Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek mennyire van ez így?
Szerintetek mennyire dől el az fejben hogy tovább lépj egy szakítás után.Én esetemben 2 éves kapcsoalatomnak lett vége egy csodálatos lánnyal akivel olyan boldog voltam mint az előtt soha senkivel.De el hagyott és mással van.Nem keresem az okokat miben hibáztam már és miben nem biztos nem voltam tökéletes ezt tudom.De senki sem az.Immáron 8 hónapja hogy vége el hagytam a sulit ahova együtt jártunk hogy mégvéletlenül se fussak vele össze többé.Azt hittem jobb lesz de sajnos nem lett az. :(
Míg mindig a sírás folytogat amikor csak rá gondolok próbáltam rá haragudni nem ment.És nem is látom annak értelmét csak azért mert el hagy valaki valakit nem kellene meg utálni egymást.Kárdezem én "mi van akkor az együtt el töltött idővel és a sok boldog percel"Nem ért semmit ? mint ha meg se történt volna ? Közelebb kerültünk egymáshoz mint eddig bárki mással.Én már csak ennek tiszteletére is próbáltam békáben búcsúzni.Én részemről ment sajnos az ő részéről nem.Tudom hogy szép szakítás nincs de lehetet volna normálisan is tenni épp ez az ami fájt a legjobban.Valamiért én lettem az utolsó sz@r hol ott soha egy rossz szavam sem volt róla még a szakítás után sem.Tudom fejben hogymenni kell tovább próbálkozom is de valahogy képtelen vagyok felejteni.Szeretem még ? nem tudom lehetséges és ezt az érzést nem tudom hogy törölhetném ki magamból végleg.Szokták mondani addig tart a kapcsolat gyásza amíg maga a kapcsoaalt tartott.Nem tudom ebbe mi az igazság.Sokszor meg fogadtam már hogy nem gondolok rá de nem sikerül be tartanom.Bár tény ami tény az elején roszabb votl és már jobb de nem sokkal.Eleinte azok az álmok hogy még együtt vagyunk stb.. szinte minden reggel sírva keltem fel az ágyból.Nekem ő volt a mindenem se szüleim se semmi sajnos mielőtt még össze jöttönk akkor édesanyám is el huny édesapám után 4 hónappal.Ő volt az aki értelmet adott mindennek és minden soks rossz ellenére őszintén boldog voltam mert vele lehettem és ő volt nekem.Azt az űrt nem tudom be tötleni semmivel amit itthagyott.
Ismerős érzés :( Én is így vagyok most..bár én 5 hónapja szakítottam egy lánnyal :( És sokáig azt is hittem, hogy még utána is szeretem...aztán fejben el kell dönteni mit szeretne az ember! Én tanácsolni tudom, hogy kicsit pihentesd a dolgokat és nyugodj meg. Ez nagyon nehéz, én is abban szenvedek, hogy nagyon rágörcsölök a barátnő keresésére, de nem tudom megállni, hogy ne gondoljak rá...És légy türelmes magaddal is és ne feledd, hogy mindig van egy lány, aki azért jött világra, hogy majd, ha odajut, akkor veled éljen és egymást boldogítsátok.. Nem szabad feladni, ugyan akkor ami nem megy, azt nem szabad erőltetni... Tudom, mit érzel most, de fel a fejjel...lehet sok idő és kitartónak kell lenned, míg megnyugszol kicsit is, de jobb lesz a végén, hidd el!
Sok sikert :)
válasza:Ha már a helyesírásnál tartunk, ez nem tűnt fel?
"Míg mindig a sírás folytogat"
Hogy a kérdésre válaszoljak; az, hogy egy szakítás mennyire fog meggyötörni, a szerelem mélységétől függ. Hogy a magam példáját elmeséljem, nekem a közel 50 felejthető kapcsolatomból csak egyetlen szakítás egy jelentett komolyabb krízist. Egyszerűen azért, mert mindig én léptem ki, nekem volt kevés valami, én akartam valaki másban megtalálni az igazit. Aztán amikor életem nagy szerelme fél év után kiszeretett belőlem, és szakításra került a dolog, tönkrementem bele. Minden szinten!
Az érzelmi életedet úgy kell elképzelni, mint mondjuk az asztal lapját. Tehát az asztal lapja az alap. Onnan mozdulsz el valamilyen irányban, de mindig oda térsz vissza. Amikor boldog vagy felrepülsz a csillárig, s amikor csalódsz, onnan zuhansz lefele. De a tehetetlenségi erő következtében nem állsz meg az asztal lapjánál, hanem tovább zuhansz a padlóig. És idő kell ahhoz, hogy visszaverekedd magad a megszokott helyedre.
Aki még nem repült a csillárig, az nem is zuhant még olyan mélyre, így aztán fogalma sincs, mit él át egy mély érzésű emberke. Pedig ő is azt hiszi, hogy az ő szerelme volt a legnagyobb, a legigazibb. De csak azért hiszi ezt, mert még nem rendelkezik viszonyítás alappal. Én is mindig azt hittem, hogy szerelmes vagyok, s csak utólag derült ki, hogy lepkefingnyi érzelmecske volt csupán ahhoz képest, ami egyszer meglegyintett.
(Pontosabban kétszer, de a második már több évtizede tart kölcsönösen.)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!