16 évesen lehet esélyem egy 20 évesnél?

Hát volt egy kis káosz a bátyám körül, de elmentünk együtt, mármint én meg a srác mindenfelé, első randi előtt nagyon izgultam, és ez lászott is rajtam, szóval mindenre csak bólogattam, és közben azon rettegtem, hogy biztos csak barátként tekint rám :D

Mire megkérdezte, mi baj, belőlem meg csak kibukott, hogy félek nem ugyanazt akarjuk, mire ő tökre elkomorodott, nem értettem mi van az rossz volt :/

Aztán amikor volt a randinak mondta, hogy össze van zavarodva és mindenképp beszélni akar a bátyámmal mert úgy érzi becsapjuk (csak azt tudta hogy szeretem a haverját, azt nem hogy elhívott valahová)

Aztán persze a bátyám nekiállt hisztizni meg előjött az 'ő az én pici húgom te meg megrontod' dolog... Nem váltak el jól, és a srác írt nekem, hogy át kell gondolnia a dolgokat, most ne találkozzunk...

Teljesen magam alatt voltam, meg dühös a bátyámra meg a srácra meg magamra, meg azt gondoltam, hogy biztos csak így akar lerázni. De aztán később összefutottunk (egy környéken lakunk) és azt hittem csak köszönés lesz, de utánam szólt, hogy beszéljünk. És csak úgy elém állt és mondta, hogy nehéz és bonyolult a helyzet, mert nem akar összeugrasztani minket a bátyámmal, és mert van köztünk korkülönbség ami még furcsa, és nem akar magából hülyét csinálni, azzal, hogy egy 16 éves lányba esik bele, akit talán nem is érdekli, emellett nem akarja elveszíteni a legjobb barátját, ezért tisztázzam a dolgokat, mert így teljesen tanácstalan és ha valamit félreértett, akkor mondjam meg, hogy ne csináljon magából feleslegesen hülyét, és ne rontson el egy barátságot. Elmondta, hogy eddig nem igazán volt ilyen vele, nem volt gondja a lányokkal, viszont én a korom ellenére nőiesebb, érettebb és szebb vagyok, mint a felnőttek, ezért nagyon meg van zavarodva :)

Megmondtam neki, hogy igenis megéri kavarni a dolgokat, és vállalni a kockázatot, mert én is így érzek. Vagyis, hogy szívesen járnék vele, még ha félek is a dologtól mert még csak egy kislány vagyok.

Aztán kitaláltuk, hogy először a szüleimnek mondjuk el, és nekik elég az, hogy boldog vagyok ezért majd támogatnak és segítenek 'puhítani' a bátyám...

Szóval később együtt beszéltünk vele, és az, hogy együtt vagyunk nyilván jobban hangzott, mint az, hog találkozgatunk, mert a haverjának ki tudja mik a szándékai :D

Azóta minden rendben van, és még esküszöm sosem voltam boldogabb :))

Valahogy sosem hittem, hogy ez megtörténhet, hogy valóra válik, hogy boldog leszek, és most te jó ég!! Azért is ilyen jó, mert érzem, hogy bízhatok benne, hogy ő neki is új terep ez, de mindent megoldunk együtt, és hogy egyenlő erősek az érzésink, és ez megnyugtat, mert nagyon féltem, hogy a korkülönbég miatt kialakul valami alá fölé rendelés, de nem ;) Még mindig meg vagyok lepődve, mert ilyen a könyvekben meg a filmekben szokott megtörténni, de nem velem. ;D

Különben nagyon köszönöm annak aki támogatott!!

Köszönöm mindenkinek, olyan kedvesek vagytok!! Remélem ti is kerültök/kerültetek ilyen helyzetbe, és lesztek/vagytok ilyen boldogok! ;)

Utolsó, persze lehet, hogy igazad van, meg általában így van, de én most biztosan érzem, hogy ez más, mi 'egymásnak vagyunk teremtve' ha lehet ilyet mondani, és igyekszünk együttműködni és együtt megoldani az ilyen különbségeket, tudjuk, hogy nem lesz egyszerű, de megéri leküzdeni őket, és úgy érzem menni is fog, remélem így lesz. A bátyám meg azért aggódott, mert ő volt a legjobb barátja évekkel ezelőtt is, amikor élte a 'bulizós' korszakát és minden este mással volt, és eléggé megborult, de ennek már vége. Viszont amikor a saját húgával látja akaratlanul is fellép benne a 'védelmi ösztön'.