Mesélnétek nekem az első szerelmetekről? Vagy akár a plátóról?

Azt mondják az első szerelem meghatározó és felejthetetlen!

Nekem az is volt! Egyszerüen imádtuk egymást, vagyis legalább én mindennél jobban imádtam! Nagyon leirni milyen érzés! Nagyon jó érzés volt úgy felkelni hogy találkoztok és ujra együtt lesztek, valamint lefeküdni úgy hogy tudod másnap újra együtt lehettek! Igaz éretlen voltam a kapcsolathoz azt se tudtam mi fán terem a "nő"! De minden tőlem telhetőt megtettem hogy a kapcsolatunk mély és tartós legyen! Minden találkozásnál legalább ha egy rózsával de valamivel mindig megleptem! Az már más hogy elcsavarták a fejét [persze képletesen] és otthagyott egy másik fiuért aki le se szrta és miután velem szakított a srác is otthagyta! Utána bár vissza akart jönni én mégis azt mondtam hogy eljátszotta az esélyét nem akarom azt hogy megint elhagyjon másért,mivel ha egyszer megtette máskor is megfogja tenni! :D esetleg mondhatnátok véleményt hogy érdemes e volt ezt a lépést választani? Túlságosan is "nyomulós és nyálas" voltam? :/

Nekem plátói szerelmem van.

Igazából én voltam többször is kapcsolatban de ennyire erősen még senki iránt nem éreztem.Tudtam jól hogy nem lehet köztünk semmi és mégsem múltak el az érzéseim és mindjárt 9 hónapja érzek így.Nem gyengültek pedig már nyári szünet van...

Voltak nagyon rossz pillanataim.Amikor sokáig nem láttam és nem beszéltem vele akkor lettem depressziós de egy beszélgetés ezt megoldotta.Otthon nagyon zárkózott voltam és alig szóltam valakihez 1-2 szót mikor szomorú voltam... Csak feküdtem az ágyamban és rá gondoltam.Sőt most is ahogy dolgozom sokszor gondolok rá... Én azt érzem ha megkaphatnám akkor élnék a lehetőséggel és ugyan így éreznék iránta, csak ez sajnos nem így működik.

Más fiúkra rá sem akartam nézni... Nem szerettem volna más fiúkkal ismerkedni illetve összejönni valakivel hogy elfelejtsem a plátóit... Azt gondolom hogy valószínűleg mindig is fogok érezni valamit iránta,nrg akkor is ha kapcsolatban leszek majd a jövőben mert tartom vele a kapcsolatot és jól kijövök vele.Megnyugtat a jelenléte és tudom hogy beszélhetek vele és ez boldoggá tesz. Legelsőnek mindig az ő érdekét nézem. Ahogyan megtetszett akkoriban az elég fura kis történet de csak fellángolásnak gondoltam mert elég hírtelen kezdődött minden.Az idő elteltével pedig változtak a dolgok.Nagyon keveset vagyok szomorú miatta és én amúgy is egy vidám ember vagyok de így még boldogabb ember vagyok.A beszélgetések során, a non verbális jelek során, a gesztusok során tudtam megismerni... Így is sokkal többet tudok róla mint azt gondolja... Pedig magán jellegű dolgokról nem beszél velem...

Próbáltam akarattal és akaratlanul elfelejteni őt rengeteg módszerrel de nem sikerült sehogy sem.Azt érzem hogy tiszta szívemből szeretem őt és ha valaki leszólja vagy viccelődik vele én mindig megvédem.

Annak örülök hogy jóban vagyok vele és nem fogok vele kikezdeni mert csak elrontanám a jó kapcsolatunkat... Meg az elején tisztáztuk hogy nem lehet köztünk semmi...

Ott voltunk egy táncházba, azt mondták hogy áljunk párba. A többiek még jártak táncórára tehát nekik megvolt a párjuk. Én és egy fiú akit látásból ismertem álltunk mert nem volt akihez menjünk. Már minden ismerős foglalt volt, igaz ő az itteni lányokat nem ismerte. Odaszólt hozzánk pár fiú akiket ismertünk. Mondák a srácnak hogy táncoljon velem mert jól tudok táncolni. Végül párba álltunk. Közbe beszélgettünk, a végén úgy belejött hogy alig akart elengedni. Már csak páran táncoltunk. Mikor nagy vigyorral az arcán elengedett akkor odament a többi fiúhoz én pedig a barátnőmhöz. Beszélgettek s folyamatosan rám néztek. Aztán volt egy tábor ahová csak azért mentem el mert tudtam hogy ő is ment. Folyamatosan mellettem volt. A tábor is táncházzal végződött ahol szintén vele táncoltam egész végig. A baráti körrel akkoriban naponta találkoztunk ahol ő is ott volt. Ott nagyon nem volt aktív mivel a többiek szívatták velem. Aztán volt egy sulis bál ahová ő is eljött, egész végig nézett de nem kért fel táncolni. Egyszer táncolt párosat egy másik lánnyal. Az nagyon rosszul esett. Hazaértem s rám írt. Sokat beszélgettünk s végül szerelmet vallott stb...

Akkoriban a többi lány nagyon irigykedett mivel akkor költöztek ide s mindenkinek a nyála utána csorgott. Olyan jó érzés volt hogy engem választott mikor én nem is számítottam rá hogy valaha kellek egy ilyen helyes fiúnak. Neki köszönhetem a jelenlegi önbizalmam is fiúk terén

Nekem az első szerelem 13 évesen jött be az életembe... Állandóan azon a fiún gondolkodtam (aki már régebb óta tetszett), folyton csak vele akartam lenni, ha a közelemben volt, majd' szétrobbantam a boldogságtól, mindig azt lestem, mi utal rá ha ő is szeret stb... Amúgy Ő is nagyon kedvel engem és sok jel volt erre de a végén kiderült, hogy szerzett egy barátnőt, aki az osztálytársa... fél évig utáltam a szerelemre gondolni...bár megértem, mert egy olyan embert könnyebb szeretni, könnyebb vele beszélgetni akivel nap mint nap találkozol. Aztán fél év után jött be az életembe a 2. szerelem ami azóta is tart... Érdekes, a fiú ikertesója az :D Akit mindaddig utáltam...de egy váratlan fordulat után minden érzésem megváltozott... Egyébként az első szerelmemmel még mindig jóban vagyunk, nincs harag és barátok vagyunk :) Szóval izgalmas...

Egy 14 és fél éves lány...