Miért érzem úgy 18 éves lányként, hogy nem fogok kelleni soha senkinek?

Társkereső helyett én inkább azt tanácsolnám, hogy tedd magad elérhetővé az emberek számára, de élőben. Jársz helyekre? Hobbik? Közösségi terek? Tudom hogy manapság nem annyira dívik a leszólítás, de azért ha kialakul a megfelelő helyzet, még mindig sokkal normálisabb és emberibb interakciók lehetnek, mint ami társkeresőn várhat.

Meg aztán ha mozogsz emberek között, akkor lehet pont az ismerősök ismerőse lesz az igazi, akit így ismersz meg.

Élőben mennyire vagy nyitott? Pl szemkontaktus? Meg a másik dolog, mennyire szoktál a barátnőktől eltávolodni? Mert az jó hogy velük mész, csak sok férfi olyankor nem megy oda, hanem megvárja amíg külön leszel. Nagyon sok esetben megesik az, hogyha barátnők közé megy oda, akkor azok szabotálják az ismerkedést, és még jól be is égetik. Szóval érdekes megteremteni a megfelelőbb körülményeket, ha valakivel kiszúrjátok egymást, és kölcsönös a szimpátia.

Odamenni meg valóban nem a te dolgod, a férfi kezdeményezzen inkább. Csak neked meg kell teremtened ennek a legjobb lehetőségét.

Magamra emlékeztetsz. Viszonylag későn vesztettem el a szüzességem (majdnem 18 voltam akkor), az is egy random idegennel történt, bár így utólag óriási szerencsém volt, mert nagyon-nagyon rossz vége is lehetett volna. Na de nem ez a lényeg most. Én is úgy éreztem, hogy nem kellek senkinek, alapból szeretethiányos voltam. Holott, mint később kiderült, a visszahúzódottságom miatt nem mertek megközelíteni, mivel mindig nagyon jól tanultam, beképzeltnek hittek, akinek senki nem elég jó.

Hozzámentem szinte az első komolyabb pasihoz. Most 34 vagyok, 12 éve házas, két gyerekkel. Nem vagyok boldog. Férjemmel nem is lehetnénk kevésbé egymáshoz valók. Ne érts félre, nagyon rendes, értékes, jófej pasi és volt néhány nagyon szép évünk együtt, de... Egy idő után nagyon elkezdtek kiütközni a különbségek. Elkezdett minden zavarni. Hogy nem elég olvasott, művelt, nem volt még sosem külföldön, nem ismeri az idegen szavak min. 80%-át, alig lehetett rábírni, hogy megcsinálja a jogosítványt, hogy neki a szórakozás az egy sör a tv előtt, meccset nézve, nincs igénye utazni, világot látni. Ő egy egyszerű ember, a szó nemes értelmében, eltart(aná) a családját erején felül, ha arról lenne szó, dolgoznom sem kellene, szeret és tisztel engem, ahogy én is őt, de... Már nem vagyok szerelmes.

Azért írtam ezt le neked, hogy ne hamarkodd el az életed. Várd ki a nagy őt, aki majd jönni fog. Kis szerencsével nem leszel titokban szerelmes valakibe, akivel bárcsak korábban találkoztatok volna.

Hát erre nagyon egyszerű a válasz: tisztában vagy azzal, hogy nők esetében a külső a legfontosabb, viszont nem felelsz meg a kor ideálljának, és ennek megfelelően nem kapsz annyi visszajelzést.

Egy olyan csaj, aki megfelel a kor ideálljának, fel sem tesz ilyen kérdést, mert 14 éves korától fel akarják szedni.

Még valami:

"Nagyon szeretném szeretve érezni magam, és mostanában ennek nagyon a hiányát érzem...de ez nem az én világom, és nem szeretnék görcsösen kapcsolatot, csak egyszerűen olyan jó lenne, ha lenne"

Ez az ellentmondás meg inkább arra utal barátom, hogy te nem akarsz kapcsolatot. Te csak kíváncsi vagy rá, milyen lehet, meg frusztrál, hogy körülötted másoknak van, neked meg nincs. Meg akarsz felelni az elvárásoknak, max ezért jönnél össze akárkivel.

Szerintem engedd el ezt a témát. Nem mindenkinek való kapcsolato 18 évesen.

Majd 20 évesen térj vissza a témára.

#8 voltam

Még valami, egy utolsó gondolat:

Egy rakás hozzád hasonló, sikertelen fiatal srác van itt az oldalon. Mivel hasonló a hasonlót vonzza, ezért elvileg ismerkedhetnétek is, szóval a lehetőség nyitott.

Csak ugye sem te, sem a srác megfelelőid nem gondolkodtok el azon, hogy ha egymásnak nem kellettek, hanem népszerű pasi/csaj kellene nektek, annak ti mit tudnátok adni?