Hogy léphetnék túl rajta?

A mostmár volt barátnőmmel körülbelül 3 éve ismerkedtünk meg, a közösségi oldalon.

Ebből egy komoly kapcsolat alakult ki, annyira komoly, hogy rá 1 évre odaköltöztem hozzájuk, 280km-el arrébb.

Képes voltam feladni az állásom, és a családom itthagyni, hogy vele élhessek.

Költözésem után 1 évvel eljegyeztem, és fél év jegyben állás után, egy 2,5 éves kapcsolatnak ért vége.

Elmondása szerint a veszekedések tették tönkre a kapcsolatot.

DE...!

1 hónapja, amióta egy új srácot felvettek a munkahelyére dolgozni (aki 9 évvel idősebb nála), azóta furcsa.

Egyszer az én telefonomon jelentkezett be a messengerébe, és mivel én nem használtam a messengert, ezért ki se jelentkeztem, nem foglalkoztam vele. (igazából tudtuk egymás jelszavát, bár értelme nem volt, mert nem lépegettünk be egymáshoz)

Kaptam folyamatosan az értesítéseket, hogy beszélgetnek... és rákérdeztem, hogy beszélget e a sráccal. A válasza nem volt, és pedig rá 1 percre megint írogattak, és megnéztem. Lehet nem kellett volna, de megnéztem, és az egész beszélgetés értelmetlen volt.. tehát utólag bevallotta, hogy törölgette az üzeneteket.. azért furcsáltam, mert sosem volt elköszönés köztük.

Aztán egyszer csak mintha kést döftek volna belém.

Amitől rettegtem.... a srác egy csókos szmájlival köszönt el tőle. (ekkor már szakított velem, csak ott voltam még 3 napig, mert fuvart kellett szereznem a cuccaim elszállítására)

Azóta is beszélnek, sőt telefonon is, valamint ugyanúgy ő is viszonozza a csókos szmájlikat.

Azóta is tagadja, hogy bármi lett volna köztük, hogy van, és lesz. Azt vallja, hogy ő nem szeretne párkapcsolatot.

Ha kicsit értelmetlenül írtam, elnézést, csak a fájdalom előhozta a könnyeket, és kicsit homályosan látok. :)

Hogy próbáljak ezen túl lenni?