Szerelmi bánat?

Hogyan tudnám elfelejteni "a" lányt? Minden nap szomorú vagyok, nincs kedvem semmihez. Napról napra nő a lehangoltságom, több mint egy hónapja. Semmi nem köti le a figyelmem, semmiben nem lelem örömömet. Enni is csak keveset bírok, mert ha eszembe jut, egy falat nem megy le a torkomon. Őt látom mindenben, a nap minden percében rá gondolok. Ha néha rákeresek, és látom, hogy új képet rakott fel, úgy érzem, kést döfködnek a szívembe. Soha nem éreztem még ilyet, soha semmitől nem voltam még ennyire letörve, és ennyire lehangolt.

Mit tegyek ez ellen? Nem úgy kell elképzelni, mint aki a sötét szobában gubbaszt, mindent ugyanúgy csinálok, mint eddig. Senki nem vette még észre rajtam, nem beszéltem erről senkinek. Sok barátom van, de egyik sem tudja. Csak belülről emészt ez, és fáj, hogy nem bírom elmondani, mert szerintem nem értenék meg (csak kinevetnének ez miatt a lány miatt).

17f