Szeretjük egymást de nem fog össze jönni. Mit tegyek? (többi lent)

Fiú osztálytársamnak már nagyon régóta tetszem, szerintem évek óta. Néhány hónapja a haverja elszólta magát, hogy szerelmes belém, de már előtte is biztos voltam benne, hogy bejövök neki, de sosem éreztem ezzel kapcsolatban őt olyan határozottnak. Én is szerelmes vagyok belé, de szerintem erre már rá jött a viselkedésemből. Az a fajta lány vagyok akit lehetetlen megközelíteni mert szótlan vagyok, szűk szavú, társaságban várom, hogy ismét egyedül lehessek. Ennek ellenére nincs kevesebb barátom mint másoknak, eljárok mindenhova és szeretnek is az osztályban. Ez a fiú mindenkivel közvetlen, de velem sosem próbálkozott beszélgetést kezdeményezni. Közben folyamatosan figyel. Sokszor zavarba jövök emiatt és kínosan viselkedek. A közelében direkt sokat beszélek másokkal és hangosan nevetek, hogy tudja, azért lehet velem beszélni. Viszont társaságban tényleg kussolok. Nagyon nyomorultan érzem magam miatta. Eszembe jutott már, hogy nem tart elég jónak, mert keveset beszélek, társaságban elbújok.Valószínűleg nem akar semmit tőllem, nem hibáztatom. Tényleg meg kéne szenvedni az elején azért, hogy kialakuljon valamiféle kapcsolat. Már rég tovább tudtam volna lépni rajta, de mindig újból el kezdek reménykedni, mert folyton figyel… Legalább békét hagyna, ha nem tesz semmit. Viszont mindenért magamat hibáztatom, mert ilyen a természetem, különben társaságon belül beszélhetnénk, de így egyikünknek oda kell mennie a másikhoz, és ez abban a pillanatban nagyon kínos lesz, mert mindketten tudjuk mit jelent, ez olyan mint egy vallomás. Mindegy. Nem bírom tovább, hogy kellek is neki meg nem is. A suliban nem mutatom ki, de folyamatosan fájdalmat okoz, hogy ezt műveli. Régen elfogadtam azt amilyen vagyok de most egyre inkább kezdem megutálni magamat. Mit tegyek?