Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetnék annak érdekében hogy a páromat elfogadják a szüleim? Sajnos tiltják tőlem és már elég komoly dolgok történtek!
Én 17 éves lány vagyok,a barátom pedig 24. Már fél éve tart ez az egész mizéria. Édesanyám mikor először bemutattam neki kedves volt vele, aztán másnap már a barátom volt a világon a legrosszabb ember akivel valaha találkozott. Pedig tényleg a lehető legnormálisabban viselkedett és semmi rosszat nem mondott. Tehát még arra sem hagytak esélyt hogy normálisan megismerkedjenek. Azóta csak a veszekedés megy, állítólag ha ezzel a fiúval maradok akkor nem fogok továbbtanulni holott én leültem a szüleimmel és elmagyaráztam hogy a tanulmányaimnak nincs semmi köze a kapcsolatomhoz, tovább fogok menni és ezt semmi nem befolyásolja.
A barátommal kapcsolatban annyit hogy Ő Erdélyből jött ezáltal kicsit furábban beszél magyarul.Szerintem legjobban ez nem tetszik nekik, hogy erdélyi.
A lényeg az, hogy a napokban anyukám már elküldött itthonról, hogy költözzek el a g***be! Hát én fogtam is magam és elmentem a barátommal. Mivel még nem vagyok 18 éves, sajnos nem mehetek oda ahova akarok ezért rendőri kísérettel jöhettem haza!
Én úgy érzem megéri kitartani a barátom mellett, de azt is figyelembe kell vennem hogy Ők azért mégis csak a szüleim és Ők támogatnak engem!
Röviden ennyi lenne, bármilyen kérdésre válaszolok ha nem tiszta a történet! Tanácsokat szeretnék, hogy mit tehetnénk! Már fogy az erőm ettől az állandó veszekedéstől! Köszönöm Nektek!
Nem hiszem hogy csak a szex lenne a közös pont.
Annak ellenére hogy anyám miket művelt velünk még mindig együtt vagyunk és 24 éves létére együtt bujkált velem, sajnos.
És nem csak a jövőheti tz-ről tudunk beszélgetni, érdekes!
válasza:
válasza:Szerintem is az lehet a gond (ha most a korkülönbséget figyelmen kívül hagyjuk) amit már előttem valaki leírt: anyukád fél elveszíteni téged, nem akarja hogy felnőj. Velem is hasonló volt a helyzet, a mostani és egyben első komoly kapcsolatom elején rengeteget veszekedtünk anyukámmal, szinte csak üvölteni tudott velem én meg folyton bőgtem miatta... Most már látom, hogy valószínűleg mindezt azért, mert egyrészt nem akarta hogy felnőjek, azt akarja hogy még a "kicsi lánya" maradjak; másrészt pedig fontos neki az hogy tovább tanuljak és azt hitte hogy a barátom miatt hanyagolom el a tanulást meg a jegyeimet. Így lassan másfél év után már nem is veszekszünk emiatt, de egy évvel ezelőtt én is ebből a szempontból a poklok poklán mentem keresztül...
Persze ettől függetlenül az, hogy elzavar otthonról szerintem nem "normális anyai viselkedés", én nem tennék ilyet a lányommal/fiammal, főleg ha az lenne az oka a veszekedésnek hogy nem akarom hogy felnőjenek és kirepüljenek...
Sajnos nem látunk bele anyukád fejébe, úgyhogy lehet hogy valóban az lenne a legjobb, ha leülnétek (akár úgy hogy a barátod is ott van!) és megbeszélitek higgadtan ezt az egészet.
Remélem tudtam segíteni!
17/L
Sziasztok! Azóta eltelt egy bő hónap, és sajnos még mindig ugyan ott tartunk. Semmit nem engednek meg nekünk, még egy együtt eltöltött órát sem!
A lényeg hogy a barátommal még mindig összetartunk és bármi is lesz kiállunk egymásért. A szüleim úgy döntöttek hogy amikor januárban betöltöm a 18-at, elköltözhetek és elfelejthetem az egész családom. Mi a véleményetek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!