de én adhatok mert annyira szeretem. Fent nem adta oda. Kedden se.. valószínüleg mind a ketten egyet érzünk: nem akarjuk egymást leterhelni semmivel, nem akarjuk hogy kiröhögjenek minket mert éppen adunk egymásnak ajándékot. Fönt aludtam osztálytársamnál (aki fiú, segítettem neki informatikába, videó vágás ilyesmi, jáde nem movie Maker, meg minden) aztán hívta azt az osztálytársam az az a lány akit IMMÁDOK, mondta hogy: Szia ..... Segítenél nekem letölteni a *helló szomszéd" nevű játékot: mondja oké, de ha nem megy itt a *én* ha én nem tudok ő segít. A lány tudja hogy nekem megy az informatika (kisujkból) valószinüleg 2 ok miatt nem kért meg hogy segítsek: 1.: Nem akart leterhelni 2.: Hibáztam egyszer nála, ezt is leírom: egyszer még 1-2 éve eljött hozzám a kis eindows xp-s laptopját al (IBM ThinkPad) hogy töltsön le neki a Sims 4et: letöltöttem, én véleményem futott, de volt egy kis gond: hát az a laptop nem támogatott (valószínüleg) kűlsó hddt ami fél tera, és a laptop le se szarta hogy bedugtam a laptopba, de az is lehetett hogy az usb output Az 1.-s volt, aztán a 3.0t nem támogatja. 1 és fél órán cseszekedtem vele hogy meglegyen a laptopján a sims4,Dee nem ment.. DVDm nem volt, azzal ment volna.. azért cseszekedtem vele annyit, mivel a lánnyal szeretek lenni úgy is vele egy környezetbe hogy nem szólunk egymáshoz. Hát.. sikerült a lánynak segíteni, mior felhívta az osztálytársam, örült is neki (az akinél voltam nem tudott neki segíteni, de én tudtam) örült a lány neki.. manapság nagyon sokat gondolok rá, Viberen sokszor nézem meg a képét, sokszor könnyezés el amikor ránézek, mert lehet hogy elcsesztem az életemből 6-7 évet mert még mindig nem mondtam el neki. szívesen feláldoznám rá az életem, odaadnám neki mindenem.. Most nemrég kiderült hogy nem is jár már azzal a sráccal.. aminek örültem, boldog voltam, az is vagyok hogy legalább egy kis esélyem is van! Névnapjàn elhatàroztam hogy viszek neki 1 darab tábla csokit, 1 "hajós kex" csomagot, és kinyomtatok egy kis szöveget hogy: "boldog névnapot" és ráragasztom az egyik ajándékra: megvolt át is akartam vinni, vittem vittem, de a házuk környékén hallottam hogy otthon vannak, (mivel meglepetésnek szántam volna, de otthon voltam) megfordultam, abban a hitben élve hogy majd holnap odaadom neki, holnap így is kapok vaníliás Coca cola-t. De nem mertem odaadni neki, mert féltem hogy otthon vannak.. és ugye ez után jött az a nap is mikor odaadnám neki isibe a kis tábla csokit (csak egy kis csokit, mert egy cola-t nem tudom hogy hogy Rajna el téli táskába)... ha rá gondolok isibe, mélyen, és pl. Padot húzom mert elhúzzák a gyökér 8.osok, akkor leblokkolok egy másodpercre, a félelemben azt érezve, hogy a "fejtartó izmaim" lekapcsolnak. Mostanában azt tervezem hogy megírom neki... De még mindig félek a visszautasítástól, a gyökér szüleimtől hogy mit reagálnának hogy vele járok, és az osztálytársam mit reagál árnak... Nem akarom azt hogy csúfoljanak, osztálytársak pedig előszeretettel viccelődnek azzal hogy "megdugnám" még ilyenek... Az neki se lenne jó még nekem se... Még mindig csak a szobámban vagyok Dél után, néha meg meg könnyezek ha rá gondolok, és gépezek.

Bocsi a kaka helyesírásért, az autocorrectet még mindig nem kapcsoltam ki.

Helyesírási hibák autocorrect miatt: kisujkból=kisujjból, eindows: windows , letöltöttem, én véleményem futott= letöltöttem, nálam futott , mior=mikor könnyezés= könnyezés , de otthon voltam= otthon voltam , mikor odaadnám"= mikor odaadom , hogy hogy Rajna el téli táskába= hogy hogy férne el teli táskába. A félelemben= a fejemben, reagál árnak= reagálnának még ilyenek= még ilyenek